„találkozás” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 05. 08:02 Romantikus ❤️ 1 👁️ 8

Gyöngyörű lugasos kerthelyiség valahol a belváros egyik felkapottabb negyedében.
Gyöngyi valósággal kínosan mániákusan ügyelt rá, hogy csupán csak akkor vegye elő okostelefonját, amikor – remélhetően – senki sem figyeli.
„Ha megtalálom azt a szadista terroristát, aki feltalálta a tűsarkú cipőt, esküszöm, hogy nem állok jót magamért!” – bosszankodott, hiszen csajos barátnői azonnal rábeszélték arra a méregdrága, stílusosan kicsit giccses tűsarkú körömcipőre, mely nagyon jól kiemelte egyébként is hosszú, karcsú, modellábát, ám egy idő után valósággal érezte, hogy zsibbad a lába, mintha máris ólomból lenne.
Sajgott és fájt. Rendelt egy kis behűtött kellemes fehérbort, hátha majd attól megjöhet a bátorsága, melyet most – úgy érzett – fokozatosan cserben hagyja, és amikor a nyurga, fiatalos…

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 01. 06:47 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 13

Kicsit kiábrándította, de hazudott volna magának, ha nem ismerte volna be, hogy mélyen elkeserítette az, ami a közösségi médiában folyik.
Mindig is úgy képzelte, hogy a híres emberek és influenszerek kedves, közvetlen, barátságokat építő egyéniségek, akikkel meglehet beszélgetni szépen, fokozatosan az élet ügyes-bajos, néha nagyon is összekúszált dolgait. Mekkorát tévedett. Elvégre egy több ezres követőtáborral rendelkező híres sztárocska és egyéniség kapásból azt válaszolja olyan feltett kérdésekre, mint mondjuk: ha ne adj’ Isten valakinek váratlanul meghalt az egyik hozzátartozója, hogy az illető jobban teszi, ha egy pszichológushoz fordul, vagy valamilyen szakképzett, klinikai szakemberhez, akik sokkalta megfelelőbben képesek kezelni és felderíteni bizonyos lelki tragédiák eredetét…

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 01. 06:46 Romantikus ❤️ 1 👁️ 11

Sohasem tanultam meg igazán boldogan és önfeledten örülni az örömöknek vagy a boldogságnak, hiszen a tartós és stabil önbizalommal – kivétel nélkül – mindig is hadilábon álltam. Nyaranta talán az volt a legrosszabb, hogy férfias félszeg, már-már tartósan kisstílű, velejéig szánalmas gátlásaim gyakorlatilag minden szempontból megakadályoztak benne, hogy teszem azt félmeztelenre, bermudanadrágra vetkőzhessek, hogy a gyönyörű lányok kedvükre legelészhessenek testem sportos anatómiájában vagy kockahasamban.
Talán a nagyobbik probléma az lehetett, hogy nem igazán voltak haverjaim. Bár kétségtelen, hogy sajnos szinte semelyik életkorban sem tudtam megtanulni, elsajátítani a barátkozás alapvető, bizalmi szintű alapelveit, játékszabályait, ehelyett – nagyon sokáig – gyakorlatilag tartósan…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 04. 01. 01:18 Szerelmes ❤️ 3 👁️ 29

Az eső már elállt, de az utca még őrizte a nyomát. A macskakövek között apró víztükrök csillogtak, bennük a lámpák sárga fénye ringott, akár egy halk esti dallam. A levegőben friss földszag és nedves virágillat keveredett, az a fajta, amelyet az ember mélyebben beszív, mert oly tiszta.
Lilla a kis kávézó előtt állt meg. A kirakat mögött meleg fény derengett, a pulton frissen őrölt kávé illata szállt ki az utcára. Megigazította a kabátját, majd belépett.
Odabent csend volt. Egy férfi ült az ablaknál. Sokáig a csészéjét nézte, és csak akkor emelte fel a fejét, amikor Lilla a pultnál megszólalt.
– Egy presszót kérek, legyen erős, mert hosszú nap van mögöttem, és még hosszabb gondolatok előttem.
A férfi halványan elmosolyodott. Felállt, odalépett.
– Az erős kávé jó választás, de a…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 31. 06:43 Szerelmes ❤️ 1 👁️ 8

– Mit szólnál hozzá kisvirágom, ha apu levinne téged a tengerparta? – kérdezte kislányát Mayát az apukája, aki jóformán még csupán alig volt hat-hét hónapos, és nevét a Maya a méhecske c. rajzifilmsorozatról kapta, mert az apjának hirtelen csak ez jutott elsőként kapásból eszébe. Nézte, bámulta imádnivaló, bájos, gyönyörűséges kisbabáját, aki most egy mini etetőszékben üldögélt, és látszólag fogalma sem volt arról, hogy mit is próbált tőle kérdezni nagyon is kíváncsi apukája, ehelyett inkább igyekezett betartani a szülő-gyerek protokollt, és diplomatikusan mosolygott.
– Kérsz egy kis finom, ínycsiklandó sütőtökpürét kis hercegnőm? – érdeklődött mézes-mázosan incselkedve, és kinyitva a bébiétel kupakját egy aprócska mokástanállal máris beletúrt a kissé gusztustalan narancssárga színű…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 19. 06:58 Romantikus ❤️ 2 👁️ 16

– Mi van akkor, ha a valóság nem csupán valóság, hanem egyfajta köztes dimenzió, mely gyakorlatilag az idő és a tér között félúton helyezkedik el? – tette fel a kérdést már sokadszor leginkább csak önmagának Szilárd, aki a negyvenedik születésnapja után kicsit cinikusan, kicsit megcsömörlötten arra az egyszerű, józan paraszti következtetésre jutott magában, hogy a közösségi média az a virtuális tér, ahol a celebek, közszereplők és általánosságban a jó nép is bármikor bárkit, bárhogyan totálisan átver.
És azok a szemétkedő, gonoszkodó, csúfolódó kommentek, amik vagy százával árasztották el egy-egy irodalmiaskodó posztját, az szinte már nem is a tartós aljasság, pofátlanság legtetejét súrolták, de nagyon úgy festettek, mintha a személye elleni személyes inkvizíció és keresztre feszítésnek…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 18. 07:12 Romantikus ❤️ 1 👁️ 12

Velejéig unalmas, leterheltnek ígérkezett ez a nappali műszakos nap is. A középkorú, éppen csak negyvenéves, nőtlen férfi precízen hajnali fél négy felé ébredt, és az első gondolata az volt, hogy eddig miért nem sikeredett olyan imádnivaló, és tüneményes barátnőt kifognia szánalmas, mihaszna életében, aki – a változatosság kedvéért – nem a pénzére utazik?!
„Talán csak ez az egész világ változott nagyon meg – gondolta. Neki mindenképp az volna a feladata, hogy együtt próbáljon megváltozni a világgal, hogy ti. bele ne fásuljon a fejlődés elmaradásába!” – Ilyen és ehhez hasonló töprengő gondolatok kalandoztak zsongó, kicsit fejfájással viselős elméjében, míg szép komótos kedvvel kikotyogta magát az aznapi feltett feketekávé. Ivott egy bögre tejeskávét, jó sok tejjel, majd kedvenc briósába…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 15. 06:39 Élet ❤️ 1 👁️ 8

Az érezte, hogy élete egyetlen szüntelen rohamás, ingázás a percek és másodpercek között, melyet csupán kínos erőfeszítések árán lehet bárhogy is megőrizni. Gyerekkora óta egyre csak követeltek tőle.
Követelt tőle szlovák származású nagyanyja, akivel valami ismeretlen, földönkívüli félig keverék nyelven beszélgettek egymással, mint a szlovák, palóc és a magyar nyelv különleges keverékével. Mintha egyszerre három nyelvet bedobtak volna egy turmixgépbe, hogy jól összekutyulhassák őket, míg a megértéssel sokszor alig mentek valamire is.
Anyja is követelt tőle, elvégre a családban ő volt az elsőszülött lányunoka, és mivel kamionos apja – jó, ha egy hónapban ha egyszer felbukkant hirtelen a semmiből – szinte természetesnek vette ki magát, ha minden ismerősnek, rokonnak, kíváncsiskodó…