Kesznyéten átlagos kis falu az Alföld északi peremén. Nincsenek híres műemlékei, turisták nem látogatják, egyszer mégis a figyelem központjába került. Balogh Mihály hajnalban ébredt. Nagyot nyújtózott, beletúrt ritkuló, fehér hajába. Megdörzsölte egyhetes borostáját, ami úgy hallatszott, mintha valaki súrolókefével sikált volna egy deszkát. – Gyakrabban elő kellene venni a borotvát – gondolta. – De mióta az asszony itt hagyott, minek? Kinek? Reggeli után feltette kalapját, ráakasztott két szatyrot a bicikli kormányára, s elindult. Idén már hetvenharmadszor látta a tavaszt. Egykor hatalmas gépeket tervezett, mára csak kis gyümölcsösével törődött. Lányai távol éltek, úgy gondozta, becézte a tíz gyümölcsfát, mint hajdan a gyerekeit. De ahogy kergették egymást az évek, mindjobban…Tovább olvasom…
Viola évek óta boldog kapcsolatban élt, legalábbis ezt érezte. A huszas évei vége felé menyasszony lett. Elkezdték a vőlegényével, Mártonnal szervezni az esküvőt. A vendéglista, ülésrend, díszek, dekorációk, szülőköszöntők, ruha, cipő, kiegészítők kiválasztása nagy fejtörést okozott neki. Anyukája, leendő anyósa, két leendő sógórnője nem segített gördülékenyen a nagy esemény megszervezésében. Marci anyukája, Adrienn a saját elképzeléseit szerette volna érvényesíteni, amely az ő szerény, polgári esküvőjéről elmaradt. Marci nővérei abban nehezítették a készülődést, hogy Emma ragaszkodott hozzá, menjen férjhez Viola is abban, amiben ő, mert így nem kell költeni a ruhára. Lilla szinte mindenen akadékoskodott: ez nem tetszik neki, amellé a személy mellé nem akar ülni. Viola anyukája, Hajni…Tovább olvasom…
– Akadt vóna a nyáladon a torkod, te türhő tapló sutyerák! Há mos nézd meg! – Mi ez, te, valakit legyilkoltak?! – Ne csak a plafont nézd, hanem a padló közti részeket is. – Megpenészedett sajt? – Az. Úgy odaszáradt, le se jön. Idejön érted négycsillagos szállodába, osztán sajtburgert emdül a zuhanyzóba’, és mindent összebarmol – Ez még semmi: A zsepkendőkorona. Fuldokolva, széttépázódva hevert az ágy alatt. Ezékeltünk hajnalban, és origamiztunk mind a hülyegyerekek az elzáráson. Erika meglátja, agyérgörcsöt kap – Szóval onnan a szag. – Legalább végre eltakarodtak. Szomszédszobákból nonstop kérdezgették, van-e füldugónk, mer az egyik bőgött a paplan alatt, mint a tehén, másik meg vonyított, mint sakál nullhuszonnégyben. – Egyeseket kézen fúj a szél, onnantó’ nincs megállás –…Tovább olvasom…
Leonardo úgy lépett be Bonnie házába, mintha semmi sem változott volna. A levegő, bár tele volt feszültséggel, valahogy mégis otthonos volt. Bonnie szíve még mindig ugyanúgy hevesen dobogott, mint akkor, amikor először találkoztak. Az idő azonban más lett, és most mindketten tudták, hogy nem mindent hozhatnak vissza a múltból. Leonardo egy pillanatra elnémult, majd végre megszólalt: – Szia, Bonnie! – Szia, Leonardo! Gyorsan eljöttél. – Miért nem írtál nekem? – kérdezte, és hangjában ott volt a fájdalom, amit sok-sok éven át elnyomott. Továbbiak felfedezése Ajándékkosarak Bonnie úgy érezte, hogy a kérdés súlya alatt egyszerre minden nehéz érzés feltört. Továbbiak felfedezése Ajándékkosarak – Nem tudtam, mit mondjak… – válaszolta halkan, miközben a férfi szemébe nézett. – Egyedül…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ez, amit most elmesélek, az Egyetemen kezdődött, a kétezres évek első felében, amikor mindannyian, de tényleg mindannyian, egytől-egyig arra voltunk kíváncsiak, hogy kik vagyunk, és hogy mit akarunk. Éppen kiléptünk az Egyetem épületéből az utcára, vagyis még nem léptünk ki, még bent kóvályogtunk az előcsarnokban, szenvedélyes beszélgetésekbe elegyedve, mely az avatatlanok szemében valóságos vitatkozással ért fel, amikor – éppen kiléptünk az utcára, azzal a megismételhetetlen könnyedséggel, azzal a ruganyos, lebegő tánclépéssel, ami a huszonévesek sajátja, egyébként nem is léptünk ki. Ezen az estén történt, hogy egy észrevétlen pillanatban mellénk lépett Cipi levakarhatatlanul, mint a lekvár, ránk tapadt. Úgy kezdett csorogni utánunk az utcán, mint a sűrűre főtt, ragacsos…Tovább olvasom…
– Helló, szia, mit adhatok? – Nem emlékszem, mikor mondtam, hogy tegeződhetünk! – Elnézést, mit óhajt? – A kezed! – Miért, kannibálnak tetszik lenni? Áú! Ááá! Főnök úr, holnaptól jellezük az ajtón, hogy a fegyverek és az éles szerszámok mellett vonalzót sem lehet behozni a kajálda területére? – Este megbeszéljük. – Megtudhatnám, hogy miért nincs magyarul kiírva egyik termék neve sem? Az Emszí Csikhen helyett lehetne írni, hogy rántott csirkés szendvics, a Big Mekk helyett meg, hogy nagykecske. Egybeírva! – Dehát marhából van! – Gondolom, az a marha is olyan eredeti, mint a melled. Amúgy meg deháttal nem kezdünk mondatot! Egy sajtburger menüt kérek. – Milyen üdítővel? – Ha csak nincs valami erősebb, jó lesz a szénsavmentes víz is. – A menü és a letört körmöm ára együttesen 3500…Tovább olvasom…
Először meg sem hallotta, hogy bármifajta válság felmerült volna saját, tökéletesnek hitt házasságával, avagy párkapcsolatával kapcsolatosan. Na jó, talán ha hozzávesszük, hogy Balázs kütyümániásként előszeretettel túráztatta a legújabb okos plazmatévét a nappali kellős közepén, és majd agyonunatkozta magát, ha elmentek akár öt napra is egy csöndes, békés kis faluba az isten háta mögé a Mecsekbe. Edina elsőként arra gondolt, hogy párja csak viccel vele; elvégre volt két gyönyörű, tüneményes gyerekük, akiket magánoktatásban részesítettek, és alapítványi sulikba járattak, és megengedhették maguknak a minden évben esedékes akár kétszer, háromszor is igénybe vehető családi nyaralást valahol a Maldív-szigetek, Bali, Thaiföld közt félúton. „De ez a mostani egy kicsit talán mégiscsak komolyabb…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Úgy érezte, hogy csakis áruló lehetett azon a bolondos ballagáson, amit bevállalós, vállalkozó szellemű osztálytársai találtak ki, csakhogy egymást és főként arrogáns, exhibicionista osztályfőnöküket minél hatékonyabban szórakoztathassák. Egy idő után már nem volt annyira humoros, vicces, hogy mindenki egyedül csak az idióta, hülye gyereket vagy az osztály ügyeletes, szánalmas bohócát látta benne. Eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, de ennek a szánalmas, megalázó hagyománynak egyszer és mindenkorra véget vet. Már csak az alkalmas pillanatra várt. Szerencsére éppen kapóra jött neki, hogy az angoltanárnője kisebb munkára fogta. Papírból és kartonokból kellett összeragasztani különböző díszeknek valókat, és az sem igazán volt baj, ha nem sikerült, mert a kutya sem vette észre, legfeljebb…Tovább olvasom…