„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 09. 22:42 Karácsony ❤️ 2 👁️ 21

Eszmi még alig volt több fényből született szelíd rezdülésnél, amikor Isten magához hívta, és kedvesen szólt hozzá: – Eszmi, egy feladatot bízok rád. Ültess egy fát. Nem akármilyet: egy Csillagfát. Olyan fát, amelyben minden fény egy-egy lélek reménye, tisztasága és ereje. Gondozd nap mint nap, szeretettel, ahogy csak egy angyal tud szeretni.
Eszmi két kezébe fogta a piciny, fénylő magot, és a mennyei kert egyik hófehér tisztásán elültette. A mag csendesen fölfénylett, az angyal pedig minden reggel és este hozzá hajolt. Rásimította gondoskodását, énekelt neki, s a fa lassan növekedni kezdett. Évek múltak el, a csillagok száma pedig egyre nőtt az ágakon. Némelyik finoman pislákolt, másik ragyogva lobbant fel, de mindegyik Eszmi szeretetéből született. Ő sosem fáradt el; az angyali…

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2025. 12. 08. 11:36 Karácsony ❤️ 2 👁️ 22

Karácsony délután nagymamám ölében ültem. Sürgött-forgott az egész család. Apu almát vágott fel, hogy mindenkinek jusson egy szelet az asztalnál, diót és mézet készített mellé. A családi összetartozás jele – magyarázta a nagymamám. Anyu terítette az asztalt, halászlé és mákos guba illatozott a konyhából. Mindenkinek mosoly volt az arcán. A fenyőfa teljes pompájában állt a szobában.
Nagymamámra néztem.
– Mama, a Jézuskára várunk, ugye? Hoz majd ajándékot is?
Nagymamám megsimogatott az ölében, körülnézett, elmosolyodott.
– Rá várunk. Ajándékot meg már hozott. Nézd körül, mindenki nevet, boldog, mert együtt vagyunk. Ettől jobb és szebb nem kell.

Elhallgattunk. Majd egy kis idő után apu eloltotta a lámpát, csak a karácsonyfa gyertyái világították be a szobát. Mindenki felkelt, és…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 06. 11:14 Karácsony ❤️ 0 👁️ 15

Közeleg a karácsony, elgondolkodom, mit is szeretnék az ünnepekre.
Mi lenne az, aminek igazán örülnék? Nem kell kézzelfogható tárgy.
Ahogy elnézem ezt a rohanó világot, én egy csendes, békés karácsonyt szeretnék.

És máris szárnyal a képzeletem.

– Karácsony angyala, kérlek, segíts nekem.
– Itt vagyok, mit szeretnél?
– Egy kis varázslat kellene.

Elmondom, mit szeretnék. Aztán bekopogunk a szívek ajtaján, szeretetet hintünk a szívekre, hogy adni tudjon magából minden szeretetet nélkülöző embernek. Árváknak, magányosoknak vigaszt hoznék, ha csak egy napra is arcukra mosolyt csalnék. Bekopognék a nélkülözőkhöz, asztalukra ételt, a hajléktalan emberek feje fölé tetőt tennék. Letörölnék minden könnyet. A világ szeretetben éljen – de ne csak ezen a pár napon. Legyen minden nap…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 23:11 Karácsony ❤️ 0 👁️ 8

Péter egy elhagyatott kis házban élt a nagymamájával, egy hóval borított erdő szélén. A házuk távol volt mindentől. Nem voltak más gyerekek, akikkel játszhatott volna, és mivel édesanyja külföldön dolgozott hosszabb időkre, sokszor egyedül maradt. Péter mindig próbált erős lenni, próbált örülni a napnak, de néha az egyedüllét, anya nélkül, elviselhetetlenül nehéz volt számára.

Mikor a tél igazán megérkezett, és a hópelyhek hangtalanul hullottak a földre, Péter minden este a kis asztalnál ült, és levelet írt Télapónak. Az ő kívánsága most más volt, mint a többi gyereké: ő nem játékot vagy csokit kért, hanem valami sokkal fontosabbat.

Egy este, amikor a lámpa fénye halványan világította meg a szobát, Péter újra papírt és tollat vett a kezébe.

Kedves Télapó!

Most, hogy elérkezett…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:56 Karácsony ❤️ 2 👁️ 16

A város ünnepi díszben állt, a karácsonyi fények színes ragyogása átitatta a havas utcákat. Az emberek sietve haladtak el egymás mellett, tekintetükben tükröződött az év végi rohanás és az ünnepi várakozás fáradtsága. Egyesek vidámak voltak, mások szótlanul vonszolták magukat a hidegben.

Egy elhagyatott utcasarkon egy kopott kabátos férfi ült egy gyűrött pléden. Az emberek alig vetettek rá egy pillantást; csupán egy újabb hajléktalannak tűnt, aki a város peremén él. Valójában azonban ő Ráfáel volt, Isten angyala, akit azért küldtek, hogy szeretetet és fényt hozzon a világba. Az ő dolga nem az ítélkezés volt, hanem a csendes jelenlét, amely reményt adhatott.

Mielőtt testet öltött volna, még az Égben beszélt Istennel.

– Uram, miért küldesz engem a Földre embernek? Az emberek nem…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:36 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

A tél vastag, fehér takarót terített a kis falu fölé. A házak ablakaiban meleg fény pislákolt, az utcákon lassú léptekkel sétáltak az emberek. Mindenki tudta, hogy különleges este közeleg: karácsony.

A falu szélén, a fenyőfák között állt egy kis ház, amelynek csöndes falai egyetlen lakót óvtak. Annát, a magányos nőt, aki évről évre egyedül töltötte az ünnepet. Fiatal korában boldog család vette körül, ám a sors kegyetlensége egy balesetben elragadta tőle férjét és gyermekeit. Attól a naptól kezdve minden karácsony ugyanazt a fájdalmas ürességet idézte fel számára.

Idén azonban valami egészen más történt. Anna érezte, mintha egy halk, titkos hívás szólítaná, hogy ne zárkózzon el tovább. Mintha a szeretet valami más formában keresné az útját felé. Amikor reggel felébredt, egy kis…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:11 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 9

Emeld fel a fejed.
– Nem merem… félek, lelkemet veszítem.

– Én vagyok. Nem látsz engem?
Selymes kezem az álladat érinti,
szemed tükrét csillogva figyeli.

– Eressz… hagyj elmenni. Nem segíthetsz.
A szívemet kés szúrja át,
hiába a szép fény, mely odaát világít.

– Én vagyok. Most már látsz.
Itt a kezem, segít – boldogságba repít.

A szívem már elszállt a széllel.
Tova… a lelkemet nem látja senki soha már.

A szó annyi csak: meg gyógyítalak.
Álmodban, éjszaka, homlokod fogva,
merengve, arcodat látva, gondolkodva,
szeretetet adva.

Adom neked a boldogságot.
Sohasem maradsz magadra.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:10 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 21

Hamarosan március, milyen szép lesz minden.
Látod, Anyu? Az ablakon kifelé figyelve csodás színeket látok,
gondolkozva, a múltba kapaszkodva.

A levendula virágzását látva illatát a tüdőm beszippantja.
A levendula virágzása, lelkem gyógyítva,
viszi a szél illatát.

S nem aggódom, mert a levendula szép, mellettem áll.
Nézd csak: egy lepke repül felettem.
Csapkodva szárnyaival, szólva, magasra szállva,
csillogva mondja: szeretlek.
El sosem eresztelek.