Aznap korábban ébredt fel szándékosan, mintha ezzel akarta volna siettetni a nehezen múló perceket. Kikászálódott az ágyából, amilyen gyorsan csak tudott, fürdőköntöst vett, mert ki nem állhatta, ha mindenre kész anyja egyfolytában megjegyzéseket, kisebb kritikák tárgyává teszi pufók, molett testének kisebb-nagyobb változásait. „Miért nem képes egyszerűen csak megkérdezni, hogy hogy aludt, vagy hogy nyugodtan és békében telt-e a zaklatott éjszakája?” Hihetetlen! – Szerbusz, kincsem! Mit kérsz reggelire? Csináltam egy kis bundáskenyeret! Gyere csak! Egyél, amíg még meleg! Vajon miért kérdezte meg, hogy mit kér reggelire, amikor már eleve azt akarta, hogy egye meg a gusztusosan gőzölgő két vastag szeletes bundáskenyeret? Anyja sokszor kétértelmű viselkedése sokszor ugyancsak hajlamos…Tovább olvasom…
Kicsit ostobának, idétlennek, már-már gyerekesnek érezhette magát, amint féltérdre ereszkedett az elegáns, öt Michelin-csillagos étteremben asztaluknál, kezében aprócska, négyzet alakú dobozkát szorongatva, és feltette a visszatérő nagy kérdést, melyet az ember – a legtöbb esetben – csupán csak egyszer tesz fel szíve választottjának: – Szeretnél velem lenni életünk következő szakaszában? A gyönyörű, egzotikus vonásokkal rendelkező nő kicsit megborzolta hullámos, szőkés haját, mely már alapból nem sok jóval kecsegtetett. – Drágám, annyira imádnivaló vagy, amikor megpróbálsz komolynak és felnőttnek tűnni. Szeretnék egy icipici gondolkodási időt kérni, ha lehetséges? Egyébként majd éhen halok. Szeretném megkóstolni a kagylólevest, meg a „tenger gyümölcsei” elnevezésű halas tálat –…Tovább olvasom…
Négyen üldögéltek egy közepesen felkapott, mégis kellemes és hangulatos caféban. Két nő és két férfi. Első pillantásra akár még egymás házastársai is lehettek volna. Úgy festettek, mint akik egy népszerű és közkedvelt tévésorozatból léptek volna ki az életbe, ahol szinte mindenki makulátlanul ragyogó, hófehér fogsorral és művigyorral rendelkezik, és ahol fütyülnek az élet váratlan nehézségeire vagy próbatételeire. – Na most komolyan, gyerekek! Nem viccelünk! Ti mikor csináltátok először? De semmi suskus vagy mellébeszélés! Csak a színtiszta igazat, ha kérhetem! – egy szupermodellnek is beillő, rendkívül egzotikus külsejű, napbarnított hölgyemény kérdezte ezt olyan természetesen, mintha csak az időt akarná megkérdezni valamelyik járókelőtől. – Jaj, ne hülyéskedj, drágám! – vetette…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Megfogadta magának, hogy nem fog újra pasizni. Legalábbis, most még nem, hiszen alig telt el jóformán csak négy hét viharos, szerelmi szakítása óta imádott Ákoskájával, aki kategórikusan közölte vele, hogy egyáltalán nem érdekli a családalapítás, és jobb dolga is van annál, mint egy folyamatosan síró, nyivákoló kisbabát pesztrálni. Egyébként is a karrierje nemsokára meg fog változni, mert állítólag a fejesek máris benne gondolkodnak, mint az adott cégcsoport új, és fiatal marketingfőnöke. – Lili! Ne hülyéskedj bébi! Ezt már vagy milliószor megbeszéltük! Miért csúfítanád el bombázó istennő alakodat, amikor még bőven ráérsz egy kis nyafogó bébit bevállalni! – kötötte az ebet a karóhoz a pasija. – Ákos neked fingod sincs, hogy egy gyerek mennyi mindent jelent egy nőnek! – fakadt ki, és…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Nem láttam meghalni az írót. Hajnali fél háromkor egyszer csak észrevettem, hogy feltűnően tolakodóan, és pimaszul rezegni kezd a mobiltelefonom, ami roppant különös, és nyugtalanító, mert általában mindig lekapcsolom az összes áramforrást, miután lefeküdni megyek. Az ilyesmit a legtöbb esetben – kivétel nélkül -, mindig a nőkre testálják, mintha egyedül csak bennük volna annyi empátia-tolerancia, vagy éppen a tragédiához szükséges elegendő részvét, hogy képesek legyenek túlemelkedni a mindennapok bebörtönzött állapotain. Holott ez csöppet sem igaz. A nők éppen úgy ki vannak szolgáltatva egy-egy rendkívül szomorú cselekménynek, akárcsak a férfiak, így hasonló cipőben járnak – legfeljebb csupán nem mutatják meg belső énjük szubjektív, érzékenyebb felét. Igaz! A férfiak se mindig! A…Tovább olvasom…
A nő színész volt. Kezdő színészeket általában kivétel nélkül mindig lepaterolták a vidéki színházakba. Annyira kislányos arcú volt és elégedetlen, hogy sokszor bosszankodott, mert kivétel nélkül szinte mindig, hiszen kislányos alkata koránt sem volt szerencsés egy-egy nagyobb volumenű tragikus karakter megjelenítésére. Teljesen kizárt dolognak számított, hogy az évad elején ő fogja játszani mondjuk Heda Geblert, vagy Anna Kareninát. Ezt borzasztóan nehezére esett elfogadni, hiszen húsz-harminc évvel még bármelyik gyermekarcú színész lehetett a színpadon, vagy a filmen is bármi, amivel az adott rendezővel megegyeztek. Most viszont kivétel nélkül vagy dögös, szexis naivákat játszott, vagy egy-egy játékfilmen ő volt az a gyönyörű szépség, aki az egyszerű földi halandók számára egyaránt…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sztenkovszky Éva eszmélni tudó kisgyerekkortól érezte, hogy valami fontos, lényeges egészen bizonyosan elválasztja őt a legtöbb embertől, és ez a valami sokkal fontosabb annál, hogy kik a valódi barátai az embernek, vagy hogy milyen stílusa, kocsija, illetve fizetése van. Egyszer szilárd, tántoríthatatlan védőburoknak látta, máskor pedig olyan volt, mintha egy láthatatlan köpenyt vagy páncélt viselne önmagának, amely olyan kemény és határozott, hogy belső, igazibb lényét nem engedi megismerni senkinek. Először életében talán anyával tudta igazán megértetni magát. Több volt ez, mint egyszerű anya–lánya, szülő–gyerek kapcsolat; mintha két jó barátnő lettek volna együtt, akik a fiús dolgokon kívül az élet szinte minden fontosabb és mindennapi témáját sokszor éjszakába nyúlóan kivesézték…Tovább olvasom…
Minden gyerkőcnek megvan a kedvenc játéka, aminek valami egészen különleges, már-már egyedi, és különös varázserőt is tulajdonít. Mintha egy olyan varázsló, sámán, vagy gyermeki próféta lenne, akinek egyéni gondolata, és nyelvezete van, melyet természetesen csak ő ért egyedül, és kicsit meg is sértődik, ha – adott esetben szeretve tisztelt szülei máshogyan, furcsán, értetlenkedve vonják kérdőre, hogy vajon miért tette tönkre a Tesla márkájú lemezjátszót? – Most nézd meg Misi! Hát egyszerűen nem igaz! Szerintem Tomival valami nincs rendben! – Ugyan már anyus! Bolondságokat beszélsz! Nincsen a gyereknek semmi baja! Nézz csak rá! Elvan a játékaival, és szemlátomást boldogabb már nem is lehetne! – Nem találod furcsának, hogy egész nap a lemezjátszó lemeztányérján tologatja az autóit? Ez…Tovább olvasom…