16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Fantasztikus, vibráló ősznek ígérkezett. Annál is inkább, mert a pufók, jópofa, kicsit molett srác, akit – titokban a háta mögött – csak idiótának, vagy lükének neveztek, először ment úgy kirándulni, hogy titkolt szerelme is vele együtt utazott – igaz, nem a mellette lévő ülésen – az adott kibérelt buszon. A pufók srácnak egyébként is jócskán meggyűlt a baja a kamaszkorral, hiszen míg másokból bombázók lettek, vagy sportosan izmosak, egy deka, gusztustalanul fityegő tokaszalonnás úszógumi nélkül, addig a kövér srác sajnos még mindig súlyproblémákkal, és krónikus magas vérnyomással küszködött. Míg tartott az út Mátraszentimrére, addig a kis társaság szinte összes tagja barátilag elbeszélgetett egymással. Fiúk a fiúkkal vitatták meg a kényesebb dolgokat, míg lányok főként lányokkal…Tovább olvasom…
Táncoltál már egy gyilkossal sápadt holdfénynél. A hold fénye szétfolyt a tisztáson, mintha maga is bizonytalan volna abban, mit világít meg ezen az éjjelen. A levegő mozdulatlan állt, csak a fák lombjai suttogtak egymásnak régi titkokat. Ott álltam a fény peremén, és akkor értettem meg: táncolni készülök valakivel, akinek léptei mögött halál jár. A sas magasan keringett felettünk. Szárnyai lassan vágták ketté az eget, tekintete éles volt, könyörtelen. Figyelt. Várt. A magasból minden tisztábbnak tűnt számára – az irány, az ösztön, az éhség. A földön mozdult a préda. Lélegzett. Remélt. A sas sebesen zuhant alá, szemeiben hideg csillogás égett. A pillanat, amikor a karma elérte célját, csendes maradt. Csak a hús tompa engedelmessége hallatszott, ahogy az éles csőr belé mélyedt…Tovább olvasom…
A pezsgő halkan pezseg a kristálypohárban, miközben lassan sétálok a bálteremben, egy rokokó kastély csillogó termében. A falakat aranyozott díszek borítják, a mennyezetet mitológiai jelenetek freskói díszítik. A hatalmas kristálycsillár ezernyi gyertyájának fénye apró szivárványokat szór a csiszolt parkettre, ahol elegáns párok suhanó lépteit követi a zene. A levegőben parfüm illata keveredik a viaszos gyertyák aromájával, miközben Wolfgang Amadeus Mozart „Menuett és Trio” című darabja szól a háttérben. Ruhám halvány rózsaszín selyem, szoknyám abroncsos és gazdagon rétegzett, csipkékkel és aranyszállal hímzett szegélyei puhán hullámoznak minden lépésemnél. A fűzős felsőrész szorosan követi az alakom, aranyszálas díszítése a gyertyafényben finoman csillan. A vállaimat leheletfinom…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egyedül ül egy fehér műanyag széken, a szinte már bántóan fehér gumiszobában, mindkét karja testére szíjazva. Fehér az inge, fehér a nadrág rajta. Még a muszájkabát, mit erőszakkal adtak rá fehér köpenyes emberek, is hófehér. Mondták neki, erre szüksége van a saját testi épsége érdekében. A nyugtató, mit be kellett vennie, is fehér dobozból kivett fehér kapszulákba rejtett fehér por. Az a kis papírpohár, amiben a víz van, is fehér. Látta, mikor szájához emelték azt fehér hajú emberek. A mennyezeten a villogó neon fénye is bántóan fehér. Mi több, még a kilincs nélküli ajtó is hófehér. Azt mondják, itt dolgozó emberek, ez szükséges rossz, ez az ő érdekében van. Mert őrült az, ki veszélyes magára és másokra. Igazuk van. Valóban az! Talán ezért zárták ide be, hogy megvédjék azoktól. Igen…Tovább olvasom…
A kazettás magnó ott állt a polc szélén, kissé megfakult műanyag burkolattal, mintha a múlt porát is magán hordozná. Őrizte az időt, rajta minden karcolás egy-egy régi történetet mesélt. Már régen ki kellett volna selejtezni, de még nem tudtam rászánni magam. Benne volt egy kazetta. Amikor kíváncsian lenyomtam a lejátszó gombját, nagyot kattanva indult el a szalag, és a hangszóróból először csak halk sercegés hallatszott, majd bizonytalan zörej szivárgott ki. A magnó zúgása, a szalag apró ingadozásai, a kissé torz hangzás együtt olyan volt számomra, mint egy időkapu. A kezemmel elkezdtem ütögetni a magnót, úgy vágytam arra, hogy szólaljon meg, hogy nyíljon meg előttem az a kapu. Kis idő múlva felcsendült a dallam, ugyanaz a régi szám, amelyre egykor táncoltam a gimnázium félhomályos…Tovább olvasom…