Írta:
Tasi83
📅 2026. 02. 06. 07:09
Dráma
❤️ 1
👁️ 8
Nem sokat aludtak aznap este, éjjel is jóformán alig. Az egész leginkább egy futurisztikus, hibernált kómás rémálomhoz volt inkább hasonlatos, semmint rendes, testet-lelket felfrissítő természetes, regeneráló alváshoz.
Előbb éjjel két-három óra között riadt fel a férfi, míg néhány perccel később a gyönyörű, fiatal feleség, akik nem tudták, mire vélni, hogy a gyerekszobából jócskán hallható visító, ordító, fájdalmas hangok gyakorlatilag azt jelzik, hogy a kisbabának jönnek a tejfogai, és ha igazít írt a net, akkor bizony-bizony még jó pár hónapig nem árt, ha tartósan készenléti állapotra rendezkednek be mindketten, és persze igyeksznek úgy megszervezni precíz pontosságú, túlzottan is kiszámítható életmódjukat, hogy – remélhetőleg –, mindenben alkalmazkodjon a kislányuk elvárásaihoz.
–…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 16:46
Mesés próza
❤️ 0
👁️ 13
Azon a hűvös hajnalon pici rókagyerekek futottak szabadon.
– Apu, menj – nézett rá a rókaanyuka, szépséges arcán virágzó mosollyal.
Az apuka csak állt, gyermekeit figyelve, aztán párja szemének csillogását nézve gondolkodott: mit tegyek vajon most? Ott van az a ház, sok kutya, véreb vigyáz. Átsuhanok, árnyék vagyok, nem láttok meg sohasem, csak szemem villog, az arcom nem látjátok soha. Nagy kerítés, nem nagy eresztés, érzem a szagokat, s kikerülöm azokat.
Kell valami a gyerekeknek. Lassan, halkan, prédámat keresve meglátom, mit akarok. Megvagy – viszlek haza a gyerekeknek.
Hatalmas dörrenés rázza meg az eget – mi volt ez? Semmit sem érzek, de megyek, haza viszlek.
Itt az odú, itt az étel. Egyetek, gyerekek, csillog a szemetek, Apu itt van, mindig segít nektek. A szem…
Tovább olvasom…