Bocskai unokája vagyok

Mahler Csaba

A rónaság csöndjén szikra lett az ég,
A föld alól egy szótlan nép beszélt.
Vaskenyér íze volt a hallgatás,
s a szélben égett minden lázadás.

A rög alatt rég izzott a harag,
mint csontig tört napból fakadt vérpatak.
Egy ember állt a tört idők fölött,
kiben a magyarság lángoló szíve dörgött.

Nem trónért kelt útra a forrongó had,
csak igaz szóért, mely tiszta és szabad.
A hajdúk lépte rengette meg a tájat,
mint ítélet, mely csillagokból támadt.

Míg vérbe hajlott a sötét végzet,
Bocskai lelke a fényben feléledt.
Egy ország hagyott maga után romhalmazt,
Amit Isten hatalmas karjával oltalmaz.