Írta:
Fehérvári Johanna
📅 2026. 04. 16. 19:40
Sci-fi
❤️ 1
👁️ 13
Nemsokára elértek egy még lepusztultabb környékre. A föld itt szürkésbarna volt, a fák csupaszok és korhadtak voltak, a távolban pedig egy régi város romjai éktelenkedtek. Bart távcsövével a messzi sziklákat figyelte, szörnyek után kutatva, Jack az utolsó almáját ette, Kelly pedig gyanakvó tekintettel nézegette a város romjait. Váratlanul Jack nekiment egy rozsdás villanyoszlopnak, és a majdnem megevett almája egy fedél nélküli csatornába zuhant.
– Valaki nagyon nem szeretné, hogy almát egyél. – jegyezte meg halkan Kelly.
– Most megkapom a jussom apámtól, kicsiként mindig almákkal dobáltam. – felelte Jack.
– Ez a környék kihaltabb, mint a... – kezdte volna Bart.
Mondandóját egy kicsi kő szakította félbe, amely a felettük elhaladó boltívből tört ki, és egyenesen Bart fején landolt. A…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 02. 21. 06:37
Igaz történet
❤️ 2
👁️ 9
Éppen végeztek a szokásos esti mese, jóéjt puszi szertartásán, amikor a pöttöm, gyönyörű kislány mélyen a fejecskéjére húzta a takarót, és halkan, egérhangon kérdést intézett apjához.
– Apu?
– Tessék Hercegnőm? Mit szeretnél?
– Itt maradnál még egy kicsit...?
– Csak nincs valami baj édesem?! – rosszra gondolt, hátha beteg a kislánya.
– Félek a sötétben...
– Itt maradok melletted! Szeretnéd, ha felkapcsolnám a kis lámpát?
– Nemcsak te maradj itt... – kérte.
A gondoskodó, aggódó apuka a nappaliban lévő kanapé ágyneműtartójából kivett egy viseletes, viharvert kockásmintás takarót; hozott egy kispárnát és igyekezett elhelyezkedni a gyerekszoba padlóján pontosan kislánya ágya mellett. Mikor ez sikerült, kölcsönösen jó éjszakát kívántak egymásnak. Ám a kislány csak nem tudott…
Tovább olvasom…