Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 23. 15:41
Lírai mininovella
❤️ 0
👁️ 45
A mai reggel nem hozott új kinyilatkoztatásokat, csak egy halk, mélyről jövő bizonyosságot. A fény ma ott volt a konyhaasztal sarkán, mint aki tudja, hogy szívesen látott vendég. A kávé gőze sem sietett sehová: komótosan emelkedett a magasba, mintha mérné a pillanat súlyát.
Kiléptem a városba, és éreztem a tegnap felépített szentély falait magam körül. Ezek a falak nem kőből voltak, és nem dacból álltak. Egy láthatatlan, szakrális pecsét feszült a mellkasomon, és ma azt tette, amire hivatott: a külvilág zaját kívül tartotta. Az utcán a szavak ma is úgy röpködtek, mint a sebesült madarak – céltalanul, hangosan, néha követelőzve –, de a pecsét tette a dolgát.
Délután valaki megállított. Kérdezett, válaszokat várt, a figyelmemből akart kiszakítani egy darabot, mintha az járna neki…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 11. 07. 22:32
Misztikus
❤️ 0
👁️ 34
A régi levéltár legfelső polcán porosodott egy pergamen, melyet madártollal írtak, és egy különös pecsét zárta: egy apró toll lenyomata viaszban. A legenda szerint ez a pecsét csak akkor engedett, ha az olvasó szíve elég tiszta volt. Amikor Aurora megérintette, a viasz halk roppanással engedett, és fény áradt belőle, mintha egy ajtó nyílt volna meg régen elfelejtett tudáshoz.
A sorok nem pusztán történetet meséltek: madarak dalát, puha szelek hívását és tudást hordozták.
A végén ez állt: A szárny nem mindig kívül nő. A szívben. Ott tud repülni igazán.
Aurora mosolygott. A madártoll melege a szívében maradt most már egész életen át.
Tovább olvasom…