Növekedett, bontogatta szirmait. Piros lesz, vérvörös, mint a többiek. Nem, nem, ő lesz a legszebb, a leghamvasabb, bársonyosabb. Illatosabb a többinél! Tudta a küldetését. Ajándék lesz a Nőnek. A nők gyönyörűek, fontosak, hisz nekik termesztik a rózsákat és tesznek meg mindent, hogy azok hibátlanok legyenek. Ő az lesz! A tökéletes! Amíg kicsi volt és gyenge, nem volt könnyű kitartani, néha megtámadták apró betegségek, gyógyszert kapott rá, ami nem volt kellemes, és az sem tetszett neki, hogy utána levágták néhány levelét. Győzni akart, ezért kitartott és mindent kibírt. Ahogy elég erős lett, ahhoz, hogy szép legyen, néha metszették a nem odaillő hajtásokat, a nem tökéletes leveleket. Nem bánta, a Nő mosolyáért bármit kibír. Eljött a „nagy nap”. Fájt ahogyan a metszőolló lemetszette a…Tovább olvasom…
A szerelem nem pusztán mindent elsöprő vágy és nász. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A szenvedés csak megerősíti, felfokozza, örökké teszi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van, vagy az ördög, ha éppen az kell. Leszek számodra a fűszer, hogy ízt adjak, vagy cukor, hogy megédesítselek. Leszek sarjadzó rózsaszál, ha arra vágysz, vagy bimbózó hóvirág. Lehetek számodra egy puha párna, mire lehajthatod fáradt fejed, vagy egy út, melyen meghajthatod feszült tested. Még szebb életet hagysz magad után, mint amilyet elkezdtél. A mennyország visszanéz, rád tekint, majd így szól: csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig nem más, mint a szerelem.Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A bevásárlóközpont hétköznapi, nyugodt életét élte. Péter beugrott, hogy megvegye hétvégére a sörét. Éjszakai horgászatra készült. Egész nap pokoli hőség volt, éjszakára sem hűlt le a levegő húsz fok alá. Alkoholmentes sört vett, mert reggel vezetnie kell hazáig, a jogosítványát nem szerette volna kockára tenni. A sörös polc mellett különféle üdítőitalok sorakoztak. Arra lett figyelmes, hogy egy barna hajú lány lábujjhegyre állva próbálja elérni a legfelső polcon lévő banánízű juice-t, ám bármennyire nyújtózkodik is, nem sikerül neki levenni. Nem bírta tovább nézni a lány tehetetlenségét, mellé lépett és megkérdezte: – Segíthetek, hölgyem? Hány darabot vegyek le belőle? – majd könnyedén átnyújtott egyet az óhajtott üdítőből. – Csak egyet szeretnék – válaszolta a nő. –…Tovább olvasom…
A hajnali köd lassan ráült a mezőre, a nap még csak sejlett a fák mögött. A régi, szürke fakerítés mellett egyetlen rózsatő állt — harmat gyöngyözött a levelein, a szirmai halványrózsaszínben ragyogtak. Barna megállt előtte. Ugyanazon az úton lépett végig, amelyen tíz éve utoljára. A vállán a kopott katonakabát, a tekintetében az a súly, amit a háború felpakol az ember lelkére. Lehajolt, óvatosan leszakította a rózsa legszebb virágát. — Hazaviszlek az én drága feleségemnek — mondta halkan. A ház, amely előtt megállt, nem változott sokat. Csak a vakolat kopott meg, és a kapu nyikorgott egyet. Barna megtorpant. A szíve gyorsabban vert, mint bármely csatában. Kopogott. Léptek közeledtek, majd kinyílt az ajtó. Melissza állt ott. A haja hosszabb lett, az arcvonásai érettebbek, de a…Tovább olvasom…
A patak partján fekete víz folyt azon az éjjelen. A hold ezüstje meg-megremegett rajta, mint egy elfojtott vallomás. A legény a paripáról leszállva térdelt a parton. A kezében egy szál rózsa volt — fekete, akár a bűn. Nem dísznek hozta. Üzenetnek. A király halott volt, a herceg eltűnt a csatatéren, s az ország porig égett. És mindez egy asszony miatt történt — a nő miatt, akit most a legény keresett. Egykor ő volt a király kedvese. Aztán a herceg szerelme. Végül a nép átka. Most csak egy menyecske volt a sok közül, aki túlélte a birodalmat. Amikor kilépett a házból, és meglátta a legényt, nem félt. – Tudtam, hogy eljössz – mondta halkan. – Nem a bosszúért jöttem – felelte a férfi. – Hanem az igazságért. A nő lehajolt, megérintette a rózsát, amelyet a vízbe dobtak. A…Tovább olvasom…