A fogyókúra átka

Már megint a csokifagyikat zabálja a sarkig tárt hűtőben. Folyamatosan anyja duruzsoló szavai jutnak az eszébe:
„Édes kislányom! Mikor nyugszol már bele, hogy te sosem leszel szépségkirálynő!” – már nem csupán az adott szituáció borítja ki, idegesíti fel, de már eléggé hosszú idő óta is valósággal megundorodott talán saját magától is, hiszen egész eddigi életében azt kellett hallania és tapasztalnia, hogy senkire sem számíthat, egyedül csakis saját magára.

Még jócskán emlékezett arra, amikor a volt pasija, Sanyi szinte nyálcsorgatva bámulta őt a kis kertvendéglőben, ahogy eszegeti a nutellás krémmel töltött palacsintát, és mikor szája szegletében megjelent az első csokifolt, Sanyi gyöngéden közelebb hajolt, és bizsergetően lecsókolta róla az édes ízt. De akkor miért hallotta meg, amint a genyláda haverjaival beszélget, és őt „dagadt bálnának” nevezi?! Nemsokkal később már nyíltan is szakítottak egymással, és imádott álomlovagja egy szexis, karcsú szőkével vigasztalódott.

Pedig tudott ő rendesen is enni. Persze, ha nagyon akart. A héten is úgy érezte, hogy valósággal mintha felszaladtak volna rá a nem kívánt pluszkilók.

Már előre rettegett tőle, hogy vajon kora hajnalban, amikor – általánosságban – kelni szokott, mit is fog mutatni az a bizonyos halálpontos mérleg?

„Bárcsak karcsú, szexis, ötvenkilós gebe lenne, mint az összes többi csajos barátnője!”

Imádott nagymamájától tanult sütni-főzni, és valósággal rajongott a mézes zserbóért, bár neki az utóbbi kísérletében kicsit odaégett a mézes zserbó tésztája. Valószínűleg a méz lehetett a hunyó. De még így is az utolsó morzsáig jóízűen elpusztította jóformán az egészet.

– A franc egye már meg! Kevesebb szénhidrát- és cukorbevitelre van szükség! Na persze! Mert az életmódtanácsadók és a táplálkozási szakértők mindent tudnak! Nagy büdös frászt!

Mindig valósággal mániákus szorgalommal ügyelt rá, hogy a munkahelyén mindenkit megelőzve legelsőként érkezzen, mert így legalább nem kellett gyilkos tréfák célpontjának éreznie önmagát. Ahogyan a legtöbb kollégája szinte azonnal hajszálpontosan tetőtől talpig végigméri, és attól függően, hogy kinek milyen a gusztusa, néhányszor még az is előfordult vele, főként a liftben, hogy néhány öltönyös, üzletemberforma pasi lazán párnás fenekébe csípett.

Ugyanitt találkozott az ellenállhatatlan macsó Kristóffal, aki annyira ki volt gyúrva, és annyira szexis volt, hogy úgy megdobbant vágyakozón a szíve, hogy azt hitte, azonnal kiugrik a helyéből. Éppen a következő, halálosan unalmasnak ígérkező üzleti konferenciára próbált felszaladni egy halom hivatalos szerződéstervezettel mindkét kezében, amikor váratlanul megbotlott kedvenc magasított cipőjében, és szinte saját magát gáncsolta el. Kristóf is látta az esetet, és azonnal átváltott gáláns, megértő gavallér-üzemmódba; lehajolt, és segített pirulások, hebegések, habogások közepette felvenni a papírjait, majd ellenállhatatlan, huncut, hófehér mosolyával biztosította róla, hogy ha bármiben segíthet, csak nyugodtan keresse Bárka Kristófot az ötödiken.

– Ö… izé… nagyon köszi… – félszeg pirulása közepette csak ennyire futotta, és már rohant is az értekezletre, mielőtt rabszolgahajcsár főnöke leordítaná a fejét.

Később Kristóf ötvenszálas rózsacsokrot és egy kis üdvözlőkártyát küldött neki az ebédszünetben, persze a kollégái legnagyobb megdöbbenésére. A kis kártyán persze egyetlen mondat szerepelt sajátságos macskakaparással: „Volna kedved ma este velem vacsorázni?” És ő igent mondott!

Kristóf a munkaidő után, este hat óra körül már várta a parkolóházban, ahol a cég alkalmazottai tartották autócsodáikat. Kristófnak is volt egy Porsche 911-es turbója, persze nyitható tetővel. Vacsora közben és után eljátszotta a figyelmes úriembert, majd hazavitte, de szándékosan csak egy ártatlannak tetsző puszit adott pufók arcára, amitől valósággal beleborzongott.

A következő héten Kristóf már saját lakásába hívta meg őt, hogy bemutathassa káprázatos gasztronómiai tudását. Folyékony, édes tésztamasszát kevergettek együtt, miközben Kristóf csintalan, gyerekes módon élvezettel szopogatta le ujjhegyeiről a krémet.

– Szerintem nem elég édes! – veti könnyed, lefegyverző mosollyal oda.

Ebben a percben nincs élő ember, aki ellent tudna állni férfias vonzerejének.

– El a kezekkel, Rómeó! Van neked fogalmad, hogy mennyi kalória van ebben az egy adagban?! – pirít rá a lényegre, de érzi, hogy lehet, vissza kellett volna fognia őszinte szabad szájúságát.

– Kit érdekel? – veti hanyagul oda, majd egyetlen tánclépéssel átöleli párnázott derekát, és olyan lángolóan csókolja meg, amire még nem volt példa. – Bocs, ha túl gyors a tempó! – szabadkozik utána.

– Igazán… jó volt… – úgy érzi, már megint szabadkoznia kell.

Később fantasztikus az ágyjelenet is, és végre azt érezheti, hogy ő is ízig-vérig nőből van, akit szeretnek és elfogadnak.

„De hát akkor mi az, ami nem stimmel?!” – teszi fel magának unos-untalan a kérdést.

Ráférne egy kis szobakerékpározás. Rettenetesen kövérnek érzi magát emellett a kigyúrt félisten mellett, aki annyira vadítóan szexis.

Óvatosan felkel, zsírpárnás testére próbálja kissé ügyetlenül csavarintani a takarót, ám érzi, hogy valahogy nem akar összejönni a dolog, miközben Kristóf fantasztikusan észbontó, meztelen testét bámulja, ahogy párszor horkant.

Óvatosan kisettenkedik a konyhába, és bekukucskál a mélyhűtőbe, ami most kivételesen dugig van Carte d’Or-os jégkrémekkel. Reszkető keze valósággal bizsereg, amint a fagyos mélyhűtőbe nyúl, és kiemeli a jégkrémek királynőjét.

Meg kell kóstolnia! Muszáj, mert az ételek is kelletik magukat, nem csupán az emberek!

Benyúl, hogy óvatosan egy evőkanalat halásszon ki a fiókból, de az evőeszközök váratlan csörömpölése hirtelen pánikhangulatot teremt; talán máris leleplezte saját magát? – gondolja.

Ám Kristóf szerencsére nem ébred fel, és ez jó! Nem igaz?!

Mámoros élvezettel kóstol bele a már enyhén csöpögős jégkrémmasszába, és élvezi minden pillanatát. Végre teljes értékű nőnek fogadja el magát, amit gyerekkorától kezdve kellett volna megtennie, de valami mindig közbejött.

Váratlanul Kristóf is felkel, és észre sem veszi, máris ott settenkedik a háta mögött, majd végigcsókolja a nyakát, és ő megadja magát a mindenség perceinek. Jó félóráig csakis együtt léteznek. Ide már nem szükségesek felesleges szavak.

– Mi a baj, drágám?! – vonja kérdőre Kristóf.

– Ne haragudj, csak úgy érzem, hogy muszáj volna leadnom pár kilót… – sajnálja magát, miközben belül valósággal mardossa az önsajnálat mérge.

– Figyelj! Elmegyünk együtt a konditerembe, és biztosan ki tudunk találni valamit! De nekem így is nagyon bejössz!

Újból gyöngéden, hosszan tartón megcsókolja, és bár reszket a térde, és bizsereg az összes nőies ösztöne, mégis mintha örökös elégedetlenség venne rajta újra és újra erőt.

Kristóf nem tréfál. Munkaidő után újból Porsche-ba pattannak, és elmennek abba a konditerembe, ami látszólag csúcskategóriás, és mindennel fel van szerelve.

Kissé húzza is a fogát, amikor kiszállnak, és bemennek az üvegezett, nagyméretű ajtón, melyet mintha testépítőknek terveztek volna külön erre a célra.

– Mi a baj már megint?! – kérdezi kissé türelmetlenül Kristóf.

– Figyelj, nem akarok kukacoskodni, de ez az én pénztárcámnak egy kicsit… drága… – jegyzi meg alázatosan, halkan.

– Figyelj, mondjuk azt, hogy a vendégem vagy! Így rendben lesz?! – mosolyog ellenállhatatlan, vakító, lézeres fogfehérítéses mosollyal.

– Hát… nem bánom… – egyezik bele, majd megszorítja párja vaskos kezét.

A konditeremben Kristóf meglepően híres és népszerűnek számít, hiszen kivétel nélkül mindenkivel kezet ráz, és mindenkihez van egy-egy kedves szava. A fitneszkirálynők és néhány parti celeb, akik itt rendszeresen megfordulnak, máris kóstolgatni kezdik őt. Szinte magán érzi kérdő pillantásukat: „Ez meg mi a fenét keres itt?!” – vallató tekintetek szinte fogságba ejtik.

– Szia, Kristóf! Mit parancsolsz? – lép oda hozzá egy egzotikusan csinos, edzőruhát viselő fitneszmodell nő.

– Szia, Ági! Bemutatom a barátnőmet, Évit, és szeretne egy kicsit… formába lendülni… – hangsúlyozza ki, míg Évi érzi, hogy valósággal majd elsüllyeszti saját magát a szégyentől.

– Semmi gond, Kristóf! Szia neked is! Meglásd, pár nap alatt új ember leszel! – feleli szexisen, csípőre téve mindkét kezét, és érződik, hogy máris kiértékelte őt, és alaposan végigmérte, legalábbis fizikai megjelenését.

Míg Kristóf főként a nagyobb súlyokkal igyekszik erősíteni, addig barátnőjét a fitneszmodell átvezeti egy külön magánterembe, mert feltehető, hogy hasonló cipőben járt ő is, mielőtt karcsú, szexis istennő lett volna.

– Figyelj! Nagyon köszönöm, hogy külön terembe mentünk! Ez sokat jelent, mert gyerekkorom óta kevés önbizalmam van! – nyílik meg előtte váratlanul, és érzi, hogy máris egy szövetséges barátra tett szert.

– Semmi gond! Velem ugyanez volt a helyzet, de aztán azt mondtam magamban, hogy változtatok a hozzáállásomon, és nem izgat, hogy mások mit gondolnak, és ennek meg is lett az eredménye. Mit szólnál, ha bemelegítenénk egy kicsit?

– Részemről oké.

– Előbb jól átmozgatjuk a karokat, vállakat, és amire szükség van, aztán edzésformát választunk! – közli, majd rögtön bemelegítő gyakorlatokkal kezdenek, amit Évi is lelkiismeretesen végigcsinál.

Mire végeznek, érzi, hogy minden izma valósággal elzsibbadt, és tartósan zsibong, amit meg is említ a fitneszkirálynőnek.

– Ez általában természetes! – válaszolja megértőn. – Meglásd, a tested meghálálja a belé fektetett munkát, csak nem szabad feladni!

– Igen, valahogy éreztem.

Mire végeznek a gyakorlatokkal, Kristóf is kicsit fáradtabb. Valamivel boldogabban mennek haza. Évi azonban vacsora nélkül fekszik le, mert befészkelte az agyába, hogy lehetséges, hogy úgy könnyebben elindul a fogyás útján, ha elhanyagolja a vacsorát. Ez persze azonnal feltűnik Kristófnak, aki egy bivalyt is meg tudna enni, és szóvá is teszi:

– Drágám! Egész este egy falatot sem ettél! Bánt valami?!

– Azon agyaltam, ha esetleg kihagynám a vacsorát, talán megspórolhatnék magamnak pár ezer fölösleges kalóriát – válaszolja naiv gyerekességgel.

– Figyelj, nem akarlak bántani, de ha kihagyod rendszeresen a vacsorát, a szervezeted bosszút esküszik ellened, és beteg leszel! Kérlek szépen, legalább egy pár falatot, a kedvemért! – kérleli.

– Na jól van! – adja be hosszú kérlelések után a derekát, és kicsit mohón és kiéhezve falja fel az utolsó szemig a rizottót és az egyik sült csirkecombot.

Kristóf türelmesen várakozik. Érzi, hogy nem mondhat semmi biztatót, mert barátnője esetleg ezt szemtelen kekeckedésnek gondolná, és újból magába zárkózna, így megértően, mélyeket hallgat.

Mikor befejezik, a hálóba mennek, és egymást átölelve alszanak el.

Már jócskán éjfélre járhat az idő, amikor Évi felébred; pufók teste csordultig verejtékben úszik. Rá is tör a félelem. Mint aki rosszat álmodhatott. Megint csak kimegy a konyhába, megint csak benyúl abba az átkozott mélyhűtőbe imádott csokifagyija után. Észre sem veszi, hogy ezúttal már nincs egyedül, mert Kristóf is ott várakozik rá a sötét, lereluxázott helyiségben. Évi elszánt mohósággal tömi magába a jégkrémes csodát, valóságos falási rohamok kíséretében. Elvégre csupa krémes édességtől még senkinek sem lett baja.

Mikor már egész pufók arca csokikrémes, csupán akkor pillant fel, és veszi észre pasiját, aki értetlenül, bambán mered rá. Hosszú percekig egyikük sem mer szólni, végül Kristóf az, aki óvatosan megtöri a csendet:

– Drágám! Mindenben támogatni foglak, hogy túljussunk ezen! – feleli, majd vigasztalón átöleli, miközben Évi érzi és tudja, hogy nem kell szánalmasan alakoskodnia, és többé rejtegetnie keserű könnyeit.