Aznap valahogy sehogy sem akart menni a munka. Pedig már idejekorán hajnali három lehetett, vaksötét, és ráadásul kedd, tehát munkanap, amikor az ötvenes éveihez közeledő kisvállalkozó Dénes kikászálódott rozoga végtagjaival az ágyból, míg tizennyolc éves kamaszfia a hátsó, volt gyerekszobában húzta az igazak álmát. Óvatosan lépkedett, fel ne ébressze feleségét, mert a csinos és filigrán asszonynak csupán fél tízre kellett délelőtt bemennie az irodába. Egy nagy multinacionális vállalat reklámstratégiáját irányította, és nagyon is büszke volt magára, hogy tanult, diplomás, doktorátust is szerzett, modern nőként szervesen bekapcsolódhatott az ún. „férfiak uralta” üzleti élet kisebbfajta vérkeringésébe. S sokáig nem is merte elmondani odahaza, hogy bizony-bizony előfordult, hogy még a…Tovább olvasom…
Ketten sétáltak, a virágba borult külvárosi fasoron. Hajlott hátú öregasszony és egy kilenc év körüli kislány. A szelíd áprilisi nap könnyen áttört a zsenge levelek között, és tetszetős mintákat rajzolt a járdára. A gyerek ugrándozva haladt nagyanyja mellett, mézszínű copfja lengedezett, akár a fiatalság zászlaja. Váratlanul rákiáltott az öregasszonyra, s megragadta a karját. Jól látszott, hogy a bal kezén csak három ujja van. – Nézd, mama! Sündisznó! – Ne ijesztgess, te gyerek! – Nézd, milyen aranyos! Nézd, hogy fut! Mintha kerekeken gurulna! – Látom. Tényleg aranyos, ők így közlekednek. A sün óvatlanul át akart szaladni az úttesten. Ebben a pillanatban egy teherautó fordult ki az egyik keresztutcából. Végigdübörgött a szűk utcán, s a sündisznó mozdulatlanul maradt fekve. A gyermek…Tovább olvasom…
Kissé nyugtalan voltam délután. Nem volt semmi probléma, csak úgy éreztem, hogy el kell indulnom a falu másik felében élő nagymamámhoz. Mielőtt elindultam, egy pillanatra visszafordultam. Apám kissé elmosolyodott és így szólt: – Menj csak, tudod, hol lakik. Én most nem megyek, és a nyakamba sem veszlek, túl nehéz vagy. Elindultam. Ahogy otthon tanították, csak az út szélén mentem. Lassan elértem az ötös kilométerkőhöz, de ott már tábla jelzett, a kőnek hűlt helye. Kissé furcsának találtam, de különösebben nem törődtem vele. Tovább sétáltam. Szép idő volt, a madarak énekeltek, és a tavaszi nap sugarai lágyan simogattak. Egyre előrébb jutottam a kissé rossz állapotú falusi kövesúton. Láttam a rétet, ami végig elkísért, és a túloldali erdőt, melynek szélén halott szilfák álltak…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Annyira álomszerűnek tűnt az egész. A fantasztikusan jóképű, gazdag, valósággal hercegi tartású álompasi – aki nem mellesleg – egy híres külföldi focista csatár, és menő üzletember is volt egy személyben egyszer csak betoppant Deák Arabella életébe, és – ahogy mondani szokás – fenekestül felforgassa szinte mindent, ami eddig kiszámítható, és megszokottnak tűnt. Az egész egy pezsgős fogadáson történt, ahol jobbára az újgazdag, és tehetősebb elit, a felső tízezer híres, prominens ünnepelt emberei tették tiszteletüket, és – ahogy az lenni szokott – valami magától értetődő prűd prüdantéria és arrogánsan pöffeszkedő sznobizmussal igyekeztek lenézni a középosztály tagjait és elsősorban azokat, akikről már messziről látszott, hogy soha ebben az életben nem emelkedhetnek fel a mindig…Tovább olvasom…
A nagymama háza mögötti tisztás kora tavasszal mindig zöld nyári szőnyegként nyúlt ki az útra, s a virágok illata már a ködön át bekúszott a házba. Anna és Peti a régi fenyő alól kibújva, a szélben táncoló színes sárkányt eregették, miközben a tavaszi meleg szellő felkapta a sárkány szárnyait, és egy pillanat alatt a felhők közé emelte. „Nézd csak, mennyire magasra száll!” – kiáltotta Anna, nevetése a napfényt is felülmúlta. Peti csak bólintott, szemében a sárkányuktól származó öröm tükröződött. A susogó szél egy újabb nevetést szórt a fűszálak közé, és a gyerekek leültek a puha, friss fűre, hogy megcsodálják alkotásuk szárnyalását. A fűszálak tengerében kis, színes szigetek bukkantak fel: ibolyavirágok bólogatták fejüket a lábaik mellett, s a szemüknek szinte szikrázó csillagként…Tovább olvasom…
A férfi aznap jócskán késésben volt. Három üzleti konferenciája is lett volna, és a kivétel nélkül mindig arrogáns, pöffeszkedő, rabszolgagyáros főnöke egész biztos, hogy leordítja a fejét, ha megtudja, hogy megint nem tud idejében megjelenni a szinte már létfontosságú üzleti konferencián, ahol az illetékes vállalat számára keresnének befektető, együttműködő partnereket. Lábujjhegyen, nagyon halkan kiment a konyhába, és mobilján felhívta az egyik kolléganőjét: – Szia, jó reggelt! Ne haragudj, de úgy néz ki, hogy sajnos ma semmiképp sem fog menni a dolog! – suttogta nagyon halk, bizalmas hangon. – Ugye te most szívatni akarsz, Péter?! – kérte ki magának a kollégina. – Te is tisztában vagy vele, hogy óriási üzletről van szó! Most nem szállhatsz ki! Ez nem egy idióta kívánságműsor! –…Tovább olvasom…
A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette, a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét. Valaki azonban mégis nyugtalan volt. Egy férfi adott hangot ennek a mellettem levő napágyon a párjának. Igaz, nem gondolta, hogy a környezetében értik a nyelvét. – Valld be már végre, hogy nem az enyém! – Nincs mit bevallanom, már százszor elmondtam, hogy azon az éjszakán dolgozni voltam. – Miért van az, hogy nem tudok hinni neked? – Nem értem. Nézz rá! Pont olyan, mint te! Mutatott a parton homokozó fiúcskára, akire épp most a nagymamája ügyelt. – Nem, nem. A szeme sem olyan! A homloka sem. – Nem ikertestvérek vagytok! A gyermeked! Elegem van már az örökös gyanúsítgatásaidból! A férfi mérgében felállt, bevetette magát a vízbe. De…Tovább olvasom…
Kissé hűvös, szeles, tavaszias napnak tűnt, amikor a régivágású, kalapot viselő, vajszínű szélkabátos, nyugdíjas ember – ki tudja mióta először – valamilyen titokzatos okból meglátogatta nyolc éves fiú unokáját. Szándékosan hármat kopogtatott a bejárati ajtón. Ez is – mint színe minden – hozzátartozott valamiféle hallgatólagos szertartáshoz, vagy titkos egyezséghez, melyet a legtöbbször két barát, vagy cinkos szokott egymással kötni. A kisfiú már alig várta, hogy imádott nagyapja tiszteletét tegye az ő otthonukban. Azt azonban senki sem tudta megmondani, hogy miért nem jött el egyetlen egy szülinapra, vagy karácsonyra, vagy egyáltalán bármilyen kivételesség számba menő ünnepi alkalomra. Úgy tűnt a nyugdíjas, mindig frissen borotvált, jellegzetesen kopasz ember szándékosan maradt távol a…Tovább olvasom…