16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Van egy ország! Van egy ország, mi önön magával határos. Határai mégis körbeölelik az egész földet! Bárhová mész, bárhová vet a sors szele, ha a szélre bízod a magyar szót, bizonyos, hogy magyar ajak válaszol reá! Van egy ország! Van egy ország, mi az egész világot magához öleli! Mi mindenkit teljes szívéből szeret. Mégis gyűlöli! Igen. Nagyon tud gyűlölni. Nagyon, de nagyon tud! Ugyanakkor befogadja a gyűlöletből érkező idegen anyaméhet! Ami, ha aztán megfogan, már nem lesz soha többé idegen! Már nem gyűlölt! Már nem ellenség. Hanem a mienk! És ami a mienk, azért tűzbe megyünk! Van egy ország. Van egy ország, mit vastag láncokkal béklyóba vertek, mégis jogot formál a létezésre, és láncait fegyverként használja rabtartói ellen! Melynek lakói tűrik a saját rabszolgaságukat, ámde…Tovább olvasom…
Néha olyan érzése van az embernek, mintha a többi ember szándékosan már-már előre provokálná az adott jelent azzal, hogy egyszerűen és megrögzött könnyelműséggel kiprovokálja a saját magánéletét! Hiszen láthatjuk, naponta hallhatjuk, és mégsem tudunk eléggé hinni a fülünknek, hogy az ún. híresebb vagy ismertebb emberek mennyire előzékeny és ugyanakkor szinte már feltűnő exhibicionistasággal mutogatják kis családi fészküket, és a hosszú, kitartó évek összehozott tárgyiasult gyümölcseit. Szinte már kedvünk lenne néhanapján a saját hajunkat tépdesni, vagy legalábbis fejünket illedelmesen és minden kockázattól mentesen a falba verni, mert a zöld szemű kis szörnyeteg – a tudatos féltékenység –, hogy másnak jobban megy, és akkor nekem meg miért nem sikeredik semmi, megfertőzi, majdhogynem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A kövér embernek bizony nem kis fáradtságába került átverekednie magát az összeverbuválódott estélyi ruhás társaság tagjain; fekete frakkjában, és a hozzáillő csokornyakkendőjében, mely az öltözködési előírásoknak is megfelelt, és melyek nélkül több mint valószínű, hogy úgy kihajították volna, mint a pinty – nagyon nehezen mozgott, akár egy pincér, vagy egy nagyobbacska pingvin! Emellett sétabotját sem hagyhatta odahaza, mert már egy ideje nagyon zsibbadt és valósággal égető fájdalom kezdte környékezni jobb műtött lábát, mely egy régi autóbaleset emlékét idézte emlékezetébe. Ha akkor nem környékezi meg az öngyilkos hajlam, mert osztálytársai folyamatosan terrorizálták, és zaklatták – talán ma „egészségesebb”, teljesebb életet élhetett volna! Persze utólag már nem is igazán akart senkit…Tovább olvasom…
Aznap megint késésben volt, pedig soha az életben nem késett még el szinte sehonnan sem. Sőt! Szándékosan tíz-húsz perccel igyekezett mindenhova előbb odaérni, ahova várták, vagy ahova éppen jelenése volt. Még egy utolsó simítás az előszobai egész alakos tükörben. Kicsit mindig csálén állt a vöröses bordó nyakkendője, melyet néhai apjától örökölt (az igazsághoz persze hozzátartozott, hogy nem tudott megtanulni tisztességesen még nyakkendőt kötni sem, mert félt az apjától segítséget kérni, így mindig egy éppen arra tévedő és segítőkész szomszéd tette meg a szívélyes gesztust helyette). Ez is roppant zavarta, mint szinte annyi minden más. Zaklatottan és tétován indult el előbb a buszmegállóig, majd később a metróalagút felé, mert onnan biztosabbnak vélte a hatékonyságot, míg munkahelyéig…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Megmondom őszintén, sosem rajongtam igazán a farsangért. Egyrészt kicsi, kezdetleges Norbi valahogy mindig ilyenkor volt beteg. Másrészt, mert ahogy idősödött, egyre inkább erősödött bennem a gondolat, hogy miért is éri meg az ember fia lányának csatakosra fonnyasztó műszálas göncben és olyan fültépázó maszkban mászkálni, amiben rohadtul nem látnak lófalloszt se. Az meg, hogy ebből versenyt csinálnak, és mindig az nyer, aki vagy tanárkedvenc, vagy benne van valamelyik őse a zsűribizottságban, már csak hab a tortán. Meg persze időről időre az is egyre inkább hagyománnyá vált, hogy amikor ilyentájt szokás szerint elkezd a csapból is folyni az a hányadék, amit fényes maszkabálnak és társainak neveznek, legszívesebben a szemgolyómon keresztül tépném ki a dobhártyámat szálanként. Ha…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Nézze, megmondom magának őszintén, hogy először is… hogy is fogalmazzak? – a huszas éveiben járó, tejfölösszájú, suhanképű, sportos, méregdrága zakót és aranyláncot, karórát viselő igazgatón jócskán meglátszott, hogy nem szenvedheti az olyasfajta átlagembereket, akik jóformán egész életükben egyre csak dolgoznak, próbálnak boldogulni a maguk módján, ez viszont szinte semmi szín alatt sem sikerül. – Cégcsoportunk folyamatosan fejlődik, terjeszkedik, és az innováció jóformán megállíthatatlanul utat tör magának! Elsősorban más típusú korosztályokat keresünk, ha érti egyáltalán, hogy mire gondolok? – hátradőlt irodai bőrszékében, miközben tollát folyamatosan kattintgatta, készen állva rá, hátha hivatalos szerződéseket kell majd aláírnia. Miközben nyomja ezt a gusztustalan, szánalmas…Tovább olvasom…
Új év új remények. Új év új én tartja az a rongyosra csépelt mondás, amellyel világszerte többszázezer önálló gondolatot még csak hírből sem ismerő egybites idióta rommá spammeli az összes létező közösségi-médiaplatformot január 1. éjféljétől kezdve, olyan elavult baromságokkal karöltve, mint hogy úristen már egy éve nem ettem, úgy cirka három hétig, hogy aztán feltehetőleg újra rájöjjenek, hogy attól még hogy egy nyamvadt számmal nagyobbat írunk a naptárba, a világ még rohadtul nem válik rózsaszínné. Jó reggelt! A közösségi médián kívül (is) élők közt pedig valaki fogadkozik, valaki pedig fogad a fogadkozóra, hogy vajon meddig tartja a részeges és vagy fáradtság okozta kvázi nullára korlátozott tisztánlátás nyomán született ötlettől vezérelt nagyratörő tervét. Emlékszem egyszer…Tovább olvasom…