16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Végtelennek tűnt már maga a szántóföldekre tagolt helyiség is, ahol az anyuka vett egy amolyan hobbi-telket, ami egy lecsupaszított, rossz minőségű földdarab volt csupán, semmi több. Közel egy erdős, vadregényes rengeteghez, ahol kamaszodó fia és annak barátja sokat játszott. Váratlan sokhatásként érte őket a hír, miszerint: a kis fából eszkábált fabódéjukat – melyet még a nagymamától hoztak el utánfutós kocsival – felfeszítették, a lakatot levették a láncokat, és ami csak mozdítható volt a hangulatos kis kunyhóban, azt elvitték. Sokáig el sem akarták hinni. Főként a mindig határozott és megfontolt anyuka értetlenkedett eleget, és talán még akkor sem volt hajlandó elhinni ezt a rossz viccet, amikor két és fél órás autóút után megérkeztek a Vác melletti kis község helyszínére. – A…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Irodalomóra előtt rosszul lettem, a mosdóban voltam egész szünetben, de visszamentem órára. Tanóra közepén megint éreztem, hogy nem vagyok jól, ezért kikéretőztem. Sejtettem, hogy ez nem egyszerű gyomorrontás lesz, remegő kézzel elővettem a táskámból egy terhességi tesztet. Megcsináltam – nem kellett várni, rögtön mutatta a második csíkot. Percekig sokkoltan bámultam rá, az egyik osztálytársam törte meg a csendet: – Jól vagy? Maradjak itt? – A tanárnőt, kérlek. – nem tudtam mást kipréselni a torkomon. Elment, és pár perc múlva megjelent a tanárnő. Én kinyitottam a wc ajtót, és magamhoz szorítottam. – Mi a baj, Vivi? – Nem, ez nem lehet igaz, ez nem lehet, most nem, ilyen nincs. – mást nem tudtam mondani, aztán észhez tértem. – Jajj, nem is tudom, mi ütött belém, nem lett volna…Tovább olvasom…
Zalán sietve lépett ki az iskola kapuján. Ma lesz élete legfantasztikusabb napja. Mindenki őt fogja ünnepelni. Végre édesanyja megveszi a hőn áhított Xbox legújabb játékkonzolt, amivel eldicsekedhet kis barátainak. Nem mintha különösebben lettek volna barátai. Az a pár jófejnek nevezhető srác is csupán csak azért barátkozott vele, mert szerencsétlen lúzer fizimiskáját valahogy elnézték neki. Vagy talán csak azért, mert Zalánt éppen úgy minden egyes nap kiadósan megagyalták, mint a kevésbé szerencséseket. – Hé pajti! Merrefelé? – kérdezte egyik barátja. – Hazamegyek, aztán majd beszélünk telefonon! – közölte. Iparkodva elpakolta nehézkes iskolatáskájába füzeteit és tankönyveit. Nem tehetett róla, de voltak olyan reál tantárgyak, amik vagy halálosan unalmasak voltak, vagy pedig egészen…Tovább olvasom…
A férfi majdnem minden áldott nap kilátogatott a temetőbe gyönyörű felesége sírjához, és vitt egy cserepes virágot, és ha szükséges volt, kicsit letisztogatta, kicsinosítgatta a sírkövet. Annak idején kölcsönös fogadalommal megfogadták egymásnak, hogy bármelyikük is távozik majd az élők sorából elsőként, a másik minden esetben gondját fogja viselni, és ápolja majd emlékét, ameddig csak él. – Ha én már nem leszek, megígéred nekem, hogy megpróbálsz majd boldog lenni…? – kérdezte nagyon halk, és beteges hangon a gyönyörű asszony. – Megpróbálom… – válaszolta, és úgy szorongatta még mindig gyöngéden kezeit, mintha az élete múlna rajta, hogy egy másik életre kell majd berendezkednie záros határidőn belül. Amikor alig négy hónapos örökkévalóságig tartó pokoli kálvária út után a gyönyörű…Tovább olvasom…