Az Aranyfarkas

Norbert Farkas

Krémsárga szőrén
a téli naplementének
aranya csillog

Két sátorfüle
közelében sétálók
irányába néz

Presszó gombszeme
mint láda nemes kincse
fénylik csábítón,
visszatükröződve az
égnek gyémánttükrében

Villámalakú,
szürke csík villan hátán
akár egy jel hogy
ő egy kiválasztott, a-
ki feladatot kapott:

Megtalálni azt
kit tán csak ő ismerhet
tényleg igazán

Meglátni a jót
melyet mások nem látnak,
melyről nem tudnak,
és nem is keresnek tán
hiába van előttük

Szeretni azt is
akit talán nem lehet,
tényleg, őszintén

Ha megközelít:
Tapintható lesz lelké-
nek melege dús
puha bundáján át: nem
tud betelni vele majd:

Sem a kéz, sem a szív

Ha egy kötelék
vele kialakul, az
egy életen át
sőt még azután is tart.
Ha teste már nem is, de:

Lelke mindig jelen lesz

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!