Csaszi András, nyugalmazott, aranykoszorús órásmester, végignézett az ünnepi terítéken. Szögletes, ráncoktól barázdált arcán elégedett mosoly ült. A lakomához minden előkészítve, a torta, tizenhárom gyertyával, a hűtőben várja végzetét. Még egy kanalat egyenesre igazított, mikor megcsörrent a régi, tárcsás telefon. – Te vagy az, fiam? Minden kész. Mikor értek ide? – Nem tudunk menni, apa. Egy ellés hamarabb indult, mint vártam. – Mikor tudtok jönni? Ne felejtsd el, hogy a gyereknek ma van a születésnapja. – Talán karácsonyra eljutunk. Addig teljesen be vagyok táblázva. – Karácsonyra? Július van! A fiú mindig itt tölti a nyarat. Erre készül egész évben. – Sajnálom, apa. Adom Bercit. – Szia, Tata – hallotta recsegve az öregember unokája hangját. – Mondtam a fiadnak, hogy el tudok már…Tovább olvasom…
Az Élet álomszép, elbűvölő, adakozó, viszont életveszélyes is! Nekem anyu volt a legszebb ajándék, amit tőle kaptam. Egymaga nevelt, és talán éppen emiatt, túlságosan aggodalmaskodóan, mindazonáltal kedélyesen viselkedett velem. Csillogó tekintetét lelkének ragyogása okozta. Mosolygós arcán derű bolyongott. Ölelésének illatát képes vagyok átélni, ha rágondolok, akárcsak hajának lágy, ruganyos hajlatait is valóságosan látom. Csendes beszédét pedig jókedvűnek hallom. Olyan életvidámnak, mint amilyennek kuncogó kisbabaként éreztem magam, amikor vigyázó karjaival az ölébe emelt, megcsikizett, és nevetgélve csókolgatta a szememet. Gyakorta meglátogattuk a tengert. Szóval, elsétáltunk, nem volt messze. Másnap egyedül, sorozatos tiltása ellenére, visszaszöktem, mert hívott az óceán…Tovább olvasom…
A folyosók steril, fehéren izzó falai lélegzetüket visszafojtva figyelték a három rohanó gyereket. A garázsban hagyott hullák ugyan még nem tűntek fel a kutatóintézet személyzetének, de Bart mégis úgy érezte, ez nem fog sokáig így maradni. Kelly ment legelöl, de váratlanul megtorpant, és egy vaskos páncélszekrény mögé rántotta Jacket és Bartot. A folyosó végén egy marcona katona jelent meg, kezében egy nehéz gépkarabéllyal. Jack hirtelen tüsszentett egyet, amire a katona azonnal felfigyelt, és odarohant. Amikor már csak fél méterre volt tőlük, megállt, s felemelte a fegyverét. Bart, Jack és Kelly megadóan emelték fel kezeiket, de ekkor a katona ájultan esett össze. Egy nagyjából százhatvan centis, fekete pulóveres alak állt mögötte. Mechanikus keze még mindig úgy volt a levegőben, mint…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ülök csendben a Duna parton. Egy kis pad, a város hajnali zaja és magányom a társaságom. Nézem a lassan lefelé áramló vizet, ahogy hömpölyög, ahogy ágakat, nagyobb fadarabokat sodor magával Csepel felé. Csak kijöttem, hogy nyugalomban elmélkedjek. A periférián látom, hogy valaki lassan, nőies kecsességgel közeledik. Csodás hajnali langyos levegő áramlik arcomon át és szabadon hagyott testrészeim bőrén keresztül. Gondolataim az írói válságomon merengenek. Nincs jelenleg ötletem, viszont a kiadóm várja, hogy új regényem történetét megosszam vele. Nincs. Történet nincs. A női sziluett odaér. Leülhetek? A kérdést nem hallom, mert gondolataim igenis hangosak. Leülhetek? – hangzott el ismét a sziluett szájából a kérdés. Ekkor lassan, kissé mélázva, odafordítottam a fejem, és mint aki nem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az étteremben mindenki a csodájára járt, mert történt egyszer még anno a 2000-es évek eleje felé, hogy az akkor még csupán a kamaszévei vége felé járó Andor és az egész osztály betért Gyulán egy kisvendéglőbe, ahol hófehér kötényes, tótos pincérek sürögtek-forogtak, és ahol szívélyes és mondhatni emberbaráti volt a kiszolgálás. Andor mindig is szégyellte nem csupán kisebbrendűségi komplexusát és duciságát, de enyhe sántaságát is, mely gyerekkori autóbalesete következményeként mintha bélyegként nehezedett volna mindennapjaira. Míg az osztály nagyobbik fele tüstént klikkekbe tömörítette magát, ami annyit jelentett, hogy a fiúk a fiúkkal, a lányok pedig a lányokkal alakítottak kisebb csevegő társaságokat, addig a rejtélyes kamasz srác, akit persze mindenki hóbortos különcnek tartott, és…Tovább olvasom…
Amikor először találkoztak az egyik gyerekkori csajos barátnője esküvőjén, azonnal feltűnt neki a férfi különös, már-már szinte tökéletesen gyerekes, nagyon romantikus viselkedése. Gondolta, azonnal megszólítja. Annál is inkább, mert a lenyűgözően szívdöglesztő, ejtett vállú kisestélyi ruhája – melyben valósággal alig kapott levegőt a méregdrága ruhadarabban, melyet persze külön erre az alkalomra vásárolt magának. – Látom, hogy te sem igen bírod az esküvőket! Szabad ez a hely? – kérdezte kissé elfogódottan, de máris elpirult, és a szíve hevesen kezdett lüktetni, amikor a furcsa és gyerekes férfi már hirtelen fel is pattant a székéből, és kihúzta előtte a széket. Ezzel is jólneveltségét bizonyítva. – Köszönöm… ööö… ez igazán nagyon kedves tőled… – még mindig érezte, hogy fülig…Tovább olvasom…
Az ifjú hölgy, aki mindig is a csinosság és a kacérság jellegzetes egyvelegével rendelkezett, és természetesen nagyon is tisztában van vele, hogy eme jeles tulajdonságoknak a birtokában van, a délutáni repülővel érkezett. Leszállt a reptéren, és máris megcsapta a jellegzetes karácsonyi zsongás forgataga. A terminál gyönyörű havas, kivilágított, színes izzókkal várta kedves utasait, és látszólag mindenki örült, és örvendezett az ünnepi vásárok látványában. A hatalmas autósztrádán – mely egyben össze is kötötte a repteret a belvárossal –, idegesen dudáló, kissé türelmetlen autósok nyülevész gyülekezete próbált meg egyetemes agresszív idegeskedéseinek eleget venni, és megnyugtatni magát, hogy még csupán december első hete van, és ezáltal minden bizonnyal még van bőven idő a bevásárlásra…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Éppen hazafelé tartok egy buliból. Alig látok a piától és kegyetlenül hasogat a fejem. Szokás szerint megfogadom magamban, hogy mostantól visszaveszek, de tisztában vagyok vele, hogy jövő héten ugyanitt leszek. Amióta az eszemet tudom, bántottak. Ez mostanra elavult, mégis szorongok és túlgondolok minden apró dolgot, ami az emberi kapcsolataimra kihatással lehet. Természetesen ennek általában semmi köze a valósághoz. Valódi szerelmet csak egyszer éreztem, és azóta is betegesen próbálok visszatalálni az egykoron lelkemet magasztossá tévő érzéshez. Az italt is azóta kedvelem ennyire, mióta ezt elvesztettem. Bár lehet, a környezetemre kellene figyelnem. Hajnali kettőkor hazatántorogni ilyen részegen nem szerencsés a városomban. A dohos utcák és kopott háztömbök sem könnyítenek a…Tovább olvasom…