16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi negyvenes évei elején járhatott, bár ha az ember jobban megfigyelte erősen kopaszodó fején, jóformán néhány árválkodó, ezüstszínbe hajló szőrcsomó emlékeztetett egykori dús hajára. Tizenhat éves, már majdnem önálló felnőtt lányát alig akarta elengedni bulizni, meg diszkózni, hiszen nagyon is jól tudhatta, hogy miféle ócska, sötét, semmirekellő alakok vannak a világban, akikben nemhogy nem szabad megbízni se – de egyenesen tilos velük mindennemű ismerkedés vagy tartósnak becézett kapcsolattartás. – Jaj, apu! Most mit kell ennyit ízélned! – morcoskodott, durcáskodott kissé túlzásba vitt, erősen kisminkelve, és sokat sejtető minikoktélruhát viselő kamaszlánya, amikor már javában készülődött a bulira, mert úgy volt, hogy egyik nagyon jófej csajos barátnője beugrik érte, mert az ősei…Tovább olvasom…
Táncoltál már egy gyilkossal sápadt holdfénynél. A hold fénye szétfolyt a tisztáson, mintha maga is bizonytalan volna abban, mit világít meg ezen az éjjelen. A levegő mozdulatlan állt, csak a fák lombjai suttogtak egymásnak régi titkokat. Ott álltam a fény peremén, és akkor értettem meg: táncolni készülök valakivel, akinek léptei mögött halál jár. A sas magasan keringett felettünk. Szárnyai lassan vágták ketté az eget, tekintete éles volt, könyörtelen. Figyelt. Várt. A magasból minden tisztábbnak tűnt számára – az irány, az ösztön, az éhség. A földön mozdult a préda. Lélegzett. Remélt. A sas sebesen zuhant alá, szemeiben hideg csillogás égett. A pillanat, amikor a karma elérte célját, csendes maradt. Csak a hús tompa engedelmessége hallatszott, ahogy az éles csőr belé mélyedt…Tovább olvasom…
Azon a hűvös hajnalon pici rókagyerekek futottak szabadon. – Apu, menj – nézett rá a rókaanyuka, szépséges arcán virágzó mosollyal. Az apuka csak állt, gyermekeit figyelve, aztán párja szemének csillogását nézve gondolkodott: mit tegyek vajon most? Ott van az a ház, sok kutya, véreb vigyáz. Átsuhanok, árnyék vagyok, nem láttok meg sohasem, csak szemem villog, az arcom nem látjátok soha. Nagy kerítés, nem nagy eresztés, érzem a szagokat, s kikerülöm azokat. Kell valami a gyerekeknek. Lassan, halkan, prédámat keresve meglátom, mit akarok. Megvagy – viszlek haza a gyerekeknek. Hatalmas dörrenés rázza meg az eget – mi volt ez? Semmit sem érzek, de megyek, haza viszlek. Itt az odú, itt az étel. Egyetek, gyerekek, csillog a szemetek, Apu itt van, mindig segít nektek. A szem…Tovább olvasom…