Este volt, hideg volt már, mikor elkezdett esni az eső. A sötét sikátorban a hajléktalan apuka sétált kislánya kezét fogva, nem eresztve, 12 éve születése napjától fogva. Együtt járták az utcákat, nézték a kukákat, s ami akadt, megették. – Ma este hideg van, Apu… éhes vagyok. Ma hol alszunk? – kérdezte a kislány, Margaret. – Van még egy konténer a másik sarkon, azt még megnézzük, és utána megyünk a szokásos helyre aludni, jó? – szólt Jack, és ahogy odaértek, már nyitotta is a kukát. – Semmi… áhh, semmi… egy fél pizza! Hideg. Fogd gyorsan, Margaret. – Ez meg mi? Valami innivaló… ezt is visszük! – Áhh, kabát! Lyukas… de jó! – nevetett Jack. Ebben a pillanatban azonban nyöszörgést hallott a kuka háta mögül. Lassan odaközelített, és elhúzta a kukát. Egy öreg feküdt a földön, erősen…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A második kocsi Alexander lassan sétált a kocsi közepéig, azután megállt. Körbenézett a maszk takarta arcát. – Hölgyeim és uraim, megismernek? – kiáltott hangosan Alexander. Hirtelen mindenki a kezét az arcára rakta. – Igen, én vagyok! – De mit akar? – kérdezte egy rémült nő az első sorban. – Pakolják be a pénzt! – Ezt úgysem ússza meg… tedd, amit mond, drágám! – Na végre valaki, aki gondolkozik! Vedd le a nyakláncot is! – Maszkos! Ismerlek! – kiáltott a nő mérgesen. – Hallgass már! – Ti gazdagok mindig el vagytok szállva! – hajolt a Maszkos lassan a nő arcához. – Mostantól másképpen lesz minden! Alexander csak forgatta az arcát maszkban jobbra-balra, azután a pisztolyt a férje szájába dugta. – Tudod mit? Nem rabolom ki ezt a rohadék vonatot, senkitől nem…Tovább olvasom…
Mara órák óta gyalogolt felfelé a hegyi ösvényen. A kövek alatt tompán reccsentek a fenyőtűk, a levegőben nyári meleg és érett föld illata ült. A nap már lement, de az ég még tartotta a kék fényét. A szakadékhoz vezető út régen is ilyen volt: keskeny, meredek, néhol veszélyesen csúszós. Mara gyerekként sosem jöhetett ide egyedül. Most viszont egyedül jött — sőt, évek óta először mert idejönni. A szemén ott volt a régi kendő. A család ragaszkodott hozzá, hogy viselje, valahányszor a sziklák felé közeledett. Azt mondták neki: Nem kell látnod ezt a helyet. Jobb, ha megkímélünk. Ő pedig hitt nekik. Gyerekként még nem értette, mit nem kell látnia, csak azt, hogy az anyukája nagyon hiányzik. Azt mondták: lezuhant. Meghalt. Egy viharos napon elragadta a szél. Nem maradt utána…Tovább olvasom…