Írta:
Baginé T. Szilvia
💠
📅 2026. 03. 06. 07:07
Lírai mininovella
❤️ 1
👁️ 18
Vasárnap virradóra a derűs éjszakai égboltot baljósan sötétlő felhőtenger borította be. A piacra siettem éppen.
Lazán felkaptam egy esernyőt a székről, majd pattogó léptekkel szökelltem a buszmegállóba.
Riadt tekintetemet a rémisztő feketeségbe temettem, vártam, mikor csap le ránk a zivatar, a tomboló égi háború.
Hatalmas koronáját fejem fölött tartva az ég hirtelen könnyezni kezdett, majd jéghideg cseppjei koppantak a fejem búbján.
Nyitom az ernyőmet, azután hirtelen ledermedek.
Mit keresnek ananászok a fejem felett?
Egye fene, ha már úgyis a piacra megyek, ananászos esernyőmmel egy kis ananászt is veszek...
Rímeskedve morfondíroztam magamban, miközben a busz is megérkezett.
Tovább olvasom…
Írta:
Soósné Balassa Eszter
💠
📅 2025. 12. 12. 08:12
Igaz történet
❤️ 0
👁️ 10
Ahogy múlnak az évek, egyre többször jutnak eszembe a gyermeki évek.
Zakatolva indult a gőzös Kanizsáról, végig a Balaton parton, aztán át a végtelen rónaságon, elvitt a nagyszülői házhoz.
Mikor a Maros fölött átrobogott, a szívem is gyorsabban dobogott.
Megláttam újra a tatát, nagy bajuszos, mindig mosolygós volt, huszár.
Hajlott hátú, szigorú mamát. Hej, de szép hetek voltak azok, amikor jártuk anyuval a piacot.
Ahogy végigsétáltunk az utcán, mindig elmondta:
– Ez itt a nagy színész, Páger Antal szülői háza.
A Maros mellett kocsikázva, amit Sándor, a ló húzott, szórtuk a barackot a gyerekeknek, de tata egy szót se szólt.
Volt egy kecske, Boriska, aki a tejet adta. A ló farkából apu borotvapamacsot alkotott.
A strandon szólt a zene – „…ha végre itt a nyár…” –, mi vidáman…
Tovább olvasom…