A dráma novellák világában minden történet egy apró, mégis sorsfordító pillanatot ragad meg: amikor az ember szembenéz önmagával, a múlttal, az elengedéssel, a kimondatlansággal vagy éppen a döntései következményeivel. Ezek az írások mély érzelmeket, emberi konfliktusokat, lélektani fordulatokat és valóságos élethelyzeteket mutatnak be – őszintén, hitelesen és megrendítő erővel.
A drámai történetekben a hétköznapok apró törései éppúgy helyet kapnak, mint a nagy sorsfordulatok: családi ellentétek, veszteségek, sebek, amelyek gyógyulásra várnak, vagy éppen kapcsolatok, amelyek a szakadék szélén egyensúlyoznak. A Múzsák Könyvtárában található dráma novellák nemcsak megérintenek, hanem gondolkodásra késztetnek, és sokszor olyan igazságokat mondanak ki, amelyeket mások nem mernek.
Ha olyan történetre vágysz, ami mélyre megy, érzelmileg felkavar, vagy olyan kérdéseket feszeget, amelyek velünk maradnak a lap bezárása után is, akkor jó helyen jársz. Merülj el a dráma erejében, ahol a szó valódi jelentőséget kap, és minden érzelem súlyt hordoz.
A drámai történetekben a hétköznapok apró törései éppúgy helyet kapnak, mint a nagy sorsfordulatok: családi ellentétek, veszteségek, sebek, amelyek gyógyulásra várnak, vagy éppen kapcsolatok, amelyek a szakadék szélén egyensúlyoznak. A Múzsák Könyvtárában található dráma novellák nemcsak megérintenek, hanem gondolkodásra késztetnek, és sokszor olyan igazságokat mondanak ki, amelyeket mások nem mernek.
Ha olyan történetre vágysz, ami mélyre megy, érzelmileg felkavar, vagy olyan kérdéseket feszeget, amelyek velünk maradnak a lap bezárása után is, akkor jó helyen jársz. Merülj el a dráma erejében, ahol a szó valódi jelentőséget kap, és minden érzelem súlyt hordoz.
Hetek óta készülök erre az utolsó fellépésemre. Mindent alaposan átgondoltam. Többé nem bánt engem senki. Nem leszek senkinek sem a játékszere. Egyszer s mindenkorra véget kell vetni ennek az egésznek. Sokat gondolkodtam, mitévő legyek. Annyi minden megfordult a fejemben. Végül erre esett a választásom. A napot is alaposan elterveztem: ma van a férjem születésnapja. Férjem? Ah, pontosabban ő csak egy férfi, akivel egy lakásban élek… Úgy élünk egymás mellett, mint két idegen. Lassan lépkedek a város sötét utcáin. Félórás séta után elérem célpontomat, a hidat. Felmegyek, körbenézek. Alattam zúg a mély, fekete víz. Sokáig nézem a gyilkos folyót. Didergek. Nézem, egyre csak nézem a vizet, a partot nyaldosó hullámokat. Újból felteszem magamnak a hónapok óta foglalkoztató kérdést…Tovább olvasom…
A kert felől hűvös, nedves levegő szivárgott be a dolgozószobába. A nyirkos hideg megült a szobán, nemcsak a tárgyakon - a könyvespolc szélén, a gyűrött ágytakarón, a lámpa fénygömbjén – hanem egy láthatatlan rétegen, ami elválasztja a gondolatot a kimondott szavaktól. Virginián már rajta volt a kabát, a mozdulat ahogyan a gombokhoz ért, túl lassú és óvatos volt, mintha minden minden érintéssel búcsút venne valamitől. Az idő megállt egy pillanatra, ezekre a képkockákra Leonard később így emlékezett. Talán volt ami kiesett az emlékezés szitáján, de a lényege megmaradt. Leonard aggódva: – Fázol. Várj, hozok még egy sálat. Virginia különös, alig észrevehető mosollyal nézett rá, mintha valami távoli gondolat érintette volna meg. A férfi szavai még mindig próbálták visszatartani. Igen, ez…Tovább olvasom…
16+ –
A mű felnőtt témákat, érzelmileg megterhelő helyzeteket, valamint időnként erősebb nyelvezetet tartalmaz, ezért 16 éven aluli olvasóknak nem ajánlott.
„Itt az ideje tudomásul venned, öreg harcos, hogy vénülsz! Bizony ám! Hiába is húzod az orrod, vagy vágsz grimaszokat a tükörben, mely eddig még sosem hazudott neked!” – a férfi erősen gondolkodóba esett. Lehetséges, hogy tényleg eltelt már ennyire az idő, mióta kibújt a jó öreg anyaméh otthonos és kényelmes fogságából, alig kilenc hónappal azután, hogy megszületett. De hát ez nem egy átkozott Fitzgerald-féle sztori, amit később, naná, hogy megkapja az Oscar-díjat, méghozzá bravúros szereposztással és zseniális stábbal. Ez is csak Amerikában fordulhat elő. Nem ez itt most a masszív valóság. Még egy utolsó simítás a frissen borotvált arcon; mintha a borotválkozás nyomot hagyott volna. Szinte azonnal észre lehetett venni, hogy néhány rakoncátlankodó szőrtüsző máris begyulladt, mintha…Tovább olvasom…
Kilencvenes évek, lakótelepi ház. A legtöbb nő otthon van; háztartást vezet, vagy épp gyereket nevel, a folyosón teregetnek, paprikás krumpli illata száll bele a frissen szárított ruhákba. Közvetlen kapcsolatunk a szomszédokkal elkerülhetetlen: a folyosón elhaladva benéznek az ablakunkon. Anyám ezekben az években még kész bármilyen csevegésre a mai időkről és erről a felfordulásról, amit nekünk nem magyaráznak meg. Hűvös a lépcsőház, ami itt ritkaságszámba megy. Apám egy másik lakásban él, új nője van. Havonta megyek látogatóba, olyankor az új nő affektálva beszél, neki nincsen gyereke, és azt hiszi, hogy teljesen hülye vagyok. Anyu mindig megkérdezi, hogy mit mondott az a nő, ez a téma nagyon izgatja, ezért mindent el kell mesélnem. Az a nő festett szőke, magas sarkút hord, és nem…Tovább olvasom…
A félárva kisfiút mindenki csak Kócosnak hívta. Kis kobakján összevissza repkedtek a hajszálak, s valóban úgy tűnt, mintha mindig kócos volna. Szegény Kócos állandó gúnynak, csúfolódásnak volt kitéve. Főleg, mióta édesapja meghalt. Anyukája egyedül maradt a négy gyerekkel. Kócos tízéves volt, ő volt a legidősebb a négy testvér közül. Ő lett a nagyfiú, aki most már felelősséggel tartozik kistestvéreiért, legalábbis édesanyja állandóan ezt mondogatta neki. Kócos igyekezett ennek eleget tenni, de nem minden sikerült úgy, ahogy azt édesanyja szerette volna. Gyakran kapott szidást, de lassan már ezt is megszokta. Hogyan is tudna Kócos édesanyja komoly elvárásainak megfelelni? Elvégre ő még csak egy tízéves kisfiú. Kócost csúfolták az iskolában és az utcán is... S hogy miért? Csak úgy…Tovább olvasom…
Már megint a csokifagyikat zabálja a sarkig tárt hűtőben. Folyamatosan anyja duruzsoló szavai jutnak az eszébe: „Édes kislányom! Mikor nyugszol már bele, hogy te sosem leszel szépségkirálynő!” – már nem csupán az adott szituáció borítja ki, idegesíti fel, de már eléggé hosszú idő óta is valósággal megundorodott talán saját magától is, hiszen egész eddigi életében azt kellett hallania és tapasztalnia, hogy senkire sem számíthat, egyedül csakis saját magára. Még jócskán emlékezett arra, amikor a volt pasija, Sanyi szinte nyálcsorgatva bámulta őt a kis kertvendéglőben, ahogy eszegeti a nutellás krémmel töltött palacsintát, és mikor szája szegletében megjelent az első csokifolt, Sanyi gyöngéden közelebb hajolt, és bizsergetően lecsókolta róla az édes ízt. De akkor miért hallotta meg…Tovább olvasom…
16+ –
A mű nyelvezete és erőszakos jelenetei miatt 16 éven aluli olvasók számára nem ajánlott.
Ez nem afféle csihi-puhi volt, mint a legtöbb sziruposan elkészített hollywoodi akciófilmben, ahol – tudvalevően – csupán csak a főszereplőn vannak apróbb-kisebb, szinte karcolásértékű sebek. Nem, ez azért masszív, alvilági bunyó volt, amit rendre kivétel nélkül mindig vadbarom emberek kezdenek el, akik önmagukat is utálják, megvetik, és ha nekik nem úgy alakul saját életük, ahogy szeretnék, hát akkor már más se kaphasson ebben semmilyen lehetőséget. Ropogott a csont, fröccsent a vér – főként az ajkakból serkent ki bőségesen. Mint minden, ez is egy pitiánernek látszó, aprócska szóváltással kezdődött a Szent István körúton, a Vígszínházhoz közel, melyre a pesti bohém éjszakában még mindig nem lehetett az emberek többsége eléggé felkészülve. Dobek Richárd szabályosan nem tűrte el…Tovább olvasom…
Lívia tökéletesen meg volt róla győződve, hogy talán örökre benne ragad a tanárkodásban. Pedig – ha valamely szakma –, akkor a pedagógusi pálya mostanság csöppet sem kecsegtetett előléptetési lehetőségekkel. Már ha az előléptetési lehetőségek címszó alatt a jutányos órabért és a megfelelő jövedelemkiegészítést értjük, vagy egyáltalán azt a fajta különleges szakmai, emberi megbecsülést, ami miatt a következő generáció szemében egyáltalán vonzó lehet ez a hivatás. Még jócskán élt benne az eleven emlék, amikor a legelső tanári munkanapját elkezdte: halhatatlan buzgalom és szorgalom élt benne, és úgy tekintett önmagára, mint aki egy szép napon – ha törik, ha szakad –, akkor is el fogja érni, hogy az iskola, ahol állást vállalt, messzemenően kiemelkedhessen a többi közül, és diákjaiból…Tovább olvasom…
A dráma novellák mellett érdemes felfedezni azokat a kategóriákat is, amelyek az emberi lélek finom rezdüléseit, a kapcsolatok mélységeit és a mindennapi küzdelmek láthatatlan történeteit mutatják be. Ezek az írások segítenek megérteni a döntések súlyát, a kimondott vagy kimondatlan érzelmeket, és azt, hogyan formál minket minden fájdalom, veszteség vagy éppen remény.
Ha közel áll hozzád a letisztult, érzelemdús irodalom, nézz körül más, drámai hangulatú témáink között is:
Kapcsolódó témák:
Önismereti, Érzelmes, Nosztalgikus, Élet, Romantikus, Misztikus, Rejtély
Ha közel áll hozzád a letisztult, érzelemdús irodalom, nézz körül más, drámai hangulatú témáink között is:
Kapcsolódó témák:
Önismereti, Érzelmes, Nosztalgikus, Élet, Romantikus, Misztikus, Rejtély