A hallgatás arany
Norbert Farkas
Olyan csendes vagy. Mondják ezt sokan. Csak arra nem gondolnak, hogy ennek oka van. Meg hogy valamit, bármit mondjál, kérlek, adj egy falatot magadból a népnek.
Nincs kedvem beavatni senkit abba, hogy hogy élek, a lenézésből, ítélkezésből kösz inkább nem kérek. Nem tudhatod, hogy a helyemben mikor miért mit és hogy tennél, mert ha volt is előző életed, az enyémben még nem éltél.
Miért mondjam el bárkinek a gondomat, mikor csak rátenne arra még nyolc lapáttal, ha valaki kioktat. Érdemes-e bárkivel bármit megosztani? Amint sikeresebb leszek valakinél, mindenkinek el fog rólam mindent kotyogni.
Még jó, hogy dögunalmas vagyok és aligha akad bármi, amit magamról megoszthatok. Mondjuk nem mintha nem lennének ott az álhírek erre az esetre B tervnek.
Ha meg valami gondom van, arról sem muszáj az embereknek tudni, nem akarok senkit sem terhelni. Mert feltételezem megvan a maga keresztje. Kíváncsi vagyok, hányan gondolnak még erre.
Ha netán szigorúan azért, mert én úgy akarom, mégis elmondom, hogy mizu, akkor csak szimplán hallgasson meg, akinek ideje van és teheti, azzal lehet többet tudna segíteni.
Persze ez így valószínűleg túl egyszerű lenne. Hisz minek ellenség, ha vannak barátok, nemde? Mondjuk akkor meg titkolózó antiszoc vagyok, ha magamról mindent elhallgatok, mi? De akkor lehet-e egyáltalán az embereknek jót tenni?
Hosszú távon nem egészséges és még nem is menő egyedül lenni, de olykor azért, mindenki tegye a szívére a kezét: elképesztő módon pihentető.
Olyan csendes vagy, mondják sokan. Mert hiszem, hogy hallgatni arany. Egyeseket hallgatva tanulni lehet, másoknak a lelkét megkönnyíteni, valakin szórakozni, meg persze vannak, akik mondandójához inkább nem érdemes semmit hozzáfűzni.
Nincs kedvem beavatni senkit abba, hogy hogy élek, a lenézésből, ítélkezésből kösz inkább nem kérek. Nem tudhatod, hogy a helyemben mikor miért mit és hogy tennél, mert ha volt is előző életed, az enyémben még nem éltél.
Miért mondjam el bárkinek a gondomat, mikor csak rátenne arra még nyolc lapáttal, ha valaki kioktat. Érdemes-e bárkivel bármit megosztani? Amint sikeresebb leszek valakinél, mindenkinek el fog rólam mindent kotyogni.
Még jó, hogy dögunalmas vagyok és aligha akad bármi, amit magamról megoszthatok. Mondjuk nem mintha nem lennének ott az álhírek erre az esetre B tervnek.
Ha meg valami gondom van, arról sem muszáj az embereknek tudni, nem akarok senkit sem terhelni. Mert feltételezem megvan a maga keresztje. Kíváncsi vagyok, hányan gondolnak még erre.
Ha netán szigorúan azért, mert én úgy akarom, mégis elmondom, hogy mizu, akkor csak szimplán hallgasson meg, akinek ideje van és teheti, azzal lehet többet tudna segíteni.
Persze ez így valószínűleg túl egyszerű lenne. Hisz minek ellenség, ha vannak barátok, nemde? Mondjuk akkor meg titkolózó antiszoc vagyok, ha magamról mindent elhallgatok, mi? De akkor lehet-e egyáltalán az embereknek jót tenni?
Hosszú távon nem egészséges és még nem is menő egyedül lenni, de olykor azért, mindenki tegye a szívére a kezét: elképesztő módon pihentető.
Olyan csendes vagy, mondják sokan. Mert hiszem, hogy hallgatni arany. Egyeseket hallgatva tanulni lehet, másoknak a lelkét megkönnyíteni, valakin szórakozni, meg persze vannak, akik mondandójához inkább nem érdemes semmit hozzáfűzni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!