Írta:
Szabó László István
📅 2026. 02. 21. 20:48
Igaz történet
❤️ 1
👁️ 15
Egy alkalommal gyalog mentem Dombrádra, (mert lekéstem a vonatot) a mezőn át, ami nagy könnyelműség volt. Szerencsére belebotlottam néhány jószándéku rétközi emberbe, akik útbaigazítottak. A rétközi ember megérzi a veszélyt, felismeri a közeledő idegenben a jószándékot, vagy a rosszat. Elég egyetlen szempillantás s két-három kurta mondat után képes arról döntést hozni, hogy a tábortüzéhez engedi-e azt, vagy elküldi. Nem valami barátságtalan szokás vagy fellengzős kivagyiság nagyképüség miatt, mint inkább óvatosságbul teszi. Ámbátor, akit a bizalmukba, ne adj’ isten a barátságukba fogadnak, az egy életre szól. Ebben a lápi világban, csak az idevalók ismerik a járást, más emberfia vagy belefulladna a vízbe, vagy a lápi lidérc vinné el. Legalábbis sok-sok éve így mesélte a nagymamám. Ösmerik…
Tovább olvasom…