Oszkár bácsi a lakótelepen lakott, mely egykoron szebb napokat is megélt, és persze nyugodtan el lehetett mondani, hogy elegáns kerületnek számított. A felújított játszótéren számos gyerekbarát játék, és biztonságos mászóka hirdette, hogy azért, amire ténylegesen költségeket fordítanak, azt rendezetten, és biztonságosan is el lehet készíteni. A virágos, fákkal teli közparkokban egy árva szemétkupac, vagy kutyaürülék nem árulkodott arról, hogy az adott önkormányzat egyáltalán pénzszűkében lenne. De hát azok a régi szép idők, – ahogy mondani szokták –, régen elmúltak. Mostanság, ha Oszi bácsi kinézett az ablakán túlra, ahonnét sok mindent meg lehetett ám látni, megkeseredett szomorúság és keserűség lett úrrá rajta, hogy az emberek mennyire trehányak, felelőtlenek, és nemtörődömök lettek nem…Tovább olvasom…
Bettina sosem tartotta magát valami sokra. Ebben talán neveltetése és szülei kissé veszekedős, tányértörögetős családi kapcsolata is maradéktalanul közrejátszhatott. Megfogadta magának, hogy ha betölti végre a tizennyolcat, lelép otthonról, és kiszáll abból az átkozott családi mókuskerékből, melyet úgy érzett, szándékosan erőltettek rá szülei. Amikor elhelyezkedett mint irodai asszisztens a munkaerőpiaci ranglétrán, mindennap kiment a temetőbe imádott nagymamája sírjához, aki mindig megértette, támogatta, és jóformán egész hajótörött és hányatott gyerekkorát nála töltötte. Ahogy nagymamája egyszerű síremlékére tette a virágokat, és igyekezett friss vizet is vinni a vázákba, hogy ki ne száradjanak, tekintete óhatatlanul is megakadt egy negyvenes éveiben járó férfin és öt-hat éves, szőke…Tovább olvasom…
A legjobb barátnője valósággal sugárzó boldogsággal jelentette be, hogy végre úgy érzi, hogy eljött a megfelelő pillanat, hogy maga mögött hagyja régi, hullámvasútszerű életét, és végre valahára külföldön kezdhessen új életet. Először el sem akarta hinni. Elvégre már egészen óvodáskoruk óta ismerték egymást ők és a szüleik is, és úgy össze voltak nőve, akár a tojás meg a héja, vagy mint két igazán nagyon jó testvér. Akár egy jól kifent, éles szikepenge hasított belé a váratlan hír: – Képzeld csak, Jutkám! Annyira boldog vagyok, hogy végre talán sikerül megvalósítani az álmaimat, és új életet kezdhetek! Talán még sikerülne egy kis pénzt is összehozni, mert a jelenlegi állásom már kész katasztrófa, és hiába könyörgök mindig, ha eljön a fizetésemelés kérdése, a vezetőség csak húzza az…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sára éppen a családi ház kerítéspatkáján üldögélt, amikor egy rozoga, szétesőfélben lévő kisteherautó kanyarodott be a hangulatos, kertvárosias utcába. Csajos barátnői többsége letöltött valami ostobácska és kellőképp gyerekes horoszkóptanulmányozó applikációt, mely – állítólag – percre pontosan megjósolta az ember számára, hogy az adott nap milyen lesz a bolygók együttállásán túl a közérzete és a hangulata. Elvégre minden mindennel összefügg. Nem igaz?! Ahogy részletekig menően megnézte magának a hordóhasú, pocakos, magas, kopaszodásnak indult férfit abban az időtlennek látszó farmeros overállban, melyet most viselt, valósággal képtelen volt akárcsak egyetlen pillanatra is elhitetni önmagával a tényt, hogy bármiféle rokonsági kapcsolat is fennállhat kettejük között. – Jó reggelt! –…Tovább olvasom…
Valami különös oknál fogva egy visszatérő echóhang motoszkált a fejében, amikor férjével kettesben elutaztak Puerto Vallartába. Ez a visszatérő hang mintha folyton élő lelkiismerete lett volna, mely unos-untalan megszólította: „Hol tettem, hogy máris beadtam a derekamat? Vagy csupán csak kínzó családi kötelezettséget teljesítettem, hogy anyám és nagyanyám is megnyugodjanak?!” – ti. a házasság gondolatát egész kisgyerekkorától pontosan, részletesen megtervezte. Ott voltak szinte mindenütt. A gyerekkori kiszínezett rajzokon át egészen a serdülőkor rúzsáig és körömlakkjáig, az öccsével való babusgató, dajkáló szöszmötölésig. – Ádám? Kérdezhetek tőled valamit? – közelebb húzódott hozzá, mert tudhatta, hogy jóképű, sportos férje legfeljebb csak akkor tud rá koncentrálni, ha érzi testének…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Eleinte élveztem, hogy már senki sem kezel úgy, mint az árnyékától folyamatosan megijedő, pisis kisfiúcskát, aki azt sem tudja, hogy hová bújhatna el egy szupertitkos búvóhelyre, hogy megúszhassa a hétköznapok sokszor brutálisan könyörtelen Nyilas Misis hétköznapjait. Bár sosem voltam az a tipikusan kérkedő, nagyzoló, vagány alkat, aki, ha történik vele valami, azt azonnal széjjelkürtöli mindennek és mindenkinek, mégis valami jóleső, zsongító meghatottságféleséget éreztem, valahányszor csak végigmentem kissé sietve a Rákóczi út és az Astoria kereszteződésén, miközben néhány anyázó vagy épp szándékosan türelmetlenkedő autós a kelleténél kicsit erősebben kezdett káromkodni és dudálni, mikor melyik volt kéznél. Mikor csak leültem – rendszerint – a hátsó ülésen, hátat fordítva a legtöbb…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ez nem afféle csihi-puhi volt, mint a legtöbb sziruposan elkészített hollywoodi akciófilmben, ahol – tudvalevően – csupán csak a főszereplőn vannak apróbb-kisebb, szinte karcolásértékű sebek. Nem, ez azért masszív, alvilági bunyó volt, amit rendre kivétel nélkül mindig vadbarom emberek kezdenek el, akik önmagukat is utálják, megvetik, és ha nekik nem úgy alakul saját életük, ahogy szeretnék, hát akkor már más se kaphasson ebben semmilyen lehetőséget. Ropogott a csont, fröccsent a vér – főként az ajkakból serkent ki bőségesen. Mint minden, ez is egy pitiánernek látszó, aprócska szóváltással kezdődött a Szent István körúton, a Vígszínházhoz közel, melyre a pesti bohém éjszakában még mindig nem lehetett az emberek többsége eléggé felkészülve. Dobek Richárd szabályosan nem tűrte el…Tovább olvasom…
A bölcs öregember kómotos lassúsággal foglalta el az étkezőasztalt. Pontban fél tizenkettőkor, és borzasztóan kényes volt az időre, és a tálalásra. Amennyiben gondoskodó és oroszlánszívű felesége nem tálalta fel neki a jóízű, zöldséggel, hússal gazdagon megpakolt aranyló színű húslevest, az öregember fogta magát, és inkább járt egyet a környező utcában, mire felesége elkészült. – Remélem, ízleni fog! Most kicsit megbolondítottam, apuskám! – jegyezte meg mosolyogva, kicsit rafinált arccal a pirospozsgás, csupaszív asszonyság. Az öreg szertartásosan fogta göcsörtös, erezett kezei közé a kanalát, és jó alaposan szemügyre vette a finoman gőzölgő leves minden apró-cseprő tartozékait. Elvégre az embernek sosem szabad olyasmit megennie, amit nem akar, vagy nem különösebben szeret. Az öreg…Tovább olvasom…