Írta:
Garami Nelli
📅 2025. 12. 19. 15:06
Élet
❤️ 0
👁️ 11
A férfi már másfél órája gyalogol. Kitartóan rója az utcákat. Egy faluszéli ház előtt megáll, kifújja magát. Bemegy. Jó fél óra múlva kilép a házból, kezében egy demizsonnal. Hazafelé indul, újabb másfél óra gyaloglás áll előtte. Itt-ott megáll, iszik néhány kortyot a borból, aztán folytatja útját. Az út felénél tart, leül egy útszéli kőre, nagyokat húz a demizsonból, aztán ballag tovább. Dombra felfelé vezet az útja. Mire felér a dombra, alig marad jártányi ereje, dülöngélve lépdel, szemmel láthatóan már eléggé kapatos. Megáll, zsebéből elővesz egy gyűrött cigarettás dobozt, kihúz belőle egy szál cigit. Újból benyúl a zsebébe, gyufát keres. Egyszer csak megszédül és legurul a lejtőn. Útközben a demizson dugója kilazul, s emberünk tátott szájjal bámulja, amint az itóka végigömlik lefelé a…
Tovább olvasom…
Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 04. 26. 19:05
Élet
❤️ 2
👁️ 14
Csaszi András, nyugalmazott, aranykoszorús órásmester, végignézett az ünnepi terítéken. Szögletes, ráncoktól barázdált arcán elégedett mosoly ült. A lakomához minden előkészítve, a torta, tizenhárom gyertyával, a hűtőben várja végzetét. Még egy kanalat egyenesre igazított, mikor megcsörrent a régi, tárcsás telefon.
– Te vagy az, fiam? Minden kész. Mikor értek ide?
– Nem tudunk menni, apa. Egy ellés hamarabb indult, mint vártam.
– Mikor tudtok jönni? Ne felejtsd el, hogy a gyereknek ma van a születésnapja.
– Talán karácsonyra eljutunk. Addig teljesen be vagyok táblázva.
– Karácsonyra? Július van! A fiú mindig itt tölti a nyarat. Erre készül egész évben.
– Sajnálom, apa. Adom Bercit.
– Szia, Tata – hallotta recsegve az öregember unokája hangját. – Mondtam a fiadnak, hogy el tudok már…
Tovább olvasom…
Írta:
Vinczai Virginia
📅 2026. 04. 27. 17:26
Romantikus
❤️ 1
👁️ 4
Fél percbe se tellett, máris rájöttem, hogy a fia van itt. Mikor odaértem hozzá, rögtön elvette a cuccaimat, és elindultunk a kocsihoz.
– Szia, Ákos vagyok – mutatkozott be.
– Én Kata. Hogyhogy nem apukád jött értem, azt mondta, ő visz el?
– Igen, de közbejött valami. Ha nem bánod, akkor egy 19 éves fiúval utazol. – A szeme huncutul csillogott, ebben a pillanatban olyan hevesen vert a szívem.
– Őőőö... Nem, dehogy nem.
Odaértünk a szürke Opelhez, betette a csomagokat, és már indultunk is a cél felé.
– Mesélj magadról, kedves!
– Azt viszont nem mondtam, hogy nagyon régen voltam utoljára lovak közelében, és valószínűleg az elején kell segítség. Amúgy mindent megcsinálok, csak gyakorolnom kell.
– Nem a teljesítményedet kérdeztem, hanem hogy milyen vagy. – Olyan nyugodtan mondta és…
Tovább olvasom…