Visszatérés a Csillagbolygóra

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem vannak gyakran visszatérő álmaim.
Az egyik ilyen kedvenc álmom egy Csillagbolygó, ahová gyakran elrepülök éjjelente.
Elalvás előtt gyönyörködöm a csillagos égboltban, és arról ábrándozom, milyen jó lenne ott a magasban csillagként ragyogni.

Hirtelen álomba zuhanok, és már át is léptem a Csillagkapun. Ott él a bolygón az én legfényesebben ragyogó szerelmem, a
Csillagfiú. Meghívott egyszer randira a
Csillagbárba, ahol a csillagok közt táncoltunk, majd hazavitt a fényes palotájába.
Csillagágyán elringatott, majd amikor elbúcsúztunk, egy kulcsot adott kezembe.
Jól vigyázz rá, Csillagleány, mert ez a kulcs a szívem kulcsa. Amikor ellátogatsz a bolygómra, mindig hoznod kell magaddal, csakis a csillagkulcs segítségével találhatsz rám.

Ezért ahogy felértem a Csillagbolygóra, azonnal keresgélni kezdtem a kulcsot.
Ijedten vettem észre, hogy a Földön felejtettem. Mihez kezdjek most, a sok fényes csillag között hogy találom meg az
én Csillagfiúmat? – tanakodtam kétségbeesetten.
Egyszer csak egy kedves hang megszólított szelíden: „Indulj csak el bátran, Csillagleány, majd meglátod, hogy a szíved megmutatja neked az utat szerelmedhez.
Hidd el, elég hozzá, hogy felismerd! Amelyik csillagnál a leghevesebben szíved dobogni kezd, a te Csillagfiúd szíve is jelezni fog neked.
A szerelmes szív már csak ilyen!”

Szép álmomból hirtelen felébredtem, a kulcsot ott szorongattam a kezemben.
Biztos, ami biztos – mosolyogtam magamban – legközelebbi álmomban inkább magammal viszem.