Rácsodálkozás

Megmozgatásom gyanánt néha kerékpározni szoktam, leginkább a városunk határában rovom a kilométereket. Élvezem a friss levegőt, a rovarok zsongását, az emberi hang és közlekedési zaj nélküli csendet. Nemrég egy nagy tisztás mellett haladtam volna el, ha rá nem csodálkozom a tömérdek vasvirágra. Teljesen beszőtték a hatalmas területet. Nem zöld, hanem kék hullámokban mozgatta őket a langyos szellő. Hihetetlen pillanat volt. Gyermekkoromban láttam ilyet utoljára. Legszívesebben dobtam volna a biciklit, és begázolok a száraz tengerbe. De csak álltam, gyönyörködtem, mily sokat adhat a természet. Szépség, múltidézés, érzések, gondolatok jelennek meg általa. Ott, akkor minden oly tökéletes. A lélekben árad a nyugalom.