Érkező Lélek!

Lehullt tobozokkal már,
játszik a görgetős szél.
Roppanós jégtócsában,
toporog fájdalmában,
Szürke, a rozzant kordéba,
fogott öreg szamár.

Minden ina merev, feszülő,
reszket az ősz pára.
Lövell tág orrlyukából,
mint gőzsíp, pöffentő,
tör elő a ködfelhő.

Esteledik, a csillagok kémlelik,
mint birkózik a tél a tájjal,
gazda a fenyőt igazgatja,
rögzítőkötelét szorítja,
súgva nógatja jámbor társát,
sietni kell, szedje már a lábát.

Mennek csendben ketten,
az ember, a csacsi.
Faluszélről fényt látnak,
holdfény mosolyog,
az égnek szelíden alája,
felkacsint, verődik a templom,
időktől zaklatott tornyára.

Vonuló lárma szalad eléjük,
örvendező, vidám népek,
tánccal dacolva a szélnek,
ragadják a fura fogatot,
a fenyőt, vállukon énekelve,
viszik, repítik illendő helyére,
a közösség főterére.

Faragják, állítják a délceg fát,
favágó simogatva itatja pajtiját,
büszke a hű szürkére.
Csillagok táncolnak föléje.
Járják körül a fát szorgos kezek,
kerülnek elő gyertyák, díszek,
füzérek, édes, apró mézesek.

Gyertya lobbantja füstből lángját,
illatos bor kérlelőn gőzölög,
a bögre is a köreit járja.
Meghitt áhítattal várják,
nagyok s kicsik,
az angyalhangú éjszakát.

Piros arcú gyerekeknek,
a Királyról, Jézusról regélnek.
Minden kész már a Hálára,
a szívek mind rég kitárva,
eme kegyelemcsodára,
hogy Kisded érkezett,
mennyből a világra!

Jézus Krisztus, a Megváltó!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.