A színház öltözőjében egyszerre három, foglalkoztatott, népszerű művésznő is öltözködött. Nem zavarták egymás személyes terét. Úgy tűnhetett, hogy aprócska, mikró életükbe egyes-egyedül csupán csak nekik van joguk a beleszólásra. A laikus, vagy avatatlan szemek valószínűleg nem is foglalkoztak azzal, vajon mi történhet, mi lappanghat a tulajdonképpeni felszín alatt, egyszerűen csak egy darabocskát szerettek volna egy-egy előadás alkalmával az adott színésznőkből magukkal jelképes keretek közt hazavinni. A meghívót egy csinos, filigrán, harmincas hölgy adta át, amikor a három színésznő éppen azon csacsogott, hogy a soron következő darab karaktereit miként és hogyan kellene a színpadon megvalósítani, ugyanis kezdődtek a nyíltszíni próbák, amikor egyébként is valóságos bolondokháza kezd…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A folyosó mindig túl hangos volt a szünetben, mégis volt köztük egy csend, ami senki máshoz nem tartozott. A zaj átsiklott rajtuk, mintha víz lenne a kövön. Csak nézték egymást. Hosszan. Úgy, ahogy csak azok néznek, akik már rég kimondták egymásnak mindazt, amit hangosan nem mernek. A tekintete mindig egy pillanattal tovább időzött rajtam. Provokáltunk. Apró félmosolyokkal, felhúzott szemöldökkel, egy-egy elkapott pillantással, amitől a gyomrom összeugrott. Nem érintett meg, mégis ott volt a bőrömön a jelenléte. Mintha a levegő is melegebb lett volna körülötte. Nem pislogtunk. Mintha kihívás lenne: ki bírja tovább. A levegő vibrált, a bőröm emlékezett rá, milyen érzés a közelsége, pedig még hozzá sem ért. Mellém lépett. Közel... Túl közel... A hangja alig hallható volt a többiek…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi fehér alapozófestéket kent fel pufók arcára, majd azt a jellegzetesen cseresznyepiros színt, mellyel olyan jellegzetes vigyor-mosolyt sikerült minden esetben varázsolnia magára. Aztán jöhetett a csiricsáré, tarka ruha, később pedig a legalább három számmal nagyobb, csónakjellegű cipő, melynek a vége kunkori farokformájú volt. A legtöbb ember – bár nyíltan, és egyértelműen nem mondta ki –, de valósággal rettegett a bohócoktól. Volt bennük valami különös, különleges, maguktól értetődő szomorúság, melyre a legtöbb ember roppant érzékenyen reagált, bármennyire is igyekezett azt minden személyi tulajdonságával leplezni. A legelső találkozása a befutott, és sikeres, fiatal színésznővel valóságos katasztrófának számított. Úgy viselkedett, akár egy komplett hülye-gyerek, akinek nincs ki…Tovább olvasom…