Múzsák Könyvtára

Forrás: Pinterest

Több vagy, mint a hang,
Kinek árnyéka bennem megreked.
Egy szenvedélyes szó,
Mi bennem ünnepli neved.

Több vagy, mint egy gondolat,
Árnyéka bennem olykor átsuhan.
Egy régi, ismert mozdulat,
Elillan, bennem mégis súlya van.

Több vagy, mint egy idegen,
Megtörtél bennem mindent, amit lehet.
Elfúlt az idő, zöld hajtásom utat tör az égig,
A fakó ösvény mégis olykor tehozzád elvezet.

Több vagy, mint bárki más,
Ki nesztelen csillogó csapáson jár.
Ott hátul lépted valahol elmaradt,
Küzdesz villámaiddal a csillagsúlyú ég alatt.

Mégis az vagy ki voltál, sarkon fordulsz,
Vissza onnan rám nevetsz.
Csak a gyávaság fonta nyakad köré
Az elnyűtt, felrostozódott némaság- kötelet.

Mert nem vagy más, tenyerembe rejtett égi fohász,
Nem látja, nem hallja senki, suttogó csendben osonva jár.
Majd egyszer, ha lehull fentről az ég,
Meglepődnek majd, ha zuhanni kezd,
Összes kincse nagy robajjal földet ér.

Napfény csillan széttört darabjain,
Majd örömtáncot lejt rajta a puha éj,
Fénye ott tündököl majd millió tenyérben,
Nem lesz majd többé a világon senki szegény.

Hozzászólások (3 darab)