Amikor szállodai takarító vagy

– Akadt vóna a nyáladon a torkod, te türhő tapló sutyerák! Há mos nézd meg!
– Mi ez, te, valakit legyilkoltak?!
– Ne csak a plafont nézd, hanem a padló közti részeket is.
– Megpenészedett sajt?
– Az. Úgy odaszáradt, le se jön. Idejön érted négycsillagos szállodába, osztán sajtburgert emdül a zuhanyzóba’, és mindent összebarmol
– Ez még semmi: A zsepkendőkorona. Fuldokolva, széttépázódva hevert az ágy alatt. Ezékeltünk hajnalban, és origamiztunk mind a hülyegyerekek az elzáráson. Erika meglátja, agyérgörcsöt kap
– Szóval onnan a szag.
– Legalább végre eltakarodtak. Szomszédszobákból nonstop kérdezgették, van-e füldugónk, mer az egyik bőgött a paplan alatt, mint a tehén, másik meg vonyított, mint sakál nullhuszonnégyben.
– Egyeseket kézen fúj a szél, onnantó’ nincs megállás
– Figyeld meg, jövőre visszajönnek pulyástul, oszt hallgathatjuk azt is
– Minek jön ide a világvégirő’, ha aztá ki se mászik az ágybó’, nem is értem komolyan.
– Ezér utálom a nászutasokat
– Hányas szoba ez? 105.
– Ezeknek áll kinn a hámmerlimójuk, elállva a bejáratot. Vincének fizettek érte
– Egeret is hoztak magukkal! Ilyen a mesében nincs! Hát én esküszöm, felmondok!