„találkozás” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 15. 03:53 Romantikus ❤️ 1 👁️ 6

A gyönyörű, leginkább kisestélyi ruhába öltözött hölgy csellózott; látszott, hogy gyakorol, és gyakorlás közben egész hajlékony, kecsesen rugalmas gazella-testét beleadja az intenzív és magával ragadó – mégis spontaneitást sem nélkülöző – játék egész hangulatába. Bach g-moll szonátájával kezdett, mint klasszikusnak mondható darabbal. Az inkább Salvador Dalí-bajuszra hasonlító vonót finom eleganciával élezte meg, hogy suhanhasson a kifeszített, most leginkább felhúzott húrokon. Könnyed kedvességgel foglalta el a helyét a nappalijában a kora délelőtti órák egyikén, mert csak délután kellett munkába indulnia. Ahogy egyre intenzívebben, egyre szenvedélyesebben kezdte húzni oda-vissza a húrok fogságába szorult vonót, érezte, hogy kellemes bizsergetéssel járja át egész lényét a harmónia és a…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 15. 12:06 Élet ❤️ 3 👁️ 20

Terézia kezében megállt a fakanál, épp a fortyogó szilvalekvárt kavargatta a sparhelten. Ugyan ki kopoghat az ajtaján? Faluhelyen mindenki ismerte egymást, a kopogást nem ismerték, bejáratosak voltak egymáshoz, kopogás nélkül is. Lehúzta a nagy üstöt a tűzhely szélére, megtörölte a kezét, és ajtót nyitott. Egy sudár, barna hajú, jó vágású fiatalember nézett vele szembe.
– Jó napot kívánok! Bercsényi István vagyok, és az édesanyámat keresem. Ugye maga az? – tette fel kérdését az ajtóban álló idegen.
– Jó napot magának is! – hűlt meg a vér Teréziában. – Rossz helyen járhat, itt nem lakik az édesanyja.
– A lakosságnyilvántartó szerint ezen a címen lakik. Sok évembe telt, amíg kinyomoztam a lakhelyét. Bercsényi Teréziának hívják.

Mintha kést forgattak volna az asszony szívében, hideg…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 16. 03:43 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 9

Negyven év körüli, frissen borotvált, márkás öltönyt, nyakkendőt és fekete télikabátot viselő férfi kötözte be terepjáró típusú autójába gondosan ingbe, nadrágba öltöztetett, hat év körüli kisfiát.
– Apu? Hova megyünk? – kérdezte kíváncsiskodva, izgatottsággal kisegérhangjában a kisgyerek.
– Most meglátogatunk egy nagyon kedves idős bácsit az egyik öregek otthonában! Nem lesz semmi baj! – adta meg a választ, és kicsit még el is hitte, hogy igaza lehet.
– Apu?
– Tessék, Balázs? Valami baj van?! Rosszul érzed magad?!
– Kicsit félek az idegen bácsiktól és néniktől… – jegyezte meg óvatosan a gyerek, mint aki máris attól tart, hogy valami hiba fog történni, amit nem tud helyrehozni.
– Megígérem neked, hogy nem lesz semmi baj! Meglátod, egy újabb kalanddal több az életedben! – igyekezett…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 17. 03:54 Romantikus ❤️ 1 👁️ 9

Az egész úgy kezdődött, hogy a hajótörött-lelkű pasit meghívták egy buliba a haverokkal, ahol miután a bulinak vége lett, a legjobb gyerekkori cimborája néhány bulizós csajjal megbeszélte, hogy igenis – ha törik, ha szakad –, de akkor is be fogják csajoztatni a barátját. Annál is inkább, mert úgy érezte, tartozik gyerekkori ismerősének ennyivel, ha már sikerült az érettségije, és számos kalandot éltek át együtt, olyan volt számára, mintha a kissé kelekótya kisöccsét kellett volna pátyolgatnia.

– …Szóval, drága hölgyeim! Akkor ki szeretne csatlakozni?! – fordult most a csajos társaság tagjaihoz, akik egytől egyig díjnyertes, dögös szupermodell bombázóknak látszottak, és bátran megnyerhették volna a legújabb szépségversenyeket is.

A belváros egyik exkluzív, sikkes és egy átlagember…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 17. 14:54 Élet ❤️ 3 👁️ 21

Az őszi szél olyan hatalmas erővel süvített, hogy szerteszét fújta a lehullott faleveleket, amit halomba söpörtek a ház szorgalmas lakói. István, akit felesége és barátai csak Pistának becéztek, kivette a levelet a postaládából. Már a feladó elolvasásakor különös borzongás futott át a testének minden négyzetcentiméterén. A feladó vezetékneve megegyezett az övével. Nem akarta már a lépcsőházban feltépni a levelet, pedig legszívesebben azt tette volna.

Szabadnapját töltötte otthon. Juli, a neje, csak délután négy óra után tér haza az óvodás Pistikével együtt, aki jövőre már iskolás lesz. Örült, hogy egyedül van otthon a 3. emeleti társasházi lakásukban, amit felesége szülei ajándékoztak nekik nászajándékul. Nehéz és küzdelmes gyermekkora után, amit intézetben töltött, 18 éves korában…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 18. 06:20 Szerelmi csalódás ❤️ 2 👁️ 8

Fülledt, már-már elviselhetetlen kánikulai nyár még csak épphogy belopakodott mohón és törtető vággyal az utolsó júniusi napokba, amikor már a legtöbb köz- és felsőoktatásban tanuló hallgató is alig várja már a nyári vakációs szünetet. Az a jellegzetes, szinte semmivel sem összetéveszthető pillanat volt ez, mikor a haldokló nap a késő délutánba mártja vérvörös színeit, és még utoljára bevilágítja az élet díszletét.

A még fiatal, kölyökképű egyetemista srác szentül megfogadta magának, hogy a gimi után soha többé nem akar igazán és őszintén szerelmes lenni – és akkor erre tessék! Beleszeret váratlanul csoporttársába, aki legfeljebb csupán csak testvéri szeretetet érzett iránta.

A Kálvin téren kicsit mindig is kirívó, tüntető magányossággal álldogáló, szépen felújított neobarokkos…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 18. 14:19 Szerelmes ❤️ 3 👁️ 15

Péter napok óta nem tudott másra gondolni, csak a fiatal lány halványkék szemére és a mosolyára, ami minduntalan megcsillant a szája szögletében. Alig pár napja ismerte csak, de nem tudta kiverni a fejéből a nő pillantását. Mintha nem is földi lény lenne, úgy érezte, mintha a csillagok közül szállt volna le ide a Földre. Néhány napja a gyógyszertárban a nő mögött állt a sorban, és segített felvenni a recepteket a földről, amik véletlenül kiestek a nő kezéből. A szemük egy röpke pillanatra összetalálkozott, félénken kapták el a tekintetüket egymásról. A nő megköszönte a férfi udvariasságát, aztán sorra került az ablaknál. A hangja mintha egy távoli bolygóról ért volna ide, olyan mesebeli és selymes volt. Soha nem hallott még ilyen kedves női hangot.

Otthon egy „házisárkány”-nyal élt már…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 19. 06:48 Romantikus ❤️ 1 👁️ 9

Azt mondják, hogy minden embernek létezik valahol egy lelkitársa, akárcsak egy őrangyala. Mindegy, hogy az illető hol vagy éppen merre lakik, ha az szívével és lelkével képes látni a dolgok valódibb, rejtettebb összefüggéseit, előbb-utóbb egészen bizonyosan megleli párját, aki másik részeként majd kiegészíti, hogy egy egységet alkothassanak, és élhessék le változatosan kalandos életüket.

Bárcsak a legtöbb ember nem csupán a szemével látná a másik arcát, de észrevenné a szemek retináján bújócskázó ikrásodott mézszínű napfényt, ahogy kacagva fel-felnevet, ha az illető igazán és teljesen boldog, vagy amikor megnevettetünk valakit őszintén, azt érezzük, hogy a lelke valósággal repdes ujjongó boldogságában.

Talán az ismeretlen és mindenki előtt rejtélyes, bizonytalan sorsszerűséggel is…