A negyvenes éveiben járó férfinak napról napra komoly fejtörést okozott egy kisbaba megfelelő ellátása. Legalábbis, ami az ezzel járó kellékeket és babadolgokat illette. Pelenka, popsikrém, törlőkendő, tápszer, cumik színes és remélhetőleg széles választéka. Kellő mennyiségű babaétel, hiszen a világért se akarta, hogy bármelyik pillanatban hisztis, egyre követelőzőbb sírás legyen a vége egy nyugodtnak aligha nevezhető délelőttnek. És akkor még ezekhez jöttek hozzá a plüssállatok tömegei, a babatakarók és egyebek. Most mégis azért volt ennyire izgatott, mert egy fantasztikusan sugárzó, igazi bombázó hölggyel találkozott, aki ultimátumot adott neki arra vonatkozóan, ha nem lesz vele maximálisan őszinte egy füst alatt azonnal és haladéktalanul, szakít vele. Az étterem – ahol találkoztak…Tovább olvasom…
Melindát a szülei – hogy úgy fogalmazzunk – amolyan úrinőnek nevelték. Ez egyben azt is jelentette, hogy példának okáért nem volt szabad szóba állnia munkás, melós, vagy – adott esetben – középosztálybeli emberek gyerekeivel. Miután belvárosi nagy patinás, dicső múltra visszatekintő gimnáziumban járt, ahol aztán sikeres emelt szintű érettségit tett természetesen maximális pontszámmal büszkélkedve azonnal megnyíltak előtte az ország, és a főváros jobb nevű egyetemei. Melinda viszont – ki tudja, hogy miért – csavart ezen a helyzeten, és szándékosan ellentmondott folyamatosan a sikeres, és gazdag életről prédikáló sznob szüleinek. – Jaj, anyu! Tizennyolc múltam! Nem gondoljátok, hogy most már végre szeretnék kicsit a saját lábamon is megállni?! – tette fel a kérdést. – De hát kicsim, mi…Tovább olvasom…
Mikor titokban még híres embernek készült, éppen az ehhez hasonló bakik keserítették el. Amikor bekapcsolta nagy ritkán a tévét, mintha évről évre ugyanazok a jellegzetes cicababaarcok bukkantak volna fel előtte. A kigyúrt macsó, aki egész álló héten a konditeremben feszít, méretes bicepszeit tornáztatva, hogy aztán a zsírúj Ferrarijával a Rákóczi úton koccanhasson, méghozzá poénból, mert szándékosan vészfékezett egy szabályosan közlekedő busz előtt, aminek – úgy tűnik – kötelező elsőbbséget adni, ha a buszsávban közlekedik. Aztán ott voltak a valóságshow-győztesek, akiknek megint csak alig-alig akadt fikarcnyi kis eszük. A műsorvezető feltett, logikusan meghatározott kérdésére is csupán annyit tudtak magukból kipréselni, hogy a médiában képzelik el az életüket! Mintha csurig elég lenne…Tovább olvasom…
– Mi van akkor, ha a valóság nem csupán valóság, hanem egyfajta köztes dimenzió, mely gyakorlatilag az idő és a tér között félúton helyezkedik el? – tette fel a kérdést már sokadszor leginkább csak önmagának Szilárd, aki a negyvenedik születésnapja után kicsit cinikusan, kicsit megcsömörlötten arra az egyszerű, józan paraszti következtetésre jutott magában, hogy a közösségi média az a virtuális tér, ahol a celebek, közszereplők és általánosságban a jó nép is bármikor bárkit, bárhogyan totálisan átver. És azok a szemétkedő, gonoszkodó, csúfolódó kommentek, amik vagy százával árasztották el egy-egy irodalmiaskodó posztját, az szinte már nem is a tartós aljasság, pofátlanság legtetejét súrolták, de nagyon úgy festettek, mintha a személye elleni személyes inkvizíció és keresztre feszítésnek…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Nem érdekel a pénzed! Egyedül csak te kellesz nekem!” Linda őszintén hitte, hogy csakis ezekkel a szavakkal kezdődhet egy igaz szerelem, és neki, a vágyott menő állással rendelkező ügyvédnőnek semmi egyéb teendője nincsen, mint a vágyott romantikus lovagot beengedni sikeres, kicsit karrierista felfogású életébe. Hiszen aki valóban veszi a fáradságot arra, hogy igazán és őszintén megismerje, az meghívja egy kávéra, vagy bejelentkezik nála, időpontot kér. Bár az is igaz, hogy mindig is utálta, ha bárki csak úgy felkereste a különbejáratú XII. kerületi ügyvédi irodájában. „Mindennek megvan a maga módja!” – volt életének jól bevált, olajozottan működő mottója. Az utóbbi pár évben valahogy utánagondolt, és rájött arra, hogy elriasztja magától a férfiakat. Elvégre mit akar a legtöbb…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ez a randi érezte egyszerűen pocséknak, és katasztrofális végkifejlettel kecsegtetett. Már a kezdet kezdetén a félrecsúszott nyakkendő, az irtóztatóan mértéktelen és kellőképp gusztustalan verejtékezés, mely aztán, ahogy az idő haladt előre, egyre gátlástalanabbá, egyre elviselhetetlenebbé vált a maga groteszk valóságában, és ráadásul éppen nemrég rúgták ki tanári állásából, ami megint kissé kacifántossá és ugyanakkor bonyolulttá tette egyébként is kissé szánalmas életét. És ha ez nem lett volna elég, a gyönyörű és egzotikus hölgy egymás után küldte le az aperitifek és a tömény, szeszes italok változatos arzenálját, mert csak jóval később derült ki, hogy ő is legalább ugyanúgy izgul, akárcsak a kissé hóbortos és szeleburdi férfi. Brigi pántos, ezüstszínű ruhája is sokat sejtetően…Tovább olvasom…
Ez a mese rólam szól. Egy őszi péntek estén a város utcáin bolyongva felfedeztem a környék legjobb cukrászdáját. Bementem, és hallgattam a csilingelő kis csengő hangját. Jóleső érzés volt a hűvösből, az andalító melegbe leülni. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Kinéztem magamnak a legfinomabb falatot, egy francia krémest. Elfogultan persze, hisz biztosan van nála finomabb, mézes-mázasabb, hatvanhat-krémmel töltött. Mégis magával ragadott a maga egyszerűsége, az ellenálhatatlan fekete csokimáz a tetején. A benne rejlő ízvilág. Lehunytam szemem, már a szájamban éreztem, és a pulthoz léptem. - Szörnyen sajnálom, éppen zárunk! Látogasson meg holnap! - mondta egy kedves női hang. Azon az éjjel az „én krémesemmel” álmodtam. Elképzeltem milyen jó lenne vele. Hogy tudnám őt szeretni…Tovább olvasom…