Lepkeszárny

Ameddig a pillangó szárnya rebbent,
Addig pihentem hűs kebleden.
Csillogása, színe is de szép volt,
Láttára beleremegett az égbolt,
De a szerelem elrebbent hirtelen.

Elszálltak az apró pilleszárnyak,
Vágyainktól reszketeg ma is a határ.
Felröppentek, megcsaltak az álmok,
Elbírnak-e a vékony lepkelábak?
Vajon jönnek -e még, vajon megtalálnak,
Ha nem repteti szárnyuk többé a szél?

Ma ömlik az eső, de nincs felettünk födél,
Remegve vágynak szállni még a szárnyak,
De ázott létük többé nem remél.
Hiába volt végtelen lebegni mámor kebleden,
Ma már a pillanat csak jóleső, pihentető emlék.
Járni kell tudni, ha már a szárny bilincs,
De hiszem, gyalog messze még a cél...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.