Néha nehéz ép ésszel gondolkodni a fullasztó hőségben, mivel a nyár ugyanolyan, mint az életem: monoton, unalmas, és konkrétan azt érzem, nem kapok levegőt. Egy gondolat azonban egy kis felüdülést hozott; itt az ideje egy kis pihenőt tartanom, ki kell innen szakadnom kicsit, mert másképp nem bírom. Évek óta egy-egy hosszú hétvégét leszámítva nem voltam szabadságon. Míg más a tengerparton nyaral, vagy a hegyekben kirándul, engem felemészt az irodám szürke fala, a rengeteg papírmunka, ami reggeltől estig itt áll előttem. Mintha soha nem akarna elfogyni. Szerencsére a főnököm is belátta, hogy rám férne egy kis szabadság, így elég könnyen belement abba, hogy kivegyek egy teljes hetet. El sem hiszem, egy teljes hétig nem kell bejönnöm – Jó pihenést Laura! Remélem, ezt a hetet tényleg a…Tovább olvasom…
Lia fiatal, naiv lány volt. Abban az évben végzett az egyetemen, s egy közeli faluban kapott munkahelyet. Egyik hétvégén bement a városba. Szeretett elidőzni a könyvesüzletekben, szerette azt a semmihez sem hasonlító illatot, mely belengte a helyiséget. Épp indulni készült, mikor egy kedves, fiatal férfi megszólította. Szerelem volt első látásra. Naponta találkoztak, a jövőt tervezgették. Egyik vasárnap elkísérte a vonatállomásig. Átölelték egymást, elbúcsúztak. Ádám felült a vonatra. Míg állt, integettek egymásnak. Lia egy utolsó pillantást vetett a távolodó vonatra, majd elindult hazafelé. Egy ismerős nő állította meg: – Honnan ismered ezt a házasembert? Lia kővé dermedt, egy világ dőlt össze benne.Tovább olvasom…
A falu fölött ólomszürke köd terpeszkedett, mint egy soha el nem mondott vallomás. A szeptemberi levegőben a levelek illata keveredett nedves földszaggal, s a fák, akár hallgatag őrzők, borzongva hajoltak egymás felé. A táj nemcsak a természet őszi búcsúját hordozta – hanem valami mélyebb búcsút is, amit az emberi szív soha nem tud kimondani. Iléna egyedül ült a régi faházban, a kandalló parazsa pislákolva izzott, fénye vörös foltokat vetett a falra. A faasztalon egy boríték feküdt – vaskos, durva papírból, pecsétje mélyvörösen izzott a gyertyaláng táncában. Reggel hozta a postás. Nem volt rajta feladó. Csak egy név: Iléna Vay – mintha valaki a lelkébe látott volna. Órák óta ott volt előtte. Nem merte kibontani. A pecsét valami véglegest, valami súlyosat ígért. A múltja minden…Tovább olvasom…
Lujza mama halála óta senki sem játszott az öreg zongorán, mégsem akartak megválni tőle. Mozdulatlanul állt a szoba sarkában, mintha odaragasztották volna. Még nagytakarításkor sem mozdították el a helyéről. Csipketerítővel letakart tetején virágok zöldelltek. A család lakásfelújítást tervezett, és eladásra hirdették a zongorát. Hamarosan vevője is akadt, aki örült, hogy potom pénzért övé lehet a lehangolódott hangszer. Mindenki elégedett volt, amikor helyéről elmozdították, lábai alól egy-egy lapos kavics került elő. Alig fél centi vastag kavicsokra valaki összekapcsolt szíveket, és két nevet karcolt: Lujza és Péter. Tanakodtak, vajon ki lehetett Péter, hisz a papát Györgynek hívták. Lujza mama sírba vitte titkát.Tovább olvasom…
November elején ritkán süllyed fagypont alá a levegő hőmérséklete, de akkoriban néhány hópihe formájában kaptak korai ízelítőt a földlakók a közelgő télből. Szomorkás, rideg napok követték egymást. Azonban nemcsak a kinti időjárás miatt volt borongós hangulata Annának. Lánya miatt búslakodott. Majdnem felemésztette az a tudat, hogy a még gyermekkorú Nórácskája szíve alatt hordta első magzatát. Három hete őrizték ezt a titkot lányával és az alig nagykorú apajelölttel együtt. A napok gyorsan váltották egymást. Hamarosan fel kellett fedniük titkukat a család többi tagja előtt is, mivel, ha ezt nem teszik, akkor is nyilvánvalóvá válik Nóra testalkatának változásából. Igen ám, de komoly fejtörést okozott, hogy hogyan mondják el a kissé mogorva nagypapajelöltnek a terhesség tényét. Több…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Minden nap, minden veszekedés, szorított rajta egy kicsit. Csengettek, Öcsi szaladt. Az ajtóban a platinaszőke Klaudia, a Barbiek egyik oszlopos tagja állt. Először megdöbbent a kisfiú kerek arca, húzott szeme láttán. Aztán kibukott belőle a nevetés. – Pitypangot, izé Ginát keresem. – Gida, a szobában van és sír – mondta a gyerek, rekedt, mély hangon, úgy artikulálva, mintha gombócok lennének a szájában. – Akarod, hogy megmutassam? Gyere. Kézen fogta Klaudiát, és bevezette. A lány az ágyon ült kisírt szemekkel, duzzadt, piros orral. A vendég alig leplezett fitymálással nézte a szoba két felét elválasztó polcot, a kopott bútorokat. Láthatóan kémkedni jött. – Kölcsön adnád a magyar könyved? Elhagytam az enyémet, és tudod, holnapra meg kell tanulni azt a verset. – Persze. De melyik…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A baráti szakítás egy manapság trendi kifejezés arra, amikor két humanoid jó ideig látszólag sülve főve együtt van, majd egyszer csak az egyikük meg akarja szüntetni a kapcsolatot. Mert: valamiben nem értenek egyet, mert az egyik minden áron életvezetési tanácsadót akar játszani a másik felett, (holott inkább a saját portáján kéne söprögetni), de a másik erre rohadtul nem vevő, mert nem vagytok mindketten egybites divatmajmok és nem szöktetek meg hazulról, vagy mentek el mindketten gályarabnak gyárazni valami szükségtelen méregdrága vacakért, ami amúgy is csak foglalná a helyet, vagy pedig a haver szimplán csak azért dob, mert elértél valami nagyobb sikert, amit ő nem. Ilyenkor az illető látszólag elkezd távolságot tartani, te meg jóhiszeműen azt hiszed nincs különösebb oka, valójában…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Artúr már majd kiugrott volna legszívesebben a bőréből, hiszen annyira várta a Mikulást. Még leveleket is írt neki, melyeket cím, és helyrajzi szám nem lévén egyszerűen csak úgy dobott be a panellakásukhoz közeli takaros, piros színű postaládába, hogy az „Északi Sarkra címezve” – gondolhatták is a postás bácsik: ez a gyerek totál megzakkant, ám amikor látták, hogy bélyeg is van a levélen tanakodni kezdtek, hogy mi legyen az el nem vitt levelek sorsa? Szerencsére volt egy kedves, idős portásbácsi, aki a földszinten posztolt egész álló nap, mint afféle mindenes gondnok, nála hagyták a leveleket, aki azokat készségesen azonnal továbbította is Artúr szüleinek a kezébe, akik aztán nem győztek jókat mosolyogni, hogy gyerekük lassanként tízéves, és még mindig állhatatos, makacskodó módon hisz a…Tovább olvasom…