Írta:
Gyurkó Mónika
📅 2026. 01. 05. 21:01
Filozófikus próza
❤️ 1
👁️ 60
Viszlát, 2025!
Néhány napja búcsúztunk el, és most leültem ide, a szobám csendjébe, hogy végiggondoljam, mi mindent is kaptam tőled… Már az első hónapban, amelyben még ott volt a 2024 év végének fájdalmas bánata – testvérem, Hajnalka elvesztése miatt –, te már nyitott kapukkal vártál, és rögtön hellyel kínáltál.
Mondtad:
– Gyere, ülj le ide, mondd el, mi bánt…
Én hallgattam rád, és leültem, pedig a szívem és a lelkem dübörgött attól, hogy miért van egy újabb üres szék az asztal körül. Te hallgattál némán, kínáltad a lehetőségeket, én pedig hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek, bármerre is visz az utam.
Kifakadt belőlem egy történet, amely – amint tollat ragadtam – kiteljesedett, és oly erővel ragadott magával, hogy nemcsak nem tudtam, de nem is akartam megállni. Elkezdtem írni, és…
Tovább olvasom…