Háborog a Föld

Kirabolt hegyek, kifosztott Föld.
Utat törő víz, falvakat betemető
Földomlások, olvadó jéghegyek.
Mondd, ember, mit tettél?

Földanya háborog szerte a világon.
Romba dől lassan egész világunk.
Ezt tetted, ember, megástad sírodat.
Magad alatt vágod, már korhadó fádat.

Szétraboltad természeti kincseit.
Miért kell mindig több és újabb?
Most nézd, nézd csak művedet.
Miért, ember, mondd, miért?

Nézd, ahogy a víz hömpölyög,
nincs, mi visszatartsa.
Házadat föld lepi el, betakarja,
mint hegy lábát a hajnali ködpára.

Tűzvész pusztít, vihar tombol,
Sivatag van, ahol termőföld volt.
Mérget okádó kémények,
merednek fel az ég felé.

Ha felemeled fejedet, láthatod,
ahogy az égen fehér utak futnak.
Ember, mindent tönkretettél.
Büntetlenül nem tehetted,
ugye tudtad?

Föld alá épített bunkerod nem ment meg,
Földanya haragjától. Csitul majd haragja?
Talán, de nem most.
Haragja oly mély, akár a tenger.

Talán felébredsz, rájössz, ember,
Hogy hatalmad eltörpül.
Nem lesz kegyelem nektek,
ti hatalmasoknak hitt törpe óriások.
Nézd, e valaha volt gyönyörű világot.
Mit romokban temet kapzsiságod.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.