16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Elvitte… – motyogta holtra váltan. Öt perccel később Csábi Lacika ajtaján dörömbölt. Ötven év körüli borostás ember jött elő, bal arcát égésnyomok csúfították, melyektől egyik szeme is eltorzult. A környéken ismerték, szerették a kislányt. – Nem tudom, ki lehetett az a barom! – töprengett Lacika. – Van egy haverom az Angyal utcában, talán tud segíteni. Futva tették meg a kétszáz méteres utat. Onnan tovább küldték őket a Tűzoltó utcába. Végül egy harmadik címen, a Vágóhíd utcában sikerült nyomra bukkanniuk. – Miért segítenék? Nem szokás más üzletét rontani – nyafogta a pizsamás, nyeszlett férfi. – Mert, ha nem segítesz, a szart is kiverem belőled – mosolygott kedvesen Csábi Lacika. – Hagyd! – vette elő a tárcáját Hajni. Baj esetére tartalékolt negyvenezer forintját nyújtotta át a…Tovább olvasom…
Mara órák óta gyalogolt felfelé a hegyi ösvényen. A kövek alatt tompán reccsentek a fenyőtűk, a levegőben nyári meleg és érett föld illata ült. A nap már lement, de az ég még tartotta a kék fényét. A szakadékhoz vezető út régen is ilyen volt: keskeny, meredek, néhol veszélyesen csúszós. Mara gyerekként sosem jöhetett ide egyedül. Most viszont egyedül jött — sőt, évek óta először mert idejönni. A szemén ott volt a régi kendő. A család ragaszkodott hozzá, hogy viselje, valahányszor a sziklák felé közeledett. Azt mondták neki: Nem kell látnod ezt a helyet. Jobb, ha megkímélünk. Ő pedig hitt nekik. Gyerekként még nem értette, mit nem kell látnia, csak azt, hogy az anyukája nagyon hiányzik. Azt mondták: lezuhant. Meghalt. Egy viharos napon elragadta a szél. Nem maradt utána…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Joó Dani az ágya alatt hasalt, a kemény padlószőnyeg nyomta hegyes állát. Két kezét fülére szorította, szemeit lehunyta, de így is hallotta a konyhából betolakodó lármát. Nevelőapja artikulálatlanul üvöltött, néha egy-egy szót ki lehetett szűrni az ordításból: a kölyköd, vacsora, takarítva, döglesz. Összetört tányérok csörömpölése, tompa puffanások, anyja sikoltása. A borús november ellenére napokig napszemüveget fog viselni. A fiú előre tudta, ma megint ez lesz. Második emeleti ablakukból leste érkező nevelőapját. Táskája, akár egy barométer, előre megjósolta az este további részét. Ha bal kezében vitte, erősen lóbálva, kitör a vihar. A vihar erőssége a lóbálás erősségétől függött. Ha a jobb kezében volt a táska, és tántorgott, viszonylagos szélcsend volt várható, mert hamar…Tovább olvasom…
Louis már betöltötte a tizenhármat és utolsó évet járta általános iskolájában, amikor családja szétesett. Az utóbbi időben szülei sokat veszekedtek. Húga hatodik osztályba járt, kitűnő tanuló volt végig. Louist inkább gyakorlatias dolgok kötötték le, az édesapjával sokat vitorláztak. Elhatározta, hogy hajóépítő lesz. Egyszerűen imádta, ahogyan szélben dagadtak a fehér vitorlák és szelték hajójukkal a tenger habjait. Egyik este meghallotta, amikor szülei a vagyonmegosztás miatt vitatkoztak. Édesanyja két gyermekével városba akart költözni. Ragaszkodott ahhoz, hogy a jelenlegi villájukat és vitorlás hajójukat eladják. Édesapja a vitorlás hajóhoz ragaszkodott és gyermekeit sem akarta elengedni. Louis az életét és jövőjét látta a hajóban, nagyon megijedt. Húga, Sarah már aludt, de gyorsan…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Jack: Az egyetlen igazságot írom le ebben a káoszban, amibe ő sodort. Beleírom ebbe a füzetbe, miközben menekülök. Mert idáig gyötört. Ő. Billie Jean. Átok sújtsa a percet, amikor megismertem. Átok rám is, mert engedtem, hogy karjaival lassan körbefonja a nyakam, és kiszorítsa belőlem az életet. És… utána megfojtson. Mint egy kígyó. Egy vonatkupéban írom ezt. Ha végeztem, itt hagyom a hatóságok és az emberek számára. Hogy mindenki megismerhesse az igazságot. Hogy ki és mi miatt vezetett idáig ez az egész: a vádaskodás, a káosz, a menekülésem és maga a gyilkosság. A detektív: – Az úriember elmenekült, uram, ez már biztos – közölte füstölgő szivarral a szájában, szemét forgatva a rendőrfőnökkel annak kopott irodájában. Kalapot viselt, hosszú ballonkabátot, kezében aktatáska…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Irodalomóra előtt rosszul lettem, a mosdóban voltam egész szünetben, de visszamentem órára. Tanóra közepén megint éreztem, hogy nem vagyok jól, ezért kikéretőztem. Sejtettem, hogy ez nem egyszerű gyomorrontás lesz, remegő kézzel elővettem a táskámból egy terhességi tesztet. Megcsináltam – nem kellett várni, rögtön mutatta a második csíkot. Percekig sokkoltan bámultam rá, az egyik osztálytársam törte meg a csendet: – Jól vagy? Maradjak itt? – A tanárnőt, kérlek. – nem tudtam mást kipréselni a torkomon. Elment, és pár perc múlva megjelent a tanárnő. Én kinyitottam a wc ajtót, és magamhoz szorítottam. – Mi a baj, Vivi? – Nem, ez nem lehet igaz, ez nem lehet, most nem, ilyen nincs. – mást nem tudtam mondani, aztán észhez tértem. – Jajj, nem is tudom, mi ütött belém, nem lett volna…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A második kocsi Alexander lassan sétált a kocsi közepéig, azután megállt. Körbenézett a maszk takarta arcát. – Hölgyeim és uraim, megismernek? – kiáltott hangosan Alexander. Hirtelen mindenki a kezét az arcára rakta. – Igen, én vagyok! – De mit akar? – kérdezte egy rémült nő az első sorban. – Pakolják be a pénzt! – Ezt úgysem ússza meg… tedd, amit mond, drágám! – Na végre valaki, aki gondolkozik! Vedd le a nyakláncot is! – Maszkos! Ismerlek! – kiáltott a nő mérgesen. – Hallgass már! – Ti gazdagok mindig el vagytok szállva! – hajolt a Maszkos lassan a nő arcához. – Mostantól másképpen lesz minden! Alexander csak forgatta az arcát maszkban jobbra-balra, azután a pisztolyt a férje szájába dugta. – Tudod mit? Nem rabolom ki ezt a rohadék vonatot, senkitől nem…Tovább olvasom…
Nora a ház előtt ült az autóban. Kezében a telefon, újból elolvasta az üzenetet. „Most menj haza! Mindig azt mondtad, Diana különb társat érdemel nálam. Nézd meg, ki a különb, kiért dobott!” Nem akarta elhinni, hogy Kian, aki a húga volt barátja, soraira reagálva megtette, hogy hazajött. Felnézett az emeleti ablakokra. Csendes minden, az utcán senki, mindenki éli a hétköznapi életét. Kiszállt az autóból, bezárta. A telefont zsebre téve elindult a ház felé. A kulcs halkan fordult, maga sem értette, miért jár csendben. A nappali, a konyha üres. A megszokott délelőtti csend. Ahogy belépett a konyhába, csend telepedett rá, különleges légkör. A csend, a nevetés vagy az edények csörömpölése, az ismerős hangok hiánya szokatlan volt. A levegőt átitatták az ismerős aromák: a reggeli kávé, a…Tovább olvasom…