Írta:
Zsombor Ákos Merucza
📅 2026. 02. 25. 18:30
Szomorú
❤️ 1
👁️ 40
Cserepes szájjal szólt hozzám.
A hangja olyan volt, mintha egész éjjel nem ivott volna vizet.
– Kék az ég, s zöld a fű. A lelkem mélyén sötétséget érzek.
Az udvaron álltunk. A nap tényleg élesen sütött. A fű túl zöld volt, már-már bántó.
A szája szélén fekete festék száradt. Ugyanolyan, mint ami a mi garázsunkban állt félig nyitott dobozban.
Nem a szemembe tekintett. A vállam fölött nézett, mintha valakit keresne mögöttem.
Anyám a konyhában volt. Az ablak résnyire nyitva. Nem mozdult.
Kormosné furcsa asszony volt. Mindig tudta, mikor nincs itthon anyám.
És mindig akkor jött át valamit kérni. Cukrot. Sódert. Pumpát a biciklihez.
Apám ilyenkor nem sietett vissza.
A kert fényes volt régen. Apámmal együtt locsoltuk.
A víz csillogott a leveleken, ő pedig azt mondta:
–…
Tovább olvasom…
Írta:
Elias Axel Reid
📅 2025. 11. 20. 03:11
Érzelmes
❤️ 11
👁️ 103
Aznap délután is olvasnivalót keresett, pedig a szobájában már rég elfogyott minden. A szegényes házban kevés könyv akadt, inkább kopott bútorok, poros dobozok és a mindennapok terhei. A betűk azonban számára kincsek voltak: elolvasta az újságok sarkait, a régi cetliket, sőt még a liszteszsák feliratát is. Szőke haja a vállára omlott, kék szemei felragyogtak, valahányszor sikerült kibetűznie egy új szót. Mosolygós, kíváncsi természete úgy feszítette a csendet, mintha az egész világ felfedezésre várna.
Apja a földeken dolgozott, de esténként gyakran az üveghez nyúlt, és inkább a fiára fordította figyelmét. Anyja a ház körül tett-vett, titokban szintén kortyolgatott, és ő is a bátyját becézte. A fiú öt évvel volt idősebb, csak a foci érdekelte, és ha szóba állt vele, többnyire…
Tovább olvasom…