„ölelés” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 04. 20. 01:10 Misztikus ❤️ 3 👁️ 20

A szoba félhomályában már minden ellágyult. A függöny alján sápadt, gyöngyházszín fény derengett, az ágy körül megült a hajnal puhasága, te pedig végre elengedtél mindent, ami addig a válladon volt. Fáradtan feküdtél, melegen, lassan oldódva bele az érkező pihenésbe, abba a mély, súlytalan állapotba, amikor a test egyszer csak megérzi, hogy elérkezett az ideje az álomnak.
Hirtelen megnyílt fölötted az Ég.
Úgy érkezett hozzád, akár egy messzi csillagokból alászálló fényalak, aki hosszú utat tett meg érted. A hajnal halvány ragyogásában lassan emberi formát öltött, és ott állt melletted, élőn, valóságosan, mégis olyan különös szépséggel. A tekintetében ott izzott a távoli fények emléke, és valami mély ismerősség, amely rögtön elérte a szívedet.
Leült melléd az ágy szélére. Minden…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 18. 07:12 Romantikus ❤️ 1 👁️ 12

Velejéig unalmas, leterheltnek ígérkezett ez a nappali műszakos nap is. A középkorú, éppen csak negyvenéves, nőtlen férfi precízen hajnali fél négy felé ébredt, és az első gondolata az volt, hogy eddig miért nem sikeredett olyan imádnivaló, és tüneményes barátnőt kifognia szánalmas, mihaszna életében, aki – a változatosság kedvéért – nem a pénzére utazik?!
„Talán csak ez az egész világ változott nagyon meg – gondolta. Neki mindenképp az volna a feladata, hogy együtt próbáljon megváltozni a világgal, hogy ti. bele ne fásuljon a fejlődés elmaradásába!” – Ilyen és ehhez hasonló töprengő gondolatok kalandoztak zsongó, kicsit fejfájással viselős elméjében, míg szép komótos kedvvel kikotyogta magát az aznapi feltett feketekávé. Ivott egy bögre tejeskávét, jó sok tejjel, majd kedvenc briósába…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 17. 07:27 Romantikus ❤️ 2 👁️ 13

A különös férfi talán még sohasem izgult annyira, mint azon a kellemes, nyárias melegű májuson, amikor volt gimnáziumi osztálytársával találkozott.
Nemrég ért véget csúnya szakítással párkapcsolatának, amikor is mennyasszonya egyértelműen és határozottan kijelentette, hogy csórókkal nem tud és persze nem is akar mit kezdeni, így jobb lesz, ha elválnak útjaik.
Később a férfi apja váratlanul elhunyt, és az exmenyasszony arra sem volt hajlandó, hogy legalább részvétet nyilvánítson a férfinak és annak édesanyjának, holott nagyon is jól ismerhették már egymást.
HÉV-vel utazott, mert volt osztálytársa Gödöllőn lakott. Alig találta meg a címet.
Valahogy sosem tudott igazán tájékozódni, és talán nem is volt annyira talpraesett, mint azt szűkebben vett környezete elvárhatta volna tőle.
Mikor…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 02. 19. 23:19 Fantasy ❤️ 2 👁️ 29

Hirtelen kinyitod a szemed. Még félig az álmok birodalmában jársz, bosszús vagy, hogy el kell szakadni a szép álmoktól, de aztán megnyugszol.
A félig nyitott ablakon át kellemes, langyos tavaszi szél árad be a szobádba, jólesően simogatja arcodat. Kint a nap sugarai egyre erősebben áradnak szerte. A fák, növények újra friss, harsogó zöld ruhát öltöttek, a levelek közt megbújva madarak csivitelve ünneplik az örökké megújuló természet csodáját. Lassan megbékélsz a gondolattal, hogy fel kell kelni, mert érdemes, mert a természet is most ébred hosszú téli álma után..
Hirtelen bántóan az elkésett ébresztő óra rikoltása zavarja meg a csendet.
Kint behavazott a táj, az ablak csukva, mégis a réseken metsző hideg szűrődik be. Tél van. Az idilli kép álom volt csupán. Felülsz az ágyadban és akkor…

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2026. 01. 26. 01:22 Szerelmes ❤️ 0 👁️ 14

rnyékban trombita szó vezet, mint sötétséget elűző dallam. Egy férfi vágyakozva adja hívó fájdalommal átszőtt jelét szíve választottjának. Az erdőben a fák ismerik csak régi titkukat. Tiltott szerelem vágyát rejtik el lombjaikkal.
Míg kúszik a dallam a fűszálak között, egy gyenge száraz ág reccsen apró sietős talp alatt.
Férfi forog, a sötétben keresi kedvese csillogó szempárját reménykedve.

– Szerelmem, te vagy? Vártam minden éjjel hosszú éveken át rád. Nem adtam fel, mert szerelmem csak a tiéd és másé nem lehet. Tudtam, egyszer eljössz, ha te is még szeretsz.

Kisurran a sötét árnyékból egy törékeny női alak. Hátulról megöleli a férfit. Hátához lapul. Karjait derekára fonja.

– Kérlek, ne fordulj meg, hagyd, hogy öleljelek. Utoljára hadd érezzem meleg bőrödet, illatodat.
Nem…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:40 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 20

Válladra hajtottam a fejem, s így kémleltem az eget. Ma éjjelre csillaghullást ígértek. Vágytam meglátni a hirtelen felbukkanó fényeket, ahogy íveket rajzolnak a feketeségbe. Azt tartják, ilyenkor lehet kívánni, és beteljesül. Csendesen hallgattad, ahogy sorolom, amiket szeretnék. Te csak egyet mondtál: velem lenni. Elérzékenyültem. Átöleltelek, s csókkal pecsételtem meg a kívánságod. Békés boldogságban ültünk ott, egy pokrócba burkolózva. Bár meleg volt még mindig, de a szúnyogok hada ellen próbáltunk védekezni. A szemem sarkából láttam, ahogy az egyik csillag hosszú ívben hullik alá, s azonnal kívántam: téged és még rengeteg meghitt csillaghullást velem.
Tíz év elteltével itt ülök veled újra... boldogan.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 01. 20. 23:34 Szerelmes ❤️ 2 👁️ 17

Amira és John a tengerparton sétáltak, a nap utolsó aranysugarai lágy fényben fürdettek mindent. A tenger sós illata átjárta a levegőt. Csendben haladtak egymás mellett, szavak nélkül.
A levegő tele volt izgatott, finom feszültséggel, mintha a világ körülöttük megállt volna.
John hirtelen átkarolta Amira derekát, és magához húzta. Amira szíve hevesen kezdett dobogni, ellenkezés helyett belesimult az ölelésbe. John gyengéden megfogta Amira arcát, majd váratlanul megcsókolta. Ajkaik összeértek, szinte lángoltak a vágytól. A csók édes és heves volt, egyre mélyebb, egyre szenvedélyesebb.
Amira halkan így szólt:
– Ne engedj el soha.
John mosolygott, majd újra megcsókolta – ebben a csókban benne volt minden.

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2025. 11. 27. 00:12 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 20

Ülök a nagyszülői ház teraszán. Lábam felhúzva, ölemben egy férfi kardigánnal. Öcsémmel isszuk a hideg limonádét szótlanul.
– Te, miért ölelgeted azt a kardigánt? Olyan meleg van, szakad a víz rólam, te meg már majd belebújsz.
– Érzem az illatát...
– Kinek az illatát? Ugyan... nem érezheted. Ah, nekem is fáj, hogy elment örökre, de erősnek kell lennünk mama miatt. Tudod...
Könnyes szemekkel nézek rá, újra magamhoz ölelem a kardigánt és arcom belefúrom.
– Érzem az illatát, mintha ölelne tata. Ez volt rajta az utolsó nap életében. Érted?
Öcsém hallgat, odajön hozzám, székben átkarol a kardigánnal együtt.
– Akkor had érezzem én is..
Mélyen beszívja az orrán a levegőt. Könnybe lábad a szeme...
– Érzem őt. Ölel minket.