„szegénység” – novellák címszó szerint

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 04. 17. 19:27 Élet ❤️ 4 👁️ 26

Kora tavaszi éjszakán kilenc év körüli lány ténfergett egy külvárosi úton. Délelőtt a Nap már barátságosan mosolygott, de ha nyugovóra tért, a fák csupasz ágai közül és mindenféle zugokból előmerészkedett a hideg, s hozta barátját is, a ködöt.
A gyermek vacogott. Divatos, szép ruhát viselt, de a márciusi hűvös éjjelhez bizony vékonyka volt. Aranyszőke haja rendezett, arca, kezei tiszták. Sokkal inkább tűnt egy jómódú család elkényeztetett gyermekének, mint tekergőnek.
Autó fényszórói fúrták át a ködöt. A gyerek kilépett az úttestre, integetni kezdett. Egy új szedán csikorogva fékezett, márkás ruhákba öltözött, elegáns, középkorú férfi ugrott ki belőle.
– Megvesztél!? Alig vettelek észre ebben a ködben!
– Bácsi, kérem! Elvesztettem a szüleimet, nem találok haza – rimánkodott a kislány…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 03. 12. 10:59 Élet ❤️ 4 👁️ 33

Az öreg, szürke kombi motorja álmosítóan duruzsolt. A klíma nem működött, már a kora délelőtti nap átforrósította az autót. Fiatal házaspár ült benne, arcuk fénylett az izzadtságtól. Hallgattak. A rádióból lassú, fájdalmas blues szólt. A férfi, zöld szemét moccanatlanul tartotta az úton, keze a kormányon. A szőke, szép arcú asszony elgondolkodva pörgette az ablaktekerő gombját. Csendben voltak, de tudták, a másiknak is ugyanaz jár a fejében. A két évvel korábbi nap, mikor az orvos közölte, nem lehet saját gyerekük. Sokáig tanakodtak, százszor átbeszélték, végül beiratkoztak a tanfolyamra. Újat nem tanultak, munkájuk, tanulmányaik gyerekekhez kötötték őket, de a szabály az szabály. Hónapokig készültek, házukat, udvarukat teljesen átalakították, ám a kétségek nem tűntek el a…

Írta: Vinczai Virginia 📅 2026. 02. 05. 21:25 Karácsony ❤️ 1 👁️ 23

Decemberben mindenki bolttól boltig jár, készülnek az ünnepekre. Általában az ajándékokat vagy az ünnepi ebédhez valókat veszik meg. Néha megesik, hogy olyan is kerül a kosárba, ami nem is kell. Ez így nem tetszik, régen a karácsonyi készülődés sokkal szebb és meghittebb volt.

Mikor kislány voltam, egy tanyán éltünk, mindenkitől távol. Mikor leesett az első hó, tudtam, december van, és mindjárt itt a karácsony. A testvéreimmel ajándékot készítettünk egymásnak és a szüleinknek. Olyan jó volt ezt megélni! De akkor még nem tudtam, hogy nem ezek a legjobb ünnepi készülődések.

Sosem volt sok pénzünk, de azon a télen még kevesebb. A hó sem esett, csak eső, anya szólt, hogy öt nap múlva karácsony. Aznap este a testvéreimmel összeültünk megbeszélni, ki kivel csinál apróságot. Tudtuk, nem…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 02. 12:29 Élet ❤️ 4 👁️ 30

Kesznyéten átlagos kis falu az Alföld északi peremén. Nincsenek híres műemlékei, turisták nem látogatják, egyszer mégis a figyelem központjába került.

Balogh Mihály hajnalban ébredt. Nagyot nyújtózott, beletúrt ritkuló, fehér hajába. Megdörzsölte egyhetes borostáját, ami úgy hallatszott, mintha valaki súrolókefével sikált volna egy deszkát.
– Gyakrabban elő kellene venni a borotvát – gondolta. – De mióta az asszony itt hagyott, minek? Kinek?
Reggeli után feltette kalapját, ráakasztott két szatyrot a bicikli kormányára, s elindult. Idén már hetvenharmadszor látta a tavaszt. Egykor hatalmas gépeket tervezett, mára csak kis gyümölcsösével törődött. Lányai távol éltek, úgy gondozta, becézte a tíz gyümölcsfát, mint hajdan a gyerekeit. De ahogy kergették egymást az évek, mindjobban…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 02. 01. 12:05 Élet ❤️ 2 👁️ 14

Az erdőt járva várhatóan tisztás következett, amikor füst kezdett gomolyogni a fák koronái felett. Az oda nem illő látvány felkeltette kíváncsiságomat, elindultam felé. Hamarosan egy női hangot véltem felfedezni, mely egy bús dalt dúdolt. Azt értettem tisztán belőle, hogy „…minek születtem szegénynek”… Közeledve a füves területhez egy cigány család életének képei jelentek meg előttem. Az apa überelte a nyers gallyakból rakott tüzet, pár maszatos képű kisgyerek futkározott körülötte. Az anya kézzel mosott egy lavorban. A nagylány, aki épp énekelgetett, csinosítgatta magát, haját fésülte, ruháit igazgatta. Néhány szendvicsünkkel kiegészítettük a gyerekek napi ételadagját, majd elbeszélgettünk arról, hogy miért kell a XXI. században itt élniük.

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 20. 18:33 Élet ❤️ 3 👁️ 19

Két tacskó fizimiskájú kutya fogócskázott az út szélén. Lábnyomaik kirajzolódtak a frissen esett havon. Az egyik eb gyorsabbnak tűnt, ám amikor már jócskán előrébb haladt, bevárta lemaradt társát. Olyanok voltak ők, mint két jó barát. Szerettek együtt lenni, de olykor útjaik másfelé ágaztak. Egyikük a fűben szeretett kotorászni, izgatta a földlakók változatos illata. A másik inkább a levegőt kémlelte, mintsem a földben turkált volna. Azt gondolta, könnyűszerrel elkaphatja az élelmüket kereső gerléket a parkban, akik a bokrok aljáról csőrükkel próbálták felszedegetni az elhullott magvakat. A madarak azonban a kutya jelenlétét észlelve ügyesen felröppentek biztonságot adó világukba.

Emese rózsaszín bekecsében éppen a „föld felett járt” magasröptű gondolataiban. Nehéz volt megértenie…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 15. 15:23 Élet ❤️ 5 👁️ 27

Kicsi, sovány öregasszony botorkált a Népszínház utcában, az egykori Csokonai mozi előtt. Kezében kis szatyor. A szemerkélő eső ellenére régimódi, hosszú esernyőjét nem nyitotta ki. Inkább rátámaszkodott, mint egy botra. Hirtelen megszédült, elesett. Szatyrából néhány szem mogyoró és almák gurultak szét a sáros járdán. A következő pillanatban hárman vették körül. Középkorú férfi harcsabajusszal, duci nő, meg egy húsz év körüli fiú. Hasonlóságuk elárulta, egy család.

– Jöjjön, mamka. Segítünk – mondta az idősebb férfi rekedt, szétcigarettázott hangon, s összekapkodta a szétszóródott holmit.
– Hazakísérjük, nehogy megint elessen. Messze lakik?
– Csak itt a Víg utcában. Köszönöm. Maguk olyan rendesek.

Amíg lassan ballagtak, az apa suttogva odaszólt a nőnek.
– Megcsináljuk a…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 08. 13:32 Élet ❤️ 3 👁️ 33

Özvegy Száraz Károlynét sokan ismerték a Tárna utca környékén, de csak kevesen szerették. Összesen ketten. A pénzespostás, akit nyugdíjfizetéskor mindig megkínált egy stampedli pálinkával, és Babos Hajnalka. Ő takarított nála munkaidő után, és hálás volt a néhány fillérért, amit kapott. A környékbeliek csodálkoztak, hová fér ennyi harag, irigység, rosszindulat ebbe a pöttöm öregasszonyba. Azt gyanították, hogy jókora, cipzáras posztócsizmájában tartja, amit télen-nyáron viselt. Telt volna szebb csizmára, nyári cipőre, de fukarsága visszatartotta. Egyedül élt második emeleti lakásában, akár egy pók a hálójában. Száraz Károly nem tudta elviselni házsártos felesége folyamatos pörölését, inkább megbetegedett, és kilenc éve megtért őseihez. Fiuk, Jancsi, amint tehette, elmenekült a szülői…