Az érzelmes novellák világa az emberi lélek legfinomabb rezdüléseit mutatja meg: a vágy, a fájdalom, a remény, a sebezhetőség és a gyógyulás pillanatait. Ezen az oldalon olyan mély érzelmeket megidéző történeteket gyűjtöttünk össze, amelyekben minden mondat egy apró felismerést hordoz. Ezek a novellák segítenek megérteni önmagunkat, visszatalálni a belső csendhez, és új fényben látni mindazt, amit a szív őriz.
A léleksimogató, megható novellák között találsz örömteli, elgondolkodtató és fájdalmasan szép történeteket is – olyan írásokat, amelyek megállítanak egy pillanatra, és hagyják, hogy a saját érzéseid is felszínre kerüljenek. Ha érzelmekben gazdag irodalomra, mélyebb önismeretre vagy lélektani töltetre vágysz, jó helyen jársz.
A léleksimogató, megható novellák között találsz örömteli, elgondolkodtató és fájdalmasan szép történeteket is – olyan írásokat, amelyek megállítanak egy pillanatra, és hagyják, hogy a saját érzéseid is felszínre kerüljenek. Ha érzelmekben gazdag irodalomra, mélyebb önismeretre vagy lélektani töltetre vágysz, jó helyen jársz.
…és tűnődöm az érzéseimen… Vajon ez az az érzés, ami repülni hívja lelkem minden alkalommal, ha ránézek? Hm. Eszembe jut sok emlék… Arcát érintve, simítva még mindig szökken egyet a testem képzeletben, s máris oltalmába fogadja minden tagom egy bizsergető, lágy érzést, és kiáltom! Szinte örömóda, ahogy szólok: – Szeretlek! S mondanám a szavakat sorba, de nem tudom. Bénulás és aléltság tart fogva, szinte szédülök, és igen, emlékszem… Az utcán sétálva, amikor még csak figyeltem őt, pajkos incselkedésem volt a gondolattal: – Mi volna, ha szeretném? Ha enyém lenne? Csak az enyém. Bár még nem tudtam, de az égi esküvő készülőben volt már a megírt sorsban. Hm. Szemtelen szempár, érzéki ajkakon csacsogó szavak játékában a bűvölet rabjává lettem. Lélektáncával mágikus koszorút font…Tovább olvasom…
Az én kis mesélnivalóm ma arról szól, hogy azt gondoltam, idén én leszek a legelveszettebb felnőttkorú, félárva gyermek karácsonykor. Halk és visszafogott készülődés jellemez idén. A lelkem minimális szinten megtagadja a karácsonyt, csak hogy lelkem hegedő sebei ne szakadjanak fel jobban. Testen kívül elmélázva nézem a rohanó embereket, amint fejvesztve kapkodnak a tökéletes karácsony reményében. Apró dolgokkal kosaramban szinte szégyenkezve állok be a kígyózó sorokba, ahol a többiek tülekedve, ingerülten, roskadozó bevásárlókocsikkal tolakodnak. Én csak révedek a gondolataimban: milyen szép volt tavaly, milyen szép volt pár éve, de még szebb, mikor gyerek voltam, és csak annyi volt a dolgom, hogy örüljek és boldog legyek. Felnézek: vajon haladt-e a sor? Hangos szóváltást…Tovább olvasom…
Koppenhága utcáit hó borította, és a karácsonyi fények halk táncot jártak a kövön. Az árvaház apró ablaka mögött Netti, az árva kislány, ült. Szíve mélyén egyetlen vágy élt: egy család, amelyhez tartozhatna, és akivel megoszthatná a szeretetet. A gyertyaláng halványan világította meg arcát, és a kandallóban ropogó tűz hangja adta csak a csendet a téli éjszakában. A kislány kezében egy titokzatos levelet szorongatott, amelyet éppen a párnája mellé hagytak. Csak ennyi állt rajta: „Ma este ne félj, valami csodás történik majd.” Netti szíve hevesen vert, és bár nem értette, ki küldte, valami meleg érzés futott végig rajta. Talán ma este megtörténik az, amiről oly rég álmodott. Ahogy az óra az éjféli harangot kondította, halk kopogás hallatszott az ajtón. Netti remegve lépett az ajtóhoz…Tovább olvasom…
Az utóbbi napokban mintha valami szokatlant tapasztalt volna Borisz viselkedésében. Elhatározta, hogy legközelebb jobban megfigyeli, de aztán valahogy nem került sor erre. Napközben alig látta, de nem aggódott miatta. Július közepe lévén a nagy hőség miatt ez egyáltalán nem volt meglepő. Mégis idén, amikor a hőmérő szála a negyven fok közelébe kúszott fel nem volt könnyű elviselni a gyilkos hőséget. Ember és állat is, ha tehette nem mutatkozott a szabadban. A nagyobb városokban az emberek, lakásuk légkondicionált helységeinek oltalmát élvezve próbálták függetleníteni magukat a kinti hőmérséklettől, vagy légkondicionált épületek zárt és a hőség ellen védett tereibe menekültek. Faluhelyen hűvös szobák mélyén kerestek menedéket, de a légkondicionáló berendezések használata már itt is egyre…Tovább olvasom…
A tű, amely minden sebet összevarr. Az én sérülésemnek is csak egy ilyen varázslatos eszközre lenne szüksége. A szívem darabjait összefoltozni, amit ő széttört. Nem kellettem már többé neki. Kinek a kezében lehet a szívem sorsa? Kinél lehet a szívemhez való tű? Lehet, sose tudom meg. Elkeseredett életem utolsó reménye. A legmélyebb szakadék szélén állva lépett Boldizsár az életembe. Hátrahúzott a szakadéktól, megmutatta, milyen az élet szeretettel teli, napos oldala. A varázslatos tűvel a szívem minden fájdalmát összevarrta. Ő lett az én mentsváram, a megmentőm. Megmentett saját magamtól. Ő az én életem legfontosabb szereplője. Ő lett a mindenem örökre, feltétel nélkül.Tovább olvasom…
A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó Nap kíméletlenül elbánt velük. Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölelő kerítés felé. Elsőként Pihe, egy fehér, tömött bundájú, kisebb szürke foltokkal tarkított kismacska dugta át a fejét az egyik kerítésoszlop melletti résen. Egy pillanatra összeszűkült szemmel felmérte a terepet, majd átpréselte magát a lyukon. Őt követte testvére, Zorro, akinek koromfekete bundáján csak elvétve találni fehér foltot. Arcán mókás fekete álarcot viselt, mely kiemelte sárgán villogó szemét. Harmadikként a falkához tartozó, hasonló korú kölyök, Dobby csusszant át a kerítésen. Színe hasonló volt Pihéjéhez, azonban az ő…Tovább olvasom…
Reggel volt, de a szoba még éjszakát hordott. Az ablak függönye mögül arany fény csorgott, lassan, óvatosan. A lány az ágy szélén ült, fejét tenyerébe temette, mintha ott rejtezne minden válasz. Gondolatai súlyosak voltak, mint a levegő vihar előtt. Emlékek kopogtak benne: kimondatlan mondatok, elhalasztott döntések. A csend nem vigasztalta, csak figyelte. Aztán felállt. A fény megérintette a vállát, és egyetlen lélegzetben megígérte, hogy ma nem marad sötétben. Mert hitt benne, hogy a nap lassan türelmet tanít, sebeket csitít, és új irányt rajzol a félve induló szívnek, amikor végre meri választani önmagát a hallgatás helyett, csendesen remélve holnapra valamivel könnyebb reggelt.Tovább olvasom…
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket - és szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt. De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik. Ő, pedig mondá: „Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét, de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyon az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen. Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy…Tovább olvasom…
Az érzelmes novellák mellett érdemes felfedezni azokat a történeteket is, amelyek más módon mutatják meg a lélek útjait: a szerelem örömét és törékenységét, az élet váratlan fordulatait, a nosztalgia múltidéző melegségét vagy az önismeret lassú, belső épülését. Ha szereted a mély, átélhető és lélekre ható prózát, nézz körül más, érzelmekben gazdag kategóriáink között is.
Kapcsolódó témák:
Romantikus, Szerelmes, Élet, Nosztalgikus, Önismereti, Dráma, Kortárs
Kapcsolódó témák:
Romantikus, Szerelmes, Élet, Nosztalgikus, Önismereti, Dráma, Kortárs