18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy legalább kétszáz éves lakószekérszerűség állt a Kerepesi temető melletti kiserdőjének egyik nem éppen látogatott részében. Fából készült kerekeit már régen lecserélték gumikerekekre. Ámde semmi mást nem tartalmazott, ami az új kor kelléke, a kötelezően előírtakat kivéve. Ám éppen csak annyit, ami kell, hogy közútra kihajthasson vele. Ki tudja, honnét mentett viaszosvászon teteje már jobb időket is megélt. Annak közepéből egy vékonyka, mindenhol rozsdás kis kémény kandikál ki. A szekér lakója szemmel láthatóan ebben tengeti élete mindennapját minden évszakban. Két öszvér keresett magának legelnivalót, nem voltak megkötve. Nem is kellett, mert jól bánt velük a gazdájuk. Gazdájuk hagyományos öltözetben, egy vénséges vén cigány asszony. A szekér egyik kovácsoltvas szegéről táblácskák…Tovább olvasom…
„Még egy utolsó simítás és kész!” – gondolhatta. Mit fognak szólni, ha egyszerűen csak fogja magát és odaállít?! Elvégre magyar szakból totálisan elkaszálták, és a megmaradt történelemmel talán nincs is joga, hogy ünnepélyes keretek közt átvegye a diplomáját!” – Érzések hullámvasútja kezdett fokozatosan zakatolni folyamatosan feszült és idegeskedő elméjében. Arról már nem is beszélve, hogy kedvese – akinek feltette a nagy kérdést, hogy szeretne-e a felesége lenni, élete asszonya – még mindig habozott, és kétértelmű, homályos válaszokat adott a lánykérésre. „Ez aztán sehogyan sem járja!” – szögezte le magában. És ez az átkozott nyakkendő is pont jókor tud félrecsúszni, amikor az ember már késésben van, vagy épp a finisben. Nagy nehezen megigazította magán a tallárt, a fehér díszkesztyűt…Tovább olvasom…
Valahogy immel-ámmal vettem tudomásul, hogy nincs rá szükség. Ti. hogy feleslegessé vált nem csupán az eredeti szakmájában, mint gépész-lakatos, de sajnos a magánéletében is, mert imádott, kissé házsártossá lett felesége az utóbbi öt-tíz évben mintha megkövetelte volna, hogy egy évben minimum három-négy alkalommal vigye el őket nyaralni. És persze hogy nem a méregdrága kacsausztatónak elkeresztelt magyar tengerre gondolt, vagy a Margit-szigetre – de egyenesen a Maldív- vagy valami egzotikus Fülöp-szigetekre, ahol az ember naphosszat akár kedvére heverészhet a tágas, széles napernyők árnyékában, és a dús levelű pálmafák alatt, anélkül, hogy bárki leszólná, hogy miért nem dolgozik. – Egész álló évben csak idehaza tespedünk, és nem megyünk sehova! – bosszankodott mérgében az asszony…Tovább olvasom…
Fekete zsákot vett elő a halottszállító a kocsiból. Beöltözött, és felvette könyökig érő kesztyűit is. Az egyik sérült az útpadkán feküdt, a másik a sofőrülésben, fejét a szélvédőnek támasztva ült. Vérbe fagyott arca felismerhetetlenné vált az üvegszilánkok szúrásai miatt. Annyit lehetett rajta látni, hogy férfi az illető. Életjeleket már nem mutatott a mentőorvos szerint. A rendőrség azonosítása alapján egy házaspár szenvedett autóbalesetet a kacskaringós, dimbes-dombos úton. Szombat délelőtt volt. Ugyanúgy kezdődött ez a nap is, mint ahogy máskor szokott. A reggeli rutin után bevásárolni indult a középkorú házaspár a közeli kisvárosba. Szűkszavúan készülődtek, csak a legszükségesebb szavakat szegezték egymásnak. – Megírtad a bevásárlólistát? – kérdezte feleségétől Imi. – Igen. Van…Tovább olvasom…
Még mielőtt bármi is történhetett volna az adott színpadon, később kiderült, hogy a tulajdonképpeni előadás már javában elkezdődött. A legtöbb színész friss egyetemista volt, akik tojáshéjjal még a seggükön lavíroztak a sűrűn tömött széksorok közt, mert – mint később kiderült – ez egy kísérleti jellegű előadás volt, aminél lényeges szempont, hogy a színészek mintegy kvázi a kedves közönség tagjait is rendre bevonják az előadás folyamatába, ami bizalmasan és köztünk legyen szólva oltári nagy hiba, hiszen főként a magyar nézők többsége kellemes közönyösített tunyaságban és álomkórral a szemén szenved végig egy-egy fergetegesnek beharagozott előadást, és mindenhez annyi köze sincs, mintha őt magát érné ilyen-olyan kisebbfajta inzultus. Máté és Rita éppen úgy középtájt foglaltak helyet, és…Tovább olvasom…
Gyöngyörű lugasos kerthelyiség valahol a belváros egyik felkapottabb negyedében. Gyöngyi valósággal kínosan mániákusan ügyelt rá, hogy csupán csak akkor vegye elő okostelefonját, amikor – remélhetően – senki sem figyeli. „Ha megtalálom azt a szadista terroristát, aki feltalálta a tűsarkú cipőt, esküszöm, hogy nem állok jót magamért!” – bosszankodott, hiszen csajos barátnői azonnal rábeszélték arra a méregdrága, stílusosan kicsit giccses tűsarkú körömcipőre, mely nagyon jól kiemelte egyébként is hosszú, karcsú, modellábát, ám egy idő után valósággal érezte, hogy zsibbad a lába, mintha máris ólomból lenne. Sajgott és fájt. Rendelt egy kis behűtött kellemes fehérbort, hátha majd attól megjöhet a bátorsága, melyet most – úgy érzett – fokozatosan cserben hagyja, és amikor a nyurga, fiatalos…Tovább olvasom…
Először meg sem hallotta, hogy bármifajta válság felmerült volna saját, tökéletesnek hitt házasságával, avagy párkapcsolatával kapcsolatosan. Na jó, talán ha hozzávesszük, hogy Balázs kütyümániásként előszeretettel túráztatta a legújabb okos plazmatévét a nappali kellős közepén, és majd agyonunatkozta magát, ha elmentek akár öt napra is egy csöndes, békés kis faluba az isten háta mögé a Mecsekbe. Edina elsőként arra gondolt, hogy párja csak viccel vele; elvégre volt két gyönyörű, tüneményes gyerekük, akiket magánoktatásban részesítettek, és alapítványi sulikba járattak, és megengedhették maguknak a minden évben esedékes akár kétszer, háromszor is igénybe vehető családi nyaralást valahol a Maldív-szigetek, Bali, Thaiföld közt félúton. „De ez a mostani egy kicsit talán mégiscsak komolyabb…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Annyira álomszerűnek tűnt az egész. A fantasztikusan jóképű, gazdag, valósággal hercegi tartású álompasi – aki nem mellesleg – egy híres külföldi focista csatár, és menő üzletember is volt egy személyben egyszer csak betoppant Deák Arabella életébe, és – ahogy mondani szokás – fenekestül felforgassa szinte mindent, ami eddig kiszámítható, és megszokottnak tűnt. Az egész egy pezsgős fogadáson történt, ahol jobbára az újgazdag, és tehetősebb elit, a felső tízezer híres, prominens ünnepelt emberei tették tiszteletüket, és – ahogy az lenni szokott – valami magától értetődő prűd prüdantéria és arrogánsan pöffeszkedő sznobizmussal igyekeztek lenézni a középosztály tagjait és elsősorban azokat, akikről már messziről látszott, hogy soha ebben az életben nem emelkedhetnek fel a mindig…Tovább olvasom…