Edward karikákban fújta a füstöt. Mélyeket szívott a szivaron, egyedül a dohány jelentett neki viszonylagos megnyugvást. Az órájára pillantott, még negyedóra volt a kezdésig. Az asztalán lévő üvegpoharat félig töltötte whiskyvel, amit 3-4 kortyban gyorsan megivott. Enyhe tompaságot érzett a fejében. Elnyomta a szivart, kisétált az öltözőből, és a folyosóról a bálterembe pillantott. Már alig volt üres szék, a bejáraton özönlöttek az emberek. Öltönyös úriemberek, kisminkelt, divatos kosztümökbe öltözött, ékszerektől és sminktől pompázó nők sétáltak be az ajtókon. Csak a leggazdagabb emberek engedhették meg maguknak a drága belépőjegyet. Visszament az öltözőbe. A tükörbe nézett, őszülő, fekete haján simított. Enyhén ráncosodó arcára pillantva ismét megállapította: jóval többnek néz ki…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Mindig is kicsapongó életet éltem. Csak a jelennel foglalkoztam, és habzsoltam az emberi örömöket. Erre a hétvégére is hasonló terveim voltak. Három barátommal indultunk neki az éjszakának, ahol egy kicsi szórakozóhely volt a célunk. Az alapozáson túl is estünk, már korábban szerény kis hajlékomban, így enyhén mámorral fűtve vártuk, hogy vajon mit is tartogat számunkra a mai este. Abban a pillanatban, hogy beléptünk, megcsapott az emberi izzadtság, alkoholos lehelet és az olcsó parfümök démoni hármasának gyermekeként született szokásos büdös, de bulira hívó levegő. A lepukkant hangfalakból valami gyenge zenei átdolgozás szólt, aminek hatására a testek egymásnak simultak. Ironikus, hogy az ilyen helyeken mennyi jobb esetben visszafogott erotikának lehetünk szem- és fültanúi…Tovább olvasom…
Az emberek nagy általánosságban – hacsak nem szeretnének tanúskodó kísérleti alanyai lenni –, szervezetüket rászoktatták a fokozatosan barnulás technikájára, ami nemes egyszerűséggel annyit tesz, hogy szervezet bőrrétegét fokozatosan tesszük ki a káros napsugarak kellemes és fotoszintetizáló hatásainak, és vélhetően abban bízunk teljes tapasztalatunk minél előrelátóbb szakértelmében, amit így megcselekedtünk, azt később kiküszöbölhetjük, egyszóval kizárt dolog, hogy a leégés káros és egyáltalán nem kellemes veszélye fenyegetne sugártámadásaival minket, mint száműzöttségre ítéltetett menekülőket. Sajnos azonban vannak olyan érzékeny bőrű emberek, akik direkt nem mernek a nap támadásával szembenézni – még annak ellenére sem –, hogy törékeny hattyúfehér bőrüket a legmagasabb oktánszámú…Tovább olvasom…
Azt mondta a gesztenyehajú tündér, amikor finom metszésű hajának sötét fonatait feltűzte, az aulában egy meglehetősen gátlásos és túlsúlyokkal küszködő fiatal pufók emberkének, egy meglehetősen rekkenő nyári délután. – Annyira romantikus vagy! Mire kínzóan félresikeredett meglepetésében a pufók úriember, akit – mellesleg mindenki csak Don Quijote-nak emlegetett –, becsületes nevén egyébként Brózik Bálint volt, annyira elpirult, mintha csak egy hamvas leányka lett volna, aki gyönyörű menyasszonyszerű ruhakölteményében éppen arra készül, hogy valamelyik, számára bizonyára szimpatikus fiatalember felkérje táncolni, mint életének egyetlen és bizonyára nagyon is meghatározó jelentőségű tényét! Brózik úr szemlátomást vulkánpirosságúra izzott, és hirtelen csak annyi jött ki két félholdra…Tovább olvasom…
– Ha nem tudja igazolni magát, be kell vinnünk – mondta a magasabbik. – Aztán majd meglátjuk, mi lesz magával. A Nyíregyházi Kapitányság egyik emeleti irodájába vezették. Az asztal mögött zömök, mérges arcú, harmincas férfi ült. Tóth hadnagyként mutatkozott be. A kihallgatást félbeszakította a telefon. – Tóth – szólt bele a rendőr. – Értettem. Máris indulok. Az ajtóból visszaszólt. – Maradjon itt, nemsokára folytatjuk. Az öregember egy darabig üldögélt, majd felvette hátizsákját, és kisomfordált a folyosóra. A kijáratnál a kapus épp egy nagyobb csoporttal volt elfoglalva, kisurrant mellettük az utcára. Szaporán szedte lábait, hátra-hátra pillantva, üldözi-e valaki. Délután öt órakor ugyanott állt, ahol három órával korábban. A forgalom már csitult. Tűzpiros, kétüléses sportkocsi…Tovább olvasom…
Néha olyan érzése van az embernek, mintha a többi ember szándékosan már-már előre provokálná az adott jelent azzal, hogy egyszerűen és megrögzött könnyelműséggel kiprovokálja a saját magánéletét! Hiszen láthatjuk, naponta hallhatjuk, és mégsem tudunk eléggé hinni a fülünknek, hogy az ún. híresebb vagy ismertebb emberek mennyire előzékeny és ugyanakkor szinte már feltűnő exhibicionistasággal mutogatják kis családi fészküket, és a hosszú, kitartó évek összehozott tárgyiasult gyümölcseit. Szinte már kedvünk lenne néhanapján a saját hajunkat tépdesni, vagy legalábbis fejünket illedelmesen és minden kockázattól mentesen a falba verni, mert a zöld szemű kis szörnyeteg – a tudatos féltékenység –, hogy másnak jobban megy, és akkor nekem meg miért nem sikeredik semmi, megfertőzi, majdhogynem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Meglepő módon a polgári esküvőre kevesebben érkeztek, mint a már hagyományossá vált templomi keretek között megtartott, ünnepi szertartásra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy az Úr színe előtt való igazságtétel fontosabb, mint az egyszerű emberek nyelvén közölt és elmondott igazmondás. A házasságkötő teremben az ifjú fiatalasszony már szépen – ahogy illő, és ahogy kell –, hófehér ruhában, elegáns fehér színű ujjvédővel és tiarás fejékkel volt földíszítve, míg a másik teremben az újdonsült vőlegény egy jelentősen kikoptatott, zöld színű zokniban próbálta átvészelni a rá várakozó megpróbáltatásokat; ha egyáltalán lehetett ezt így nevezni, mert kifogástalannak tűnő vajas, mályvaszínes öltönyéhez éppenséggel csöppet sem passzolt a zöldes színű és velejéig elkoptatott zokni. Az ismerősök és az…Tovább olvasom…
Csaszi András, nyugalmazott, aranykoszorús órásmester, végignézett az ünnepi terítéken. Szögletes, ráncoktól barázdált arcán elégedett mosoly ült. A lakomához minden előkészítve, a torta, tizenhárom gyertyával, a hűtőben várja végzetét. Még egy kanalat egyenesre igazított, mikor megcsörrent a régi, tárcsás telefon. – Te vagy az, fiam? Minden kész. Mikor értek ide? – Nem tudunk menni, apa. Egy ellés hamarabb indult, mint vártam. – Mikor tudtok jönni? Ne felejtsd el, hogy a gyereknek ma van a születésnapja. – Talán karácsonyra eljutunk. Addig teljesen be vagyok táblázva. – Karácsonyra? Július van! A fiú mindig itt tölti a nyarat. Erre készül egész évben. – Sajnálom, apa. Adom Bercit. – Szia, Tata – hallotta recsegve az öregember unokája hangját. – Mondtam a fiadnak, hogy el tudok már…Tovább olvasom…