Ebek hercege

Arany, bronzsárga
nemes kabátján ezüst
ragyogás a Nap
halvány téli sugara.
Szemében platinafény:

A jég tükrében
tisztánlátást sugalmaz,
amely mintha a
világ minden kérdését
meg tudná válaszolni

Szamócavörös
Jégkrém alakú nyelve
körül mosolya
húzódik, mint cukormáz
a mézeskalácsházon:

Mint vörös zokni
melyet édességekkel
töltöttek tele
Oly alakban érinti
harmatosan arcomat

Füle betakar
fejem búbjánál akár
Jézust Szűzanya
lágyan simító keze
tevődik rá finoman

Átkarolva őt
dús kabátjába túrok:
karom egészét
mint almát a karamell
s a fahéj befedi

Két mellső lába
visszakarol belém
lényünk egyesül
egy jó hosszantartó nagy
forró ölelés által

Kacagó szélként
suhan vele az idő
ám mégis megáll
hogy mély nyomot hagyjon az
együtt töltött perceknek
végtelen, varázslatos
emlékmezején

Ebek hercege
Boris von Leonberg, meg-
babonáz és mint
gyermek az ajándékot
bárkit magával ragad

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.