Írta:
Buglyó Juliánna
📅 2026. 04. 06. 09:51
Érzelmes
❤️ 1
👁️ 16
Megmozgatásom gyanánt néha kerékpározni szoktam, leginkább a városunk határában rovom a kilométereket. Élvezem a friss levegőt, a rovarok zsongását, az emberi hang és közlekedési zaj nélküli csendet. Nemrég egy nagy tisztás mellett haladtam volna el, ha rá nem csodálkozom a tömérdek vasvirágra. Teljesen beszőtték a hatalmas területet. Nem zöld, hanem kék hullámokban mozgatta őket a langyos szellő. Hihetetlen pillanat volt. Gyermekkoromban láttam ilyet utoljára. Legszívesebben dobtam volna a biciklit, és begázolok a száraz tengerbe. De csak álltam, gyönyörködtem, mily sokat adhat a természet. Szépség, múltidézés, érzések, gondolatok jelennek meg általa. Ott, akkor minden oly tökéletes. A lélekben árad a nyugalom.
Tovább olvasom…
Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 19. 22:28
Spirituális
❤️ 0
👁️ 17
Az Asszony a tükör elé állt. Nem a ráncait nézte, és nem is a vonásait fürkészte. Mélyen a saját szemébe nézett, oda, ahol a történetei laktak.
Hirtelen felidézte azokat az éjszakákat, amikor a párnája vizes volt a könnyektől, és azokat a délutánokat, amikor a düh úgy égetett a mellkasában, mint a parázs. Emlékezett a csalódások ízére, amely olykor keserű volt, mint az üröm. De ahogy ezekre gondolt, nem gyengeséget érzett.
Egy különös, forró hullám indult el a szívéből. Érezte, ahogy a gerince kiegyenesedik, és az arca kigyúl egy belső fénytől.
– „Ez vagyok én” – suttogta. – „Nem a tökéletességem tesz széppé, hanem a bátorságom, amivel végigjártam a sötétséget.”
Rájött, hogy a szépsége nem egy állapot, hanem egy győzelmi jelentés. Minden „átkozott” nehéz pillanat egy-egy ékszer lett a…
Tovább olvasom…