A szenátus éneke AD 250

Tereld a népet könnyű hírekkel,
ne lássák, mi jár a szálló felhőkkel.
A bulvár csillog, s míg a szív remeg,
a valós gond csak csendben lepereg.

Kelts félelmet, s adj megmentőket,
ki elűzi a képzelt rémeket.
Ha fél a nép, sehol nem ért semmit,
örömmel adja örök jogait.

Súgd fülükbe: „rossz jöhet a mára”,
s közben érkezhet a megszorítás ma.
Ha lassan jön, nem fáj annyira már,
sőt hálás is lesz, hogy még nem sivár.

Mondd: „ez mind a jövőért történik”,
gyermekeinkért, akik megélik.
Az ember hisz, s ha fáj is a jelen,
remél, míg él, hiába meztelen.

Ne hagyd, hogy kérdezzen vagy gondoljon,
beszélj hozzá, mint egy gyermekhez folyton.
Csak kevés, egyszerű, rövid mondat,
így lesz a nép szelíd, fakó tudat.

Ne az észhez szólj, hanem a szívhez,
az érzelem gyorsabban meggyőz, mint ez.
Aki sír, az már tovább nem kérdezi,
mert az ígért boldogságát követi.

Az iskola legyen gyenge, üres,
ne tanítson, legyen díszes, nemes.
A tudás veszély, túl sokra vihet,
a butaság meg ételért szeret.

Okosság lesz ferdített hírekben,
s támogasd azt, ki hazudik szebben.
Hallgattasd ki igazat mondana ,
s pénzzel fojtsd el, mielőtt szólhatna.

Töröld ki bennük az egyéniséget,
s tanítsd meg, hogy a nyájban van élet.
Aki más, az fél, s ha szégyen éri,
bujdokol majd, s többé nem kérdezi.

Ismerd az egyént, mint ő önmagát,
gyűjts róla mindent, tudd a mondatát.
S ha kérdez, tagadj, s mutass nagy célt,
melyért érdemes élni s tűrni még.

A római szenátus éneke – Kr. u. 250, Decius uralkodása idején

Kr. u. 250-ben, Decius császár uralkodása idején a Római Birodalom válságokkal küzdött: járványok, külső támadások, belső feszültségek és vallási üldöztetések formálták a mindennapokat. A szenátus, bár hatalma megkopott, még mindig a birodalmi rend látszatát őrizte. E vers egy elképzelt, de korhű hangon szólal meg — mintha egy szenátor titkos jegyzete lenne, aki felismerte a hatalom valódi eszközeit, és versbe rejtve hagyta hátra tanúságtételét az utókornak.

Ez a vers a 134. verses könyvem utolsó verse.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.