BOHÉM ESTÉK, KARAKÁN BARÁTNŐK

A férfi negyvenes évei elején járhatott, bár ha az ember jobban megfigyelte erősen kopaszodó fején, jóformán néhány árválkodó, ezüstszínbe hajló szőrcsomó emlékeztetett egykori dús hajára.
Tizenhat éves, már majdnem önálló felnőtt lányát alig akarta elengedni bulizni, meg diszkózni, hiszen nagyon is jól tudhatta, hogy miféle ócska, sötét, semmirekellő alakok vannak a világban, akikben nemhogy nem szabad megbízni se – de egyenesen tilos velük mindennemű ismerkedés vagy tartósnak becézett kapcsolattartás.
– Jaj, apu! Most mit kell ennyit ízélned! – morcoskodott, durcáskodott kissé túlzásba vitt, erősen kisminkelve, és sokat sejtető minikoktélruhát viselő kamaszlánya, amikor már javában készülődött a bulira, mert úgy volt, hogy egyik nagyon jófej csajos barátnője beugrik érte, mert az ősei kölcsönadták neki a vadonatúj BMV-jük slusszkulcsait.
– Kérlek, szívem… én csak… nagyon aggódom érted… – próbálkozott megbékíteni lázadó, ellenszegülő lányát az aggódó apuka. Hiszen már születésétől kezdve, amint csak megtette legelső lépéseit a mászókára való mászástól kezdve a biciklizésig és egyéb balesetforrásokig az apuka szinte mindentől igyekezett gondoskodón megóvni lányát, mert azt gondolta, ezt megköveteli gyermeke fizikális és lelki fejlődése. Most viszont úgy tűnt, hogy azonnal romba dől hosszú évtizedek alatt felépített teóriái a gyereknevelésről.
– Na, nem, édes kislányom! Így még véletlenül se mész sehova! Megértetted?! – tért ki kicsit a hitéből, és idegesítette fel magát a csinos, gyönyörű anyuka.
– Jaj, anyucikám! Már mindjárt felnőtt csajszi vagyok! Légyszi, engedd meg… esküszöm mindenre, ami kedves és szent, hogy jó kislány leszek, és nem leszek részeg se, mert utálom a piát… – Kétségtelen, hogy a kamaszlánynak pörgött a nyelve, és meg is volt a magához való esze, és tudta is manipulálni a felnőtteket, ha mindenképp el szerette volna érni, amit igazán akart.
– …Ez a smink is nagyon erős, kislányom! – kötötte az ebet a karóhoz az anya. – Tudod mit? Ha megengeded, hogy rendbe hozzam a sminkedet, akkor elmehetsz, de szigorúan este tíz óráig maradhatsz, egy órával se később! – fogott egy nedves törlőkendőt és máris tisztogatni kezdte lánya arcát, majd kezdte rendbe hozni szolidabb formában sminkjét. A vörös rúzs helyett inkább rózsaszín szájfényt tett szájára, mert úgy vélte, ez máriscsak konzervatív benyomást kölcsönöz.
– Egy másik ruhát is kellene rád adni, mert kilátszik szinte mindened! – esett újfent gondolkodóba az asszony.
– De, anyu! Ez most a legújabb trendi kollekció! Ebben annyira szuperszexinek és dögösnek érzem magam! Biztos hódítani fogok majd a pasik között! – pördült egyet kihívóan saját tengelye körül.
– Hát ez az, édes kislányom! Sajnos ettől félek magam is… – vélekedett az anyuka. – De azért egy kabát biztosan kelleni fog, mert hűvösek az éjszakák…
Alig pár perc múlva, hogy a kamaszlány sminkje szépen rendbe lett hozva, csengettek az ajtón. Az apuka ment ajtót nyitni.
– Tessék! Szia, Alina! – köszöntötte lánya legjobb barátnőjét, aki szándékosan provokatívan rózsaszínűre festette tépett új frizuráját, és kihívó ruhájából kis híján kibuggyanni látszott még fejlődésben lévő, körteformájú melle.
– Csókolom, Pista bácsi! Szandráért jöttem… – jegyezte meg óvatosan, mert tudta, hogy a szülők házában árt betartani bizonyos kényes játékszabályokat. Végül néhány perc múltán felbukkant Szandra is, és sugárzó, csinos lett.
– Szia, csajszim! Annyira örülök, hogy mégsem ráztál le! Akkor mehetünk bulizni?
– Mi az, hogy! Istenien áll rajtad ez a vadító ruci! – gratulált barátnőjének a vadóc, lázadó lány.
– Nagyon köszi! Ez sokat jelent nekem!
– Egy pillanatra, lányok! – szólt az ajtóból még utánuk az anyuka, akinek köszönt a másik lány.
– Ugye mondanom sem kell nektek, ha Szandra nincs itthon este pontosan tíz óra nulla nullára, akkor olyan büntetést kap, hogy egy életre elkíséri! Remélem, világos voltam! – tette parancsolón keresztbe mindkét kezét a csinos, fiatalos asszony.
– Persze! Ne tessék aggódni semmi miatt, Ilcsi néni! Épségben visszahozom!
– És semmi alkohol! Szeretném, ha színjózanok lennétek, amilyenek most vagytok!
– Nyugodtan számíthat rám, Ilcsi néni! Értem én a célzást! – emelte esküre az egyik kezét a lázadó kamaszlány.
– Remélem is! Különben fel is út, meg le is út! Érezzétek nagyon jól magatokat! Vezess óvatosan! – adott búcsúzóul egy kicsit ciki anyus puszit kamaszlánya arcára, ügyelve sminkjére, majd ráadta a kabátot, és megvárta, míg beszállnak a másik lány szüleitől elcsórt BMV-jébe, és elhajtanak.
– Figyu! Nem akarlak csesztetni, de igazán megmondhatnád a szüleidnek, hogy szálljanak le rólad! Független, tökös csajszi vagy, akinek megvan a saját élete, és akit nem kell irányítaniuk! – Szandra barátnője mindig is híres volt szabadszájúságáról, és amint vezetett, és egymás után szedte be kellően nagy sebességgel a kanyarokat, ez valahogy a felszínre került.
– Alina! Te ezt érted! Nagyon jófejek mindketten, de vannak elvárásaik! Az apám annak idején élt-halt volna, ha felveszik a Színművészetire, de helyette tanárnak ment, mert pénzt kellett keresnie! Nagyon sok mindenről lemondtak csakis azért, hogy nekem jobb sorom legyen! Élhetek vissza ezzel.
– O.K. Csajszi, vettem az adást! És mit szeretnél a bulin csinálni?!
– Tudod, van egy jófejnek tűnő srác, a Róbi, aki nagyon bejön, és esetleg arra gondoltam... szóval... tudod...
– Te most hülyíteni akarsz??? – csodálkozott jócskán a másik lány. – Pont azt a szerencsétlen lúzer Róbit nézted ki magadnak, hogy smároljatok, meg szexeljetek! Szánalmas egy ötlet, ha engem kérdezel!
– Alina, légyszi, ne legyél már ennyire genyó! Inkább segíthetnél! Fájdalmas dolog a szex?! – kérdezett rá nyíltan.
– Hát... attól függ, kisanyám, hogy kinek mit jelent a testi, fizikális fájdalom, igaz?! Egyébként nem annyira nagy kunszt, de azért óvszerre minden esetben szükségetek lesz, ha kilenc hónap után gyilkos bálna-pocakkal a gimiben fel-alá sétálgatni.
A BMV valósággal percek alatt ott termett a buli helyszínén. A felkapott szórakozóhely valósággal úgy zsongott, akár egy felzavart, megbolygatott méhkaptár benne sok ezernyi bulizni vágyó, főként kamaszkori fiatallal.
A két csinos kamaszlány egyszerre szállt ki az autóból, és kart karba öltve indultak el a szórakozóhely felé, ahol máris két benga, kigyúrt biztonsági őr állta útjukat:
– Bocsika, hölgyek, de ez a rendezvény ennyire fiatal kiscsajoknak való! – állta el az útjukat az első őr, ravaszkás mosoly kíséretében.
– Na akkor skubizzál ide, tahókám! Vagy beengedsz most rögtön minket, vagy elbúcsúzhatsz a húszezertől, amit megkaphatsz! A választás egyedül csak rajtad áll! – Alina már vette is ki a ropogós, vadonatúj húszezer forintot kistáskájából, és feltűnően meglóbálta ösztönzésképp az őr előtt, aki most – úgy tűnt – jobb belátásra tért, mert azonnal elállt az útjukból, majd kissé megszeppenten közölte, hogy két férőhely azért mégiscsak akad. A két kamasz vígan, jókedvűen besétált.
– Látod, mit tesz egy kis készpénz! – vetette félvállról oda Alina barátnőjének, aki győzött csodálkozni.
A két lány máris a pulthoz lépkedett, és Alina mindkettejüknek rendelt valami alkohollal jócskán dúsított koktélt.
– Hölgyeim! Az italokat csak személyi igazolvány felmutatása esetén tudom kiadni! – közölte velük a jóképű, latinos arcú bármixer.
– Te most szórakozol velünk, csávókám! Micsoda egy faramuci helyzet! – Alina megint belenyúlt a kistáskájába, és rögtön két hamis igazolvánnyal rukkolt elő, majd meglobogtatta a mixer orra előtt.
– Így már jó lesz, faszikám?!
– Természetesen! Jó szórakozást! – adta át a két koktélt, majd ment kiszolgálni a többi vendéget is.
– Látod, csajszim! Csupán csak fellépés kérdése ez az egész! – Alina nagyot kortyolt a koktélba, és látszólag tett az egész világra.
Szandra elsőre félt megkóstolni egy koktélt, mert émelygéssel vegyes hányingerérzet kerítette hatalmába, ha alkohol közelébe került, de aztán meglepően kellemesnek találta koktélját.
– Na, csajszim? Hogy ízlik ez a kis koktélocska? – kérdezte kíváncsian Alinda.
– Hát egészen tűrhető, bár én ki nem állhatom az alkoholt! – jelentette ki Szandra, miközben igyekezett kicsit egyensúlyozni a színes, kacskaringós formájú szívószállal, hogy a szájába betaláljon.
Két kigyúrt, öltönybe bújt férfi szinte azonnal kiszúrta magának a két fruska, csinos lányt, mert most úgy tűnt, mindketten felemelkedtek asztalaiktól, és egyenesen feléjük masíroztak:
– Na, mi a pálya, lányok? Hogy telik az este? – kérdezte az egyik üzletember, spága, méregdrága karórát, és jó vaskos aranyláncot viselt bika nyakán.
– Szerintem egész jól elvagyunk!
– Hát ez szuper! Tudjátok, kislányok, a haverommal arra gondoltunk, hogy meghívánk benneteket egy italra, és esetleg – persze csak, ha ti is jónak látjátok – nyugodtan odaülhetnétek a mi asztalunkhoz! Hogy tetszik ez a felállás?! – Volt valami mohó birtoklási vágy a tekintetében, ami azt üzente: „Cserkéssze csak be nyugodtan a friss pipihúst!”
– Egyelőre itt nagyon jól elvagyunk, de kösz a meghívást, kispajtás! – vágta ki magát Alina.
– Talán kérdezzük meg a szépséges barátnődet is, hogy ő vajon mit szól az ötletünkhöz! – fordult az öltönyös, kigyúrt férfi Szandrához, és mohón vizslatni kezdte koktélruháját.
– Én… inkább a barátnőmmel értek egyet… de még egyszer nagyon köszi… – vallotta be félszeg kislányos hanggal.
– Hát ti tudjátok, csajok, de ha mégis esetleg meggondolnátok magatokat, akkor ott ücsörgünk a haverommal a hátsó V.I.P. boxokban. Bánnátok meg! – tett még egy kissé elcsépelt kísérletet a két kamaszlány megpuhítására.
– Hé, kispajtás! Talán süket vagy, vagy mi a jó franc bajod van neked, mi?! Ha azt mondtuk, hogy köszi, de nem, akkor ezen mi annyira nem érthető?! Talán értelmi fogyatékos vagy, vagy mifene?! – fakadt ki Alina, ám a következő percben máris nagyon úgy tűnt, hogy azonnal megbánta, mert a kigyúrt férfi arcán vészjósló, bosszúszomjas kifejezés suhant át, mintha azt akarná üzenni, itt helyben összeroppantja bárki csontjait.
– Attól tartok, kicsi cicám, te még nem tudod, hogy kivel beszélsz! – villantotta rá egyenesen agyarfogait. – De van egy olyan érzésem, hogy mire véget ér a bulizás, meg fogod tudni…
– Ez most fenyegetés akart lenni, te bögyös Kingkong, mert kurvára megijedtem! – vágta a szemébe a válaszát Alina, és még csak meg se rezzent a hangja.
– További kellemes estét a hölgyeknek! – ezt már a kigyúrt férfi másik haverja mondta, aki belátta, hogy fölösleges balhékeverésre semmi szükség, és inkább visszamentek mindketten a saját V.I.P. páholyukba.
– Látod, kisanyám! Így kell ezekkel a tahókkal bánni! – jelentette ki nem kis melldöngető büszkeséggel hangjában Alina. – Sajnos az ilyen emberek más szóból ritkán értenek! Mindegyik csak az egyéjszakás kalandot keresi.
– Bizonyára…
– De most inkább táncoljunk, és szórakozzunk, elvégre azért vagyunk itt, vagy mifene! – Azzal a kamaszlány szabályosan felrángatta barátnőjét ültő helyéből, és egyenesen a tágas táncparkettre vonszolta, ahol máris ringatózni, dülöngélni kezdte magát a techno, hip-hop és egyéb zenei stíluselemeket felvonultató zenére, és Szandra is igyekezett mindent megtenni, hogy úgy látszódjon, hogy azért jól és felszabadultan érzi magát.
Később aztán rendeltek még jó pár koktélt, és mivel Szandra ez idáig ivott alkoholt, az este közepére már majdhogynem totálisan elázott, és szervezete teljesen felmondta a józanság állapotát. Úgy festett, mint egy folyamatosan ostobaságokat, semmiségeket fecserésző, állandóan mosolygó és persze nagyon is jókedvű lány, aki igenis kimeri mondani saját véleményét bármiről, ha megkérdezik. Hiába! Az alkohol bizony jócskán megtette a hatását.
– Hát, csajszim, te aztán jócskán eláztál! Mit szólnál, ha leintenék egy taxit és szépen hazamennénk?! – kérdezte Alina, akin egy csöppet sem érződött, hogy az este folyamán ivott akár bármit is.
– Lehet, hogy igazad van… kicsit furán érzem magam… – válaszolta, majd egy óvatlan percben lehányta a bárpultot a bármixer srác nem kis megdöbbenésére, aki most nyomban a segítségre sietett, és éppen keze ügyében lévő rongyaival igyekezett feltakarítani a kiadós hányás érzékelhető nyomait.
– Hölgyeim! Minden rendben van? Hogy érzik magukat?! – érdeklődött aggódva, segítőkészen, miközben hevesen törölgetni kezdte az eláztatott pultot.
– Igen, minden rendben lesz, hapsikám! A barátnőm kicsit sokat piált, de mindjárt hazaviszem!
– Esetleg hívjak egy taxit? – vetette fel jó ötlet gyanánt a srác.
– Mi tagadás, az most kurva jó ötlet lenne! – egyezett bele a karakán kamaszlány.
A mixer srác azonnal hívott egy sárga taxit. Még szerencse, hogy pályafutása során rengeteg emberrel kötött kisebb-nagyobb ismeretséget, így pontosan tudhatta, hogy kik azok, akikre az életét és mások életét is nyugodt szívvel rá merné bízni, mert verik át az embert. A taxi tíz percen belül már a szórakozóhely melletti kis utcácskában várakozott utasaira. A mixer srác segített Alinának karon fogni az elázott másik kamaszlányt, és meghagyta taxis haverjának, hogy bánjon úriemberként a hölgyekkel.
– Nagyon köszi a segítséget, hapsikám! – köszönte meg Alina, amint igyekeztek Szandrát óvatosan a kényelmesebb hátsó ülés biztonságába helyezni.
– Örülök, ha segíthettem! Egyébként Máté vagyok! – mutatkozott be a mixer, kezét nyújtva.
– Alina! Én is örülök! – szorította meg a másik kezét, majd a taxi máris elviharzott Szandra szüleinek lakáscímére.
Amikor a taxi megállt Szandráék lakása előtt, Alinának ártott valami fedősztorit rögtönöznie – persze csak –, ha el akarta kerülni a totális beégést, hogy barátnőjét sikerült leitatnia.
Hármat csöngetett. A szülők közül még így hajnali három óra magasságában is ébren voltak, különösen az apuka, aki mindennél jobban féltette lányát. Az anyuka nyitott ajtót, és valósággal alig kapott levegőt a döbbenettől. Még soha az életben nem látta lányát ittas állapotban, most pedig úgy nézett ki Alina karjai közt, akár egy kifacsart mosogatórongy.
– Hát mi? Hol jártatok?! – kérdezte karba tett kézzel.
– Ne tessék haragudni ránk, Ilcsi néni, de bulizni voltunk egy menő szórakozóhelyen, és Szandra megkóstolta egynéhány alkoholos koktélt, aztán… szóval… tetszik tudni… kissé elázott, és a fejébe szállt… – próbált tapintatosan fogalmazni, de más egyéb szerencsére történt, és legalább nem sérült meg senki.
– Á, értem! Nos, nagyon köszönöm a segítségedet, Alina! A többit majd elintézem! Most hazamehetsz! Üdvözlöm a kedves szüleidet is! – az anyuka igyekezett gyöngéden, óvatosan átkarolni félig kómás, másnaposnak kinéző kamaszlányát, és óvatosan bevinni a lakásukba. Alina pedig ki tudja, hova ment a furcsa este után.
A gondoskodó anyuka azonnal levetkőztette, és pizsamába bújtatta lányát, majd azonnal ágyba dugta és betakargatta. Az alkohol utóhatását is jobb, ha kialussza kamatostul az ember, és majd holnap kiadósan elbeszélgetnek. Egyelőre még döntötte el, hogy kamasznak való beszélgetés lesz-e vagy érett felnőtt nőnek való mondandó. Úgy vélte, maradjon csak meg a kettő közötti kényes átmenetnél.