16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A legrosszabb talán az volt a nyári szünet előtti utolsó néhány tanítási napnak korántsem nevezhető héten, hogy voltak sajnos olyan, szó szoros értelmében szociopatikus, pszichopata lelki tulajdonsággal megáldott kamasz srácok, akik előszeretettel terrorizáltak, sanyargattak másokat, és akkor voltak a lehető legboldogabbak, legelégedettebbek, ha az egyszeri borsot töréseken túlmenően pokoli fájdalmakat és stigma, lyukasodó sebeket égethettek a kevésbé szerencsés, érzékeny, sebezhető lelkébe. Ilyen volt – többek között –, amikor nyolcadik vége felé a kisstílű kis féreg Soós Karcsi rajzszöget tett előbb csak néhány kamasz lány székére, hogy amikor leülnek az órakezdet utáni vigyázzállást követően, fájdalmasan felvisítsanak, akár a kiscicák. Később pedig, hogy gyilkos-szadista…Tovább olvasom…
Balra Gizus, jobbra Rami. Középen Kata. Gyerekkorok óta ismerik egymást. A lányon fehér ruha, mely egyszerre mintha sokkalta egzotikusabbá, titokzatosabbá varázsolná egész földöntúli megjelenését. Testében egyszerre ott lappang a szökkenő gazella, mely mintha mindig is át akarna táncolni egy egész életen. Nem lehet csodálkozni, hogy minden valamirevaló fiatalembernek valósággal megdobban a szíve utána. De hát egyetemistákról van szó, akik nemsokára – persze, csakha minden jól alakul, és a végzet is eléggé kegyes hozzájuk -, készek lesznek rá, hogy kiléphessenek a nagybetűs életbe, és megkezdhessék a felnőttség frusztráló, és idegőrlő hétköznapjait. – Ti hova készültök? – kérdezi Kata incselkedni a másik kettőt. – Ez jó kérdés! Még nem döntöttem el, de talán kipróbálom magamat az…Tovább olvasom…