„szív” – novellák címszó szerint

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 04. 08. 23:45 Szomorú ❤️ 3 👁️ 26

A lány világéletében bizalmatlan volt, ebből adódóan nehezen barátkozott. Egy idő után családja elkönyvelte, már öreglány marad. A sors mégis tartogatott neki meglepetést.

Esős nyári nap volt, amikor megcsúszott a járdán, és segítség nélkül nem tudott felállni. Egy középkorú férfi sietett hozzá. Ügyesen felsegítette és hazáig kísérte. A búcsúzásnál hosszan néztek egymás szemébe, majd telefonszámot cseréltek.

Másnap felhívta a lányt, harmadnap szintén, a negyedik napon találkoztak. Az első hosszú beszélgetést egyre több követte. A lány szívének ajtaja lassan kitárult, hogy beengedje a boldogságot. Szeretettel dédelgette, de valami még hiányzott, nem tudta megtartani. Újra egyedül maradt, és örökre bezárta szívének ajtaját.

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 03. 21. 17:18 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 14

Cipőm talpa hangosan kopog az úton. Lehűlt a levegő, fázom. Megszaporázom lépteimet. Egyre gyorsabban lépegetek, minél hamarabb szeretnék hazaérni. Haza? Egyáltalán van nekem hazám? Magam sem tudom. Én vagyok a család fekete báránya, a különc, a mindig a maga feje után menő... A kitagadott. Nemkívánatos személy lettem a családban. Amikor végleg eldöntöttem, hogy elmegyek, anyám csak ennyit mondott: „ha menni akarsz, hát menj! De ide többet a lábad be nem teszed!” Ez tizenegy évvel ezelőtt volt. Évekig nem hallottam a családomról, elvoltam nélkülük. Igaz, ők sem kerestek. Hét testvérem közül egyiküket sem érdekeltem. Beletörődtem, és éltem az életemet. Az új, nagyvilági, városi életemet. Sok mindenben volt részem, jóban, rosszban egyaránt. Aztán egy idő után rájöttem, hogy valami mégis…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 12. 22:21 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 25

A kertet holdfény borította. A levelek ezüstösen csillantak, a virágok illata lassan betöltötte a hűvös levegőt. A hintaszék halkan mozdult alattam, a kezemben ott pihent az arany lámpás.
A fém melegen simult a tenyerembe. A lámpa keskeny nyílásánál halvány kék fény derengett, akár egy apró csillag. Körülöttem csend volt, csak néha rezzent meg egy levél, vagy suhant át a kerten egy lágy szellő.
A lámpásra néztem, aztán fel az égre. A csillagok tisztán ragyogtak.
A kívánságom egyszerű volt.
Azt kértem, hogy a bennem születő történetek találják meg azokat, akikhez tartoznak. Hogy egy gyermek mosolyogva hallgasson egy esti mesémet. Hogy egy fáradt lélek egy sorban megpihenjen. Hogy az alkotás öröme sokáig velem maradjon.
A lámpás fénye egy pillanatra erősebben felizzott, aztán lágyan…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 03. 09. 23:51 Fantasy ❤️ 2 👁️ 23

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem vannak gyakran visszatérő álmaim.
Az egyik ilyen kedvenc álmom egy Csillagbolygó, ahová gyakran elrepülök éjjelente.
Elalvás előtt gyönyörködöm a csillagos égboltban, és arról ábrándozom, milyen jó lenne ott a magasban csillagként ragyogni.

Hirtelen álomba zuhanok, és már át is léptem a Csillagkapun. Ott él a bolygón az én legfényesebben ragyogó szerelmem, a
Csillagfiú. Meghívott egyszer randira a
Csillagbárba, ahol a csillagok közt táncoltunk, majd hazavitt a fényes palotájába.
Csillagágyán elringatott, majd amikor elbúcsúztunk, egy kulcsot adott kezembe.
Jól vigyázz rá, Csillagleány, mert ez a kulcs a szívem kulcsa. Amikor ellátogatsz a bolygómra, mindig hoznod kell magaddal, csakis a csillagkulcs segítségével találhatsz rám.

Ezért ahogy…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 05. 23:42 Önismereti ❤️ 2 👁️ 29

Volt egyszer egy különleges világ, ahol minden szív a saját fényével világított. A ragyogó szívek fényesen tündököltek, míg a sebzettek fénye alig pislákolt. Ebben a világban élt egy sebzett szív, amely körül csak száradt, tüskés bokrok nőttek. A szív belsejében mély sebek húzódtak, és bár valaha álmokat és vágyakat rejtett, ezek már rég elvesztek a fájdalom és csalódás sötétjében.
A szív gazdája gyakran sírt, mert úgy érezte, hogy a környezete soha nem fogadja el. Egy nap azonban, amikor már szinte reményt vesztett, találkozott egy másik szívvel, amely olyan fényesen ragyogott, hogy elűzte körülötte a sötétséget. A ragyogó szív körül virágok nyíltak, és minden lépését harmónia kísérte.

– Te mitől ragyogsz ilyen fényesen? – kérdezte a sebzett szív. Hangjában vágyakozás és hitetlenség…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 21:25 Misztikus ❤️ 2 👁️ 23

Volt egyszer egy kisfiú, Levente, aki vakon született. Soha nem látta a napfényt, a kék eget, édesanyja arcát – mégis tudta, hogy a világ szép. Mert a szívével látott.
Amit a szeme nem érzékelt, azt a lelke pótolta: hallása, szaglása, ízlelése – mind kifinomult, érzékeny csatornák lettek számára. Az illatok voltak a kedvencei. Megtanulta megkülönböztetni a reggeli harmat frissességét a levendula illatának nyugalmától, vagy az eső illatát a forró nyári köveken. A világ neki hangokból, szagokból és szeretetből állt.

Szülei szerették őt tiszta szívvel, de nem tudtak annyit keresni, hogy kifizessék azt a különleges beavatkozást, ami esélyt adhatott volna a látásra. A remény élt csak a számukra.
Levente soha nem panaszkodott. Inkább ő vigasztalta az édesanyját:

– Anyu, kérlek, hidd el…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 01. 23. 20:16 Szerelmi csalódás ❤️ 0 👁️ 11

Amikor egy péntek este elindultam hozzád egy csokor virággal a kezemben, azt gondoltam magamban, hogy most örömet szerzek, és látogatásommal megleplek. Nem vittem magammal esernyőt, hiszen nyoma sem volt esőnek. Ahogy végigutaztam a várost, hirtelen beborult, és amikor leszálltam a villamosról, zuhogni kezdett az eső.
Baljós jel! – futott át fejemben, egy babonás gondolat. Futni kezdtem a kedvenc sétányunkon át a lakásodhoz, majd hirtelen megláttalak a sápadt lámpafény alatt, kézen fogva valakivel.
Ijedtemben megbotlottam a csúszós macskaköveken.
Te annyira el voltál foglalva az új fiúddal, hogy meg se hallottad a csattanást. A rózsacsokrot elszántan és görcsösen szorítottam a kezemben (nehogy véletlenül baja essen, hiszen azt a szerelmemnek szántam).
Hirtelen összeállt a kép a…

Írta: Ynela Zíléna 📅 2026. 01. 02. 15:26 Élet ❤️ 2 👁️ 23

A táblát jól ismerte. Nem kezdő játékos volt.
Sok variáció futott át rajta, mielőtt a keze megmozdult volna. Tudta, melyik lépéssel van esélye nyerni. Tudta, mit diktál a logika.
Az ujja megállt a sakkbábu felett.
Egy másik lépés képe villant fel benne – rosszabb, kockázatosabb, az a fajta, amire az emberek a fejükhöz csapnak. Olyan, amit sosem tanítanak.
Ha ezt lépi, veszíthet.
Ha nem, önmagát veszti el.
A terem csendje mélyebb lett.
A bábu megindult.
Ezt a játszmát ugyan elvesztette – szinte sose győzött.
De tudta, úgy emlékeznek egyszer majd rá, aki szívvel irányította a bábukat. 
Aki végül az életet nyerte meg.