16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sára éppen a családi ház kerítéspatkáján üldögélt, amikor egy rozogó, szétesőfélben lévő kisteherautó kanyarodott be a hangulatos, kertvárosias utcába. Csajos barátnői többsége letöltött valami ostobácska, és kellőképp gyerekes horoszkóptanulmányozó applikációt, mely – állítólag –, percre pontosan megjósolta az ember számára, hogy az adott nap milyen lesz a bolygók együttállásán túl a közérzete, és a hangulata. Elvégre minden mindennel összefügg. Nem igaz?! Ahogy részletekig menően megnézte magának a hordóhasú, pocakos, magas, kopaszodásnak indult férfit abban az időtlennek látszó farmeros overállban, melyet most viselt, valósággal képtelen volt akárcsak egyetlen pillanatra is elhitetni önmagával a tényt, hogy akárcsak bármiféle rokonsági kapcsolat is fennállhat kettejük között. –…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az igazság azonban az volt, hogy kész káosz volt az élete, amióta imádott nagymamája, aztán anyukája is meghalt, a megbízhatatlan és trehány apja pedig állítólag lelépett egy korabeli, alig tizenhét éves lánnyal, és most valahol Olaszország és a tengerentúl között osztja be a saját idejét. Amikor a gimis szalagavatón először próbálta elveszíteni féltve őrzött szüzességét, csupán egy tátongó, nagy ürességet és hiányt érzett előbb csak a gyomrában, később már a két lába között, amikor a gimi – számára legjobb pasija, Ádám – szakavatott módon, óvszerhasználattal megtette, amiről a legtöbb kamasz csak álmodik egész kamaszkorában. Végül az érettségi banketten telt be az a bizonyos pohár, amikor Ádám nem vele ment el, hanem egy másik barátnőjével, akivel a bulizós, kissé részegségbe torkollt…Tovább olvasom…
Egy április végi idő volt a kilencvenes évek derekán, amikor – szerencsére –, nincs túl meleg, és nem is szükséges, hogy az ember szkafanderszerű télikabátba burkolózzék. A meghitt kisvárosi környezet kicsit még fel is erősítette a keserédes búcsút, melyet egy kamaszkorban lévő fiú, és lány egymás iránt érzett, akárcsak a kölcsönös örök barátság és szerelem megfellebbezhetetlen érzését. A kilencvenes évek végén az internetről még nem sokat lehetett tudni, és a számítástechnika is kezdetleges gyerekcipőkben járt Európa egyes részein. Ellenben rengeteg kézzel és írógéppel készített levél, és irat született a digitalizációt megelőző évtizedben. – Nagyon hiányozni fogsz nekem, Ádi! – A gyönyörű kamasz lány azonnal, szorosan magához ölelte a jócskán megszeppent pufók kamasz srácot, aki…Tovább olvasom…
Oszkár bácsi a lakótelepen lakott, mely egykoron szebb napokat is megélt, és persze nyugodtan el lehetett mondani, hogy elegáns kerületnek számított. A felújított játszótéren számos gyerekbarát játék, és biztonságos mászóka hirdette, hogy azért, amire ténylegesen költségeket fordítanak, azt rendezetten, és biztonságosan is el lehet készíteni. A virágos, fákkal teli közparkokban egy árva szemétkupac, vagy kutyaürülék nem árulkodott arról, hogy az adott önkormányzat egyáltalán pénzszűkében lenne. De hát azok a régi szép idők, – ahogy mondani szokták –, régen elmúltak. Mostanság, ha Oszi bácsi kinézett az ablakán túlra, ahonnét sok mindent meg lehetett ám látni, megkeseredett szomorúság és keserűség lett úrrá rajta, hogy az emberek mennyire trehányak, felelőtlenek, és nemtörődömök lettek nem…Tovább olvasom…
Minden gyerkőcnek megvan a kedvenc játéka, aminek valami egészen különleges, már-már egyedi, és különös varázserőt is tulajdonít. Mintha egy olyan varázsló, sámán, vagy gyermeki próféta lenne, akinek egyéni gondolata, és nyelvezete van, melyet természetesen csak ő ért egyedül, és kicsit meg is sértődik, ha – adott esetben szeretve tisztelt szülei máshogyan, furcsán, értetlenkedve vonják kérdőre, hogy vajon miért tette tönkre a Tesla márkájú lemezjátszót? – Most nézd meg Misi! Hát egyszerűen nem igaz! Szerintem Tomival valami nincs rendben! – Ugyan már anyus! Bolondságokat beszélsz! Nincsen a gyereknek semmi baja! Nézz csak rá! Elvan a játékaival, és szemlátomást boldogabb már nem is lehetne! – Nem találod furcsának, hogy egész nap a lemezjátszó lemeztányérján tologatja az autóit? Ez…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sztenkovszky Éva eszmélni tudó kisgyerekkortól érezte, hogy valami fontos, lényeges egészen bizonyosan elválasztja őt a legtöbb embertől, és ez a valami sokkal fontosabb annál, hogy kik a valódi barátai az embernek, vagy hogy milyen stílusa, kocsija, illetve fizetése van. Egyszer szilárd, tántoríthatatlan védőburoknak látta, máskor pedig olyan volt, mintha egy láthatatlan köpenyt vagy páncélt viselne önmagának, amely olyan kemény és határozott, hogy belső, igazibb lényét nem engedi megismerni senkinek. Először életében talán anyával tudta igazán megértetni magát. Több volt ez, mint egyszerű anya–lánya, szülő–gyerek kapcsolat; mintha két jó barátnő lettek volna együtt, akik a fiús dolgokon kívül az élet szinte minden fontosabb és mindennapi témáját sokszor éjszakába nyúlóan kivesézték…Tovább olvasom…
A nő színész volt. Kezdő színészeket általában kivétel nélkül mindig lepaterolták a vidéki színházakba. Annyira kislányos arcú volt és elégedetlen, hogy sokszor bosszankodott, mert kivétel nélkül szinte mindig, hiszen kislányos alkata koránt sem volt szerencsés egy-egy nagyobb volumenű tragikus karakter megjelenítésére. Teljesen kizárt dolognak számított, hogy az évad elején ő fogja játszani mondjuk Heda Geblert, vagy Anna Kareninát. Ezt borzasztóan nehezére esett elfogadni, hiszen húsz-harminc évvel még bármelyik gyermekarcú színész lehetett a színpadon, vagy a filmen is bármi, amivel az adott rendezővel megegyeztek. Most viszont kivétel nélkül vagy dögös, szexis naivákat játszott, vagy egy-egy játékfilmen ő volt az a gyönyörű szépség, aki az egyszerű földi halandók számára egyaránt…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Nem láttam meghalni az írót. Hajnali fél háromkor egyszer csak észrevettem, hogy feltűnően tolakodóan, és pimaszul rezegni kezd a mobiltelefonom, ami roppant különös, és nyugtalanító, mert általában mindig lekapcsolom az összes áramforrást, miután lefeküdni megyek. Az ilyesmit a legtöbb esetben – kivétel nélkül -, mindig a nőkre testálják, mintha egyedül csak bennük volna annyi empátia-tolerancia, vagy éppen a tragédiához szükséges elegendő részvét, hogy képesek legyenek túlemelkedni a mindennapok bebörtönzött állapotain. Holott ez csöppet sem igaz. A nők éppen úgy ki vannak szolgáltatva egy-egy rendkívül szomorú cselekménynek, akárcsak a férfiak, így hasonló cipőben járnak – legfeljebb csupán nem mutatják meg belső énjük szubjektív, érzékenyebb felét. Igaz! A férfiak se mindig! A…Tovább olvasom…